Az MTK labdarúgói jótékonysági meccsel segítettek a Titanic-árvákon

Mint ismeretes, az elsüllyeszthetetlennek hitt óceánjáró 1912. április 14-én nem sokkal éjfél előtt jéghegynek ütközött, majd hullámsírba merült, a katasztrófa több mint 1500 áldozatot követelt. Az életben maradtak segítségére a cnevű gőzös sietett, amelyen magyarok is szolgáltak – például Lengyel Árpád hajóorvos, akit a mentés irányításával bíztak meg. A túlélők jelentős része szorult helyzetbe került: sokak szinte teljes vagyona az óceán fenekére süllyedt a hajóval együtt, sok család férj és apa nélkül maradt. A hajótöröttek támogatását a sportvilágban dolgozók is a szívügyüknek tekintették. A kor egyik legjobb magyar futballcsapata, az MTK is segítő kezet nyújtott a túlélőknek: a kék-fehérek jótékonysági labdarúgó-mérkőzésre hívták ki a Carpathia legénységéből összeállított együttest, a találkozó bevételét a kárvallottak támogatására ajánlották fel.

A Frank McLean vezette „Carpathia-válogatott” nagy kihívás előtt állt: az együttes ugyan korábban már játszott más alakulatok ellen – egy egyiptomi katonacsapattal szemben például 5:0-ra nyert –, de tisztában volt azzal, hogy a budapesti találkozón egy különösen erős együttes lesz az ellenfele.

„Valószinünek tartom, hogy kikapunk, de azért becsülettel meg fogjuk állni helyünket. A Titanic-kal összefüggő borzalmas élményeink és az utolsó napok izgalmai mindenesetre befolyásolják kondicziónkat. Mindent megtettem, hogy a fiuk lelki egyensulyát rendes kerékvágásba tereljem. Az utolsó napokban kora reggel és este tréninget is tartottunk a tágas fedélzet hálóval elkeritett részén. A gyakorlat futásból és kapura lövés gyakorlásából állott. Budapesten a mérkőzésig a legnyugodtabb és mértékletes életmódot parancsoltam, mert feladatunk és jótékony-czélunk támogatójának, a publikumnak sportot kell produkálnunk”

– nyilatkozta McLean Az Ujsag 1912. május 9-én megjelent számában.

A gőzös legénységét nagy szeretettel fogadták Budapesten, és a mérkőzés szervezői mindent elkövettek annak érdekében, hogy a matrózok jól érezzék magukat a magyar fővárosban.

„Az angol fiuk Ráth Gusztáv magyar hajóstiszt vezetésével kilencz óra harminczöt perczkor érkeztek a fiumei gyorsvonattal a keleti pályaudvarra, a hol lelkes közönség várta őket. [...] A Carpathia csapata ma délben Brüll Alfréd vezetésével megtekintette a képviselőházat. [...] Délután pihentek az angolok, fél ötkor tréninget tartottak az MTK pályáján. Este vacsora volt Gundelnél, azután megnézték a Fővárosi Orfeum előadását.”

Ahogy az várható volt, a találkozón 1:1-es félidő után az MTK győzött 3:2-re. A kék-fehérek végig nagy tiszteletet mutattak az ellenfél iránt – tudták, hogy ez az a mérkőzés, ahol az eredmény a legkevésbé sem számít.

„A «Titanic» áldozatainak hátramaradottjai javára rendezett mérkőzés gyönyörü keretben folyt le. A beigért főhercegi látogatások ugyan elmaradtak, de megjelent Bárczy István polgármesterrel élén, fővárosunk társadalmának szine-java. Mintegy négyezer fejnyi közönség volt a MTK. Hungária-uti pályáján, melyet ez alkalomra gyönyörüen feldiszitettek, hogy az egész világon megindult segítő-akcióból kivegye a maga részét. [...] A játék csak 2 X 30 percig tartott, ez idő alatt is a MTK. csak iskolajátékot produkált. A «Carpathia» legénysége footballozni bizony nagyon keveset tud. Hogy mégis rugtak két goalt, ezt inkább a MTK.-játékosoknak köszönhetik, akik gyönyörü összjátékot folytattak – ellenfelükkel, ezzel is mutatva azt, hogy mindenáron goalhoz akarják őket juttatni”

– szerepel a Világ című folyóirat május 11-én megjelent számában.

(A korabeli újságokból felhasznált idézeteket szöveghűen közöltük.)

Kiemelt kép: Wikipédia