Zseniális provokáció vagy értelmetlen balhé? Az UFC egyik legérdekesebb botránya

Amióta világ a világ, a küzdősportokban mindig is jelen volt a „beef”, azaz a személyeskedő, ellenszenv fűtötte rivalizálás, illetve a pszichológiai hadviselés is. Ez alól az MMA sportága sem kivétel. Nem csoda: a nyolcoldalú ketrecben nemcsak izmok feszülnek egymásnak, hanem egók is, és ha egy bunyósnak sikerül belemásznia a másik fejébe, jelentős előnyre tesz szert. A pszichológiai hadviselés talán legnagyobb mestere az ír Conor McGregor volt, de messze nem ő az egyetlen, aki ezeket a piszkos trükköket is beveti a győzelemért.

A bunyósok közötti konfliktusok ráadásul hozzá is tartoznak a sporthoz, és kétségkívül sokkal érdekesebbé teszik a mérkőzéseket, mindennek pénzügyi hasznáról, a jóval több eladott jegyről nem is beszélve. A balhék egy része mögött persze nincsen semmilyen tudatos stratégia, sokszor csak valamin összekülönböznek a felek, aztán attól kezdve rühellik egymást. Ezekben az esetekben a szócsaták általában megmaradnak az „én győzelmi szériám hosszabb és vastagabb”, vagy a „kiütlek, te veréb” szintjén, időnként egy-egy lökdösődéssel vagy kisebb bunyóval megspékelve. Ezzel együtt olykor sokkal érdekesebb konfliktusok alakulnak ki, részben spontán módon, részben szándékos marketingfogásként. Aki ugyanis képes hullámokat vetni az online térben, annak a meccseire többen váltanak jegyet, nagyobb sztár lesz, és többet keres. Ez ennyire egyszerű.

A promóciók, például UFC pedig emiatt abban érdekeltek, hogy felszítsák az esetleges lángokat. A világ legnagyobb MMA-szervezete ezért sajtókonferenciákat szervez, ahol a bunyósok jól odamondogathatnak egymásnak, illetve időnként az oktagonban is összehoznak egy-egy face-offot a meccsek után, ahol a leendő riválisok a gálák felfűtött hangulatában, ezernyi néző és kamera előtt keménykedhetnek. Amiből aztán másnapra virális klipek és főcímek lesznek.

Persze ehhez az kell, hogy korábban legyen egy szikra. Nos, Dricus du Plessis és Israel Adesanya között olyan szikra pattant ki, hogy Dana White, az UFC vezérigazgatója minden bizonnyal pezsgőt bontott aznap éjjel. De mi is történt, és vajon egy félresikerült mondat pattintotta ki, vagy zseniális húzásról van szó?

Most akkor ki is az igazi afrikai?

Kezdjük a tényekkel. Dricus du Plessis búr származású, azaz az ősei Dél-Afrika holland telepesei. Dél-Afrikában született, Pretoriában él, és ott is edz. Israel Adesanya pedig Nigériában született, majd Új-Zélandon nőtt fel, miután gyerekkorában odaköltözött a család. Adesanya számára kifejezetten fontos afrikai identitása: a fekete kontinens van a mellkasára tetoválva, illetve a BROKEN NATIVE (megtört bennszülött) felirat. A történethez ugyanis hozzátartozik, hogy fiatal srácként bullying áldozata volt Új-Zélandon, így még kiélezettebben élte és éli meg afrikai származását.

Nos, a balhé ott pattant ki, amikor Du Plessis egy interjúban azt mondta, hogy szeretne ő lenni az UFC első igazi afrikai bajnoka, aki Afrikában született, és ott is edz. A kedves olvasó ezen a ponton már sejti, hogy mi történt ezután: Adesanya iszonyatosan felrántotta magát, és nagyjából mindent is dél-afrikai riválisa fejéhez vágott. Márpedig nem akármilyen stílusban. Bár Du Plessis utólag pontosította, hogy ezen csak annyit értett, hogy az UFC afrikai származású bajnokai közül egy sem élt és edzett Afrikában, Adesanyát ez nem hatotta meg. És miután a búr az UFC 290-es sorszámú gáláján legyőzte Robert Whittakert és az első számú bajnoki kihívóvá avanzsált, a mérkőzést követően az UFC behozta Adesanyát a ketrecbe, hogy egy face-off keretében hype-ot csináljanak a két harcos címmeccsének. Hát, sikerült is. Érdemes megnézni a következő videó végét (2:18-tól):

A láthatóan ittas Adesanya finoman szólva sem volt finom. Többször is a „nigga”, illetve a „my African brother”, azaz afrikai testvérem jelzővel illette a búrt, bicskanyitogató stílusban mászva bele riválisa arcába. Akinek sikerült megőriznie a hidegvérét, és méltóságteljesen, higgadtan reagálnia a felbőszült nigériaira (aki akkor még bajnok volt). És egyértelműen jobban jött ki az egészből. Miután többször is pontosította, mit értett azon a nagy port kavart mondaton, illetve kijelentette, hogy esze ágában sem volt arra célozni, hogy Adesanya vagy a többi afrikai származású bajnok ne lenne igazi afrikai, az MMA-rajongók nagy része melléállt az időnként valóban hisztis gyerekként viselkedő Adesanyával szemben. (Persze Adesanya sem maradt egyedül, több afrikai származású bunyós kiállt mellette.)

A balhé pedig azóta tart, a nigériai időről időre nekiesik a dél-afrikai bajnoknak, aki ügyesen, az oldschool férfi szerepét játszva reagál a támadásokra. De nemcsak karizmapontokat nyert az ügyön Du Plessis, hanem sikerült az UFC egyik legkomolyabb rivalizálásának kellős közepén találnia magát. Ami azt jelenti, hogy innentől sokkal több rajongó fogja figyelemmel követni a pályafutását, a közelgő címmeccsen pedig jó eséllyel gennyesre fogja magát keresni.

Szerencsétlen mondat vagy zseniális marketingfogás?

Jó kérdés, hogy mennyire jogos Adesanya és a többi fekete bunyós felháborodása. Egyfelől érthető, hogy a feketéket maguk alá gyűrő búr telepesek leszármazottjaival szemben van egy komoly sértettség. Tény, hogy Afrika gyarmatosítása nem tartozik az európai történelem legdicsőbb mozzanatai közé, ahogy az is, hogy az európai hódítók remekül meg tudták indokolni, miért feljebbvalók az afrikaiaknál. Innen nézve érthető, hogy valaki ugyanolyan afrikaiként tekint magára, mint egy őshonos afrikai. De persze azt is lehet mondani, hogy Du Plessis mondatában nincsen semmi sértő, csupán annyiról van szó, hogy Adesanya túlérzékenykedi a dolgot.

Nemsokára összecsap Israel Adesanya és Dricus du Plessis (Fotó: Sportskeeda)

Adja magát a kérdés, hogy egy félresikerült mondatról vagy pedig pszichológiai hadviselésről van-e szó. És bár az igazságot csak a búr bajnok tudja, sokan az utóbbit sejtik a háttérben. Közéjük tartozik Michael Angove, Adesanya egyik edzője is. Az biztos, hogy Du Plessis nagyon jól jött ki a dologból: pont úgy nyúlt bele a 21. század egyik legnagyobb darázsfészkébe, hogy egy utólagos pontosítással minden komoly vád alól fel tudta menteni magát a rajongók többségénél. Azaz bár vannak, akik most is felháborítónak érzik, amit mondott, a legtöbben egyáltalán nem gondolják rasszistának. A névértéke pedig nagyon is megnőtt – ennél nagyobb aduász pedig kevés van ma az UFC-ben.

A fenti elmélet mellett szól, hogy Du Plessistől egyáltalán nem áll messze a pszichológiai hadviselés. Az amerikai Sean Strickland ellen megnyert címmeccs előtt például kifejezetten ízléstelen megjegyzéseket tett az amerikaira, akiről köztudott, hogy bántalmazta az apja. Ebben a helyzetben azonban érthető módon ellene fordult a rajongótábor nagy része; bocsánatot is kért, majd a meccs előtt kibékültek Stricklanddel.

Az igazság jó eséllyel soha nem fog kiderülni. Ezzel együtt ez talán nem is baj a sportág kedvelői számára: a túlfűtött rivalizálások a sportág részét képezik, és kaptunk egy roppant érdekes címmérkőzést, amely nemcsak a két bunyós eltérő harcstílusa miatt lesz érdekes, hanem a közöttük húzódó ellentét miatt is.

Kiemelt fotó: MMA Fighting