Remek szezont fut az MTK irányítója, Bognár István

De mi Bognár István szerepe az MTK játékában? Hogyan alkalmazza őt a vezetőedző, Horváth Dávid?

 

A kék-fehérek által előszeretettel alkalmazott háromvédős rendszernek az eltérő variációiban más és más szerepkörökben figyelhettük meg Bognárt. Előfordult már, hogy 3–5–2-es rendszerben ő volt a bal oldali nyolcas, de ugyanebben a rendszerben futballozott már Németh Krisztián mellett is amolyan dupla hamis kilencesben, aztán amikor Horváth Dávid a duplaszűrőt vette elő (a 3–4–1–2 keretein belül), akkor pedig klasszikus tízes volt. Felállási formától és meccstervtől függetlenül Bognár István kihagyhatatlannak számít az idei MTK-ból.

 

Ezt mi sem mutatja jobban, mint a pályán töltött perceinek száma.

 

Bognár István a tizenegyedik legtöbb játéklehetőséget kapta az OTP Bank Liga teljes mezőnyét figyelembe véve. A 23. fordulón túl máris összegyűjtötte a 2000 játékpercet, amire eddig csak hét további mezőnyjátékos volt képes.

 

Ebben a valamivel több, mint 22 órányi időintervallumban megfordult a pálya számos területén. A pozíciója elsődlegesen a védekező fázisokban kötött. Ilyenkor a meccstervtől függően szerepelt a pálya szélein, a félterületekben vagy akár a centrumban is. Ezzel szemben támadásban mondhatni szabad kezet kapott, ami abszolút nem áll távol az MTK által egyre többször alkalmazott labdához pozícionált játéktól.

 

Megéri szabad kezet adni neki, mert az egész ligában csak kilenc embernek van nála több kanadai pontja.

 

Bognárt mindössze három magyar játékos előzi meg (Varga Barnabás, Horváth Krisztofer és Németh Krisztián), ami mindenképpen figyelemre méltó teljesítmény, ráadásul az MTK támadó középpályása öt góljából egyiket sem tizenegyesből érte el.

 

Annak ellenére, hogy nem center, még ha olykor-olykor hamis kilencesként is megmutathatta magát, meglehetősen sok lövést generált. Egészen pontosan 45-öt, amivel az 1000 perc felett teljesítő játékosok között a 7. helyet foglalja el.

 

Érdekesek a góljai és a lövései is, de természetesen Bognárnak a passztérképe a legizgalmasabb. Szerepköréből fakadóan sokat van nála a labda, az igazán érdekes viszont az, hogy mit kezd vele. Az MTK támadásépítéseinek első szakaszában általában nem vesz részt aktívan, viszont kulcsszereplő az ellenfél térfelén a labda támadóharmadba való eljuttatásában, a helyzetek kialakításában.

 

A bajnokság összes játékosát figyelembe véve a hetedik helyen áll a várható gólpasszokat tekintve. Igaz, ha kilencven percenkénti bontásban nézzük, akkor néhány hellyel hátrébb találjuk.

 

Ahogy az alábbi ábrán látszik, Bognár adta 90 percenként a második legtöbb „smart passt”, ami tökéletesen megmutatja, hogy mennyire fontos szerepe van az ellenfél védelmi vonalainak áttörésében.

 

(Íme, egy rövid magyarázat a smart passhoz: ez olyan kreatív passzt jelent, amellyel a támadó játékos megpróbálja az ellenfél egyik védelmi vonalát átjátszani, minek következtében a csapata jelentős előnyt szerezhet. A mutatóról bővebben ide kattintva lehet olvasni.) 

Az úgynevezett „Deep completion” mutatót tekintve mérkőzésenkénti átlagban az 5. helyen áll a ligában 1,88 átadással, ami azt jelenti, hogy a gólvonaltól 20 méteres körívben ennyi passzt osztott ki a beadásokon kívül. A tizenhatoson belülre 3,77 labdát kísérelt meg eljuttatni, ami az 1000 perces határt átlépő játékosok körében a 12. legjobb.

 

 

Amint a fenti grafikon is mutatja, Bognár ligaelső a keresztlabdák tekintetében, és ez ugyancsak a szervezői vénájára utal. Azonban a sok keresztlabda általában egyenes arányú összefüggést mutat az eladott labdák számával. Aki sokszor próbálkozik keresztpasszal, az nagyságrendileg több labdát is ad el, tekintve, hogy a keresztlabdák tekintetében az 50 százalékos hatékonyságot is csak kevés futballista közelíti meg. A magas volumen és az alacsonyabb hatékonyság összességében jellemzi Bognár István játékát. Az általános passzpontossága sem éri el a 75 százalékot, ami tovább erősíti ezt a tézist. De Bognárnak ilyen a játékosprofilja és az MTK-nál Horváth Dávid remekül foglalja ezt rendszerbe, ahogyan korábban a Paksnál tette ezt az édesapja, Bognár György is.

 

Ha a karrierje során elkerülték volna a sérülések és végig ilyen egyenletesen tudott volna teljesíteni, akkor most minden bizonnyal olyan játékosként elemezhetnénk a teljesítményét, aki megfordult a válogatottban. A képességei maximálisan megvoltak ehhez. Így azonban „csak” az NB I utóbbi évtizedének egyik legkreatívabb játékosaként tudom őt említeni, és ez sem kis teljesítmény.

Kiemelt fotó: mtkbudapest.hu