Két bombaerős Ferrari és egy véleményes FIA-döntés is Verstappen kezére játszott Austinban

Bár végül Norris futott be Charles Leclerc és Carlos Sainz mögött, a dobogóra mégis a háromszoros világbajnok holland állhatott fel, miután a McLaren britjét öt másodperces időbüntetéssel sújtották, amiért a pályán kívül előzte meg riválisát. Ha a szabálykönyvből indulunk ki jogosnak tűnhet a verdikt, hiszen a Red Bull volt előrébb a 12-es kanyar csúcspontjánál, tehát Norrisnak nem volt joga az előzéshez, mielőtt a címvédő leszorította a pályáról. Csakhogy, ugyanezen a futamon, egy ugyanabban a kanyarban történt korábbi incidens miatt George Russellt megbüntették, amikor előzés közben leterelte Valtteri Bottast. Igaz, akkor is a támadó felet szankcionálták, és jogosan, mert a kanyarcsúcspontnál még fej-fej mellett volt a Mercedes és a Kick Sauber.

Ugyanakkor Verstappen is szabálytalan volt, hiszen ő is elhagyta a pályát, az angolnak viszont „nem volt hova mennie”, és ezen még az sem változtat, hogy nem szerezte meg a pozíciót az egyenes végéig. Russell büntetése nyomán a helyes döntés az lett volna, ha mindkettőjüket megbüntetik, vagy egyiküket sem. Noha Norris megregulázása így egy feloldhatatlan ellentmondás, legyünk jóhiszeműek és feltételezzük a legjobbakat: ha az FIA bele akarna szólni a vb alakulásába, aligha így dönt, hiszen az ő érdeke a minél kiélezettebb bajnoki küzdelem, azt viszont az szolgálta volna, ha a hollandot büntetik, vagy ártalmatlan versenyszituációnak minősítik az esetet.

Persze mindkét félnek maga felé hajlik a keze az ügyben, de az igazság inkább a McLaren oldalán van, elsősorban Russell példája miatt. Az ilyen véleményes döntésekkel nehéz mit kezdeni, és sajnos annál jóval több van belőlük, mintsem, hogy ne volna érdemes számítani rájuk, de ez éppen egy olyan eset volt, amikor talán tényleg nem kellett volna – leginkább Russell előzése miatt. Pedig simán megjátszhatták volna a wokingiak, hogy Norris visszaengedi maga elé a hollandot, majd levadássza újra, és akkor biztos a harmadik helye, annyival gyorsabb volt a kemény keverékeken. A körökön át tartó roppant színvonalas küzdelem azonban így nem a pályán dőlt el, hanem a versenyirányító-központban, ami soha nem szerencsés, ha pedig nem is igazságos módon történik, kifejezetten bosszantó.

 

Akárhogy is, de Norris négy verseny óta tartó felzárkózása megtört, Spa után először nem csökkent, hanem nőtt Verstappen előnye. A címvédő jelenleg 57 ponttal vezeti a bajnokságot, öt versennyel a vége előtt. Az angolnak azonban elsősorban nem amiatt kell aggódnia, hogy öt egységgel növekedett a hátránya, hanem azért, mert Austinban az ő révbe éréséhez elengedhetetlen tényezők közül egyetlen egy sem állt fent. Először is nem a McLaren volt a domináns erő, hanem a Ferrari, amely adott esetben még a papayások konstruktőri címére is veszélyes lehet. Verstappen (hacsak a sprintfutamon is) de hónapok után tudott újra nyerni, és végül a fő versenyen is Norris előtt végzett, de ami ennél is aggasztóbb: a szezonhajrára jóval dinamikusabb és potensebb lett a Red Bull, mint arra számítani lehetett. Az ötödik helyen leintett Oscar Piastri sem rabolt pontokat a legfőbb riválisoktól, persze már annak is örülhet az angol, hogy tőle sem. Arról nem is szólva, hogy a ritka peches hétvégét megélő Mercedesek nem is zavartak be a képbe, pedig Russell versenyét látva (a boxutcából rajtolva, és az öt másodperces büntetése dacára is hatodik lett Sergio Pérez előtt), joggal feltételezhetjük, hogy az ezüst nyilak éppen a McLarenekkel lettek volna szoros csatában.

 

Az ellenfelek aktuális tempójára persze semmilyen ráhatásuk nincs a wokingiaknak, és a jelek szerint az égiek sem velük vannak. Ugyanakkor, bármilyen jól is versenyez Norris, túl gyakran nehezíti meg a saját dolgát. Hiába indult a pole-ból, az első kanyar után már csak negyedik volt, a mögüle rajtoló Verstappen kíméletlenül levadászta (a Ferrarik pedig köszönték szépen, és faképnél hagyták az egymással bíbelődő két vb-aspiránst), így gyakorlatilag az utolsó körökig azért kellett küzdenie, hogy újra a holland elé kerüljön.

Helmut Marko, a Red Bull tanácsadója szerint azért lesz Verstappen a világbajnok, mert mentálisan sokkal erősebb, majd utalt Norris gyenge rajtjaira, és a McLaren korábbi taktikai bakijaira is, és – meglehetősen ízléstelen módon, hiszen Norris korábban nyíltan beszélt a mentális problémáiról – személyeskedett is egy sort, amikor úgy fogalmazott, hogy az angolnak „a versenynapokon bizonyos rituálékhoz kell tartania magát, hogy egyáltalán teljesíteni tudjon”.

Bár Marko verbális hadviselésének stílusa önmagát minősíti, abban kétségtelenül igaza van, hogy Verstappen sokkal érettebb, higgadtabb és kiforrottabb versenyző, és ezt Austinban is bizonyította. Mondjuk úgy, hogy ő a már negyedik világbajnoki címéért küzd, míg Norris futamot is csak idén nyert először, nincs ebben semmi rendkívüli. A rutin mellett sok (fentebb már taglalt) egyéb körülmény is a holland malmára hajtja a vizet, de ha sorozatban negyedszer is triumfál az mindenekelőtt azért lesz, mert az első tíz futamból hetet megnyert (Norrisnak csupán három győzelme van, éppen annyi, mint Leclerc-nek), és mert azóta is rendre kimaxolja, ami az autójában van – és szinte sohasem hibázik.

 

 

Bár ez egy őrületesen hektikus szezon, ezért illik óvatosan jósolgatni, most mégis olybá tűnik, az idényhajrá nem arról fog szólni, hogy Verstappen vagy Norris lesz-e a világbajnok, hanem hogy Norris vagy Leclerc lesz-e második. A nagyképet nézve ugyanis 2024-ben is egyértelműen a címvédő a mezőny legjobbja, immár negyedik éve. A hollandot az F1 trónjáról letaszítani legkorábban alighanem csak 2025-ben lehet – de bárkinek is nyíljon rá majd esélye, nem lesz egy sétagalopp, az biztos.

Kiemelt fotó: formula1.com