Xenofóbiától az ellenfél leköpésén át a fair play díjas megmozdulásig – Cosmin Matei története

Sportszerűségből jeles

Alighanem az idei szezon fair play díjára jó eséllyel pályázhat a kétszeres román válogatott Cosmin Matei. Történt, hogy a Sepsi OSK–Petrolul (2-0) mérkőzés első félidejének hosszabbításában egy balról ívelt beadás épp a hazaiak nyári szerzeményét találta meg, aki kapásból el is rúgta a labdát, de a vendégek kivetődő kapusa, Octavian Valceanu bravúrral védett. Vetődés közben azonban ütközött a Sepsi támadójával, Pavol Safrankóval, és ezt követően a földön maradt. A kipattanó labda újra Matei elé került, aki könnyedén beguríthatta volna a kapuba, de amikor eszmélt, hogy az ellenfél kapusa nem reagál, egy rövid ideig gondolkodott, majd az alapvonalon kívülre passzolt.

„Így éreztem helyesnek, ez az én döntésem volt. Azt gondolom, hogy a futball meghálálja, ha tisztességesen viselkedsz”

– nyilatkozta Matei a Prima Sportnak a lefújás után.

Próbajáték után csapatkapitányi karszalag

Cosmin Mateinek finoman fogalmazva is van mit alakítania a renoméján, hiszen korábban kifejezetten problémás játékosnak számított. Pályafutása elején játszott a Farul Constantában, a Steaua Bucurestiben és az Astra Ploiestiben is, de karrierje jelentősebb részét a hírhedten magyarellenes bukaresti Dinamo játékosaként töltötte. 2012-ben egy próbajátékot követően szerződött a „vörös kutyákhoz”: nem a játéktudása miatt volt szükség próbajátékra, sokkal inkább azért, mert nehezen kezelhető futballista hírében állt.

Sportszerűtlenségből jeles

2013-ban ismerték meg nevét a magyar szurkolók is. Történt, hogy egy Astra elleni mérkőzés hajrájában kiállította Kovács István játékvezető, mert megtapsolta a magyarellenes rigmusokat skandáló Dinamo-ultrákat. Matei a mérkőzés után furcsa magyarázatot adott:

„Meg vagyok döbbenve. Esküszöm, hogy nem tettem semmi rosszat. Láttam egy 12 év körüli gyereket a kerítés mögött, aki azt mondta, hogy szeret engem, ezért tapsoltam”

– mentegetőzött a mérkőzés után a DIGI Sportnak, majd hozzátette, pusztán a véletlen műve, hogy a taps és a lelátóról érkező rigmusok egybeestek.

Igaz, két évvel később a Dinamo–CSMS Iasi (0-0) mérkőzésen valamelyest igyekezett kompenzálni korábbi viselkedését: ekkor ő volt az, aki a szurkolók xenofób megnyilvánulásai után kiment az ultrák elé, hogy jobb belátásra bírja őket.

2015 szeptemberében újra sportemberhez nem méltó viselkedésével került reflektorfénybe: akkor a Dinamo Bucuresti–CFR Cluj (0-2) találkozó hajrájában tajtékozva káromkodott és leköpte az ellenfél egyik futballistáját.

Eljött a pálfordulás?

Később légiósként kipróbálta magát Görögországban, Törökországban és Horvátországban is, 2021-ben pedig visszatért a pénzügyileg összeomló Dinamóhoz, de ő sem tudta megakadályozni, hogy csapata a szezon végén története során először kiessen az élvonalból.

A Dinamo-ultrák az átigazolást megbotránkozva fogadták, s ennek a november 9-én lejátszott Dinamo–Sepsi OSK (2-3) meccsen hangot is adtak. A lelátóról ekkor már nem csupán magyarokat gyalázó rigmusokat skandáltak, de korábbi játékosukat is árulónak bélyegezték. A futballista minderre egy gunyoros tapssal válaszolt – ami a 2013-ban történtek ismeretében még inkább szimbolikus hatású.

Cosmin Matei (13-as számmal) megtapsolta az őt szidalmazó Dinamo-szurkolókat (Fotó: GSP.ro)

Vélhetően mindezek szerepet játszottak abban, hogy Cosmin Matei két nappal a Dinamo elleni mérkőzést követően ziccerben kapu mellé gurította a labdát a Petrolul ellen. Vajon mi futhatott végig a gondolataiban, amikor szemben állt a kapuval? A saját renoméját szerette volna kozmetikázni? Volt egyáltalán ideje bármit mérlegelni néhány tizedmásodperc alatt vagy ösztönből cselekedett? Ezekre a kérdésekre nem tudunk, és nem is tisztünk válaszolni. Azonban azzal, hogy a sportszerűséget az eredményesség fölé helyezte, megmutatta a sport emberi oldalát. Mindez különösen fontos egy olyan környezetben, ahol a gyűlölet és a xenofóbia nem csupán a lelátókon tombol, de néhány klub ideológiájának is szerves része. És az, hogy Cosmin Matei ilyen apatikus környezetet maga mögött hagyva gyakorolt empátiát, paradox módon talán csak még hitelesebbé teszi.

Kiemelt fotó forrása: Origo