Visszafogott játékkal is győzhetett volna a Szeged a BL-döntős otthonában – miért nem sikerült?
Az utolsó fél perc furcsa bíró döntéseivel két büntetőn múlott, hogy a Szeged kettő helyett nulla ponttal jöhetett haza a legutóbbi BL-döntős Aalborg otthonából. Mi minden vezetett a meglepő végjátékig? Előbb hogyan maradt le a Szeged, majd hogyan érte utol mégis az ellenfelét?
Büntetőt fújni és lőni is tudni kell
Az utolsó fél perc két játékvezetői ítélete döntően befolyásolta a végeredményt. 28–28-nál előbb Mikler Roland védett ziccert már többedszer a meccsen a szélről, semmiféle szabálytalanságot nem fedeztük fel a lövésnél, Jack Thurin azonban ötödször is odaállhatott a hetes vonalhoz, és véletlenül sem hibázott.
Annak sem tudtunk örülni, hogy az utolsó másodpercekben a másik oldalon is büntetőt ítélt a svéd bírópáros, hiszen az egyenlítő góltól fosztották meg a Szegedet. Egy kisebb tömeg tolongott a kapu előtérben, amikor Bánhidi Bence kapura lőtt, a szabálytalanságért gyorsan jött az ítélet, elfelejtve azt az ősi bölcsességet, amely szerint érdemes a sípot lassan emelni a szájhoz – nem tudván, mi lesz a folytatás. A magyar beálló betalált, ehelyett azonban Sebastian Frimmelre nehezedett a nyomás, hogy hétméteresből egyenlítsen. A mezőny egyik legjobbjaként azonban nem találta el a kaput a visszafogottan védő Fabian Norstennel szemben.
Lehetett volna fordítva is?
Természetesen, hiszen végül a játékosok kezébe került a döntés a bírópárostól: ha Thurin ront és Frimmel nem, a Szeged nyeri az újabb nagyon fontos BL-csatát. Ha viszont a két büntető helyett egyet sem ítélnek, ahogyan azt a látottak alapján alighanem kellett volna, akkor is a vendégeké a két pont. A Szeged szinte biztosan ugyanígy támadott volna, ha Mikler védése nyomán tovább mehet a játék, hiszen Michael Apelgren időkérése előzte meg a mérkőzés utolsó akcióját.
És egy harmadik büntető, amelynek a hatását nem sejtettük
Mario Sostaric az első félidőben hibázott hetesből, a balkezes szélső ezért adta át a stafétát a jobbkezesnek, Frimmelnek. Utóbbi a második félidőben kiválóan kézilabdázott, magabiztosan értékesítette a helyzeteit, és az utolsó előtti büntetőt is meglepő hidegvérrel értékesítette – immár a meccs kritikus szakaszában, amikor a Szeged végre utolérte a dán együttest. Aztán jött az utolsó kísérlet: már soha nem tudjuk meg, mi lett volna, ha Sostaric, a BL egyik legnagyobb gólvágója marad az ítélet-végrehajtó.
A házigazda 5/5-jével szemben viszont a Szeged 4/2-vel zárt a hetes vonalról, ami ezúttal kulcsfontosságú tényező lett.
Az Aalborg védekezése: széles és időnként mély
Sostaric kikapcsolását fő feladatnak tekintette az Aalborg, így a hetessel együtt mindössze háromszor lőhetett kapura a délszláv szélső. A tudásához, vagányságához méltóan nagyon rossz szögből is próbálkozott, egy skandináv csapat ellen azonban így nem volt esély. Akkor sem, ha a sérült Niklas Landin továbbra is csak a lelátóról figyel, és egy svéd kolléga áll a helyén.
A védekezés szélességének azonban általában ára van, a mélység, aminek hiánya gyakran közel engedte a szegedi lövősort a kapuhoz – még a 6 a 6 elleni játékban is. Borut Mackovsek és Bodó Richárd is hetvenöt százalékkal célzott, ami a posztjukon remek, a második félidőben pedig Magnus Röd is belejött. Ha a formájukat összevetjük a svéd kapus viszonylag alacsony védésszámával (9 az egész meccsen), már egy árnyalatnyival nagyobb lövésszámmal is győzhetett volna a Szeged.
Azonos létszámnál sem védekezett viszont mindig a vonalon az Aalborg, amikor a szaggatottig feljött, több lehetőség nyílt a beállóknak. Bánhidi Bence viszont az öt zicceréből kettőt elrontott, ami most nem fért bele.
A 7 a 6 elleni játék mindent megváltoztatott
Apelgren bölcsességét mutatja, hogy az első félidőbeli sikertelenség után újra elővette a 7 a 6 elleni játékot a második félidő közepén, és bár ezúttal sem hozott gyors sikert – középkezdésből üres kapus gólt is kapott a Szeged –, kitartott mellette. Bízott a csapatában és a bizalom végül a két ponthoz is közel juttatta az együttest. Pedig az utolsó negyed órán belül a háromgólos különbség négyre is nőtt, a maradék idő is elég volt arra, hogy a nagy számok törvénye igazolja a taktikát. Sorra jöttek a gólok: az utolsó hét percben ötször is betaláltak a vendégek; a hatodik születhetett volna az időntúli büntetőből. Ennek az előzménye pedig kifejezetten örömteli volt, Bodó adott zseniális passzt Bánhidinek.
Nem is lehet megunni, hogy hétről hétre három magyar játszik kulcsszerepet az erejét rendre megmutató Szegedben: a mai BL-ben ez már maga a szenzáció. Mikler negyed óra után beállva is összehozott 12 védést: részben kötelezőket (az előtte működő hatos fal többször csak egy-egy sávot hagyott meg az Aalborg lövőinek), részben ziccereket. Bodó az eredményességével (6 gól), a hatékonyságával és a passzaival az egész mezőny legeredményesebb és legjobb játékosának bizonyult, míg Bánhidi nevéhez győztes gól fűződne most – ha a nincs a két rosszkor megítélt büntető.
De volt, és most ezt kell feldolgozni a Dél-Alföldön.
Hogyan tovább?
A Szeged mérlege így is pozitív, és egy ponttal az Aalborg előtt maradt öt forduló után. Ez már csak azért is jól hangzik, mert a tavalyi BL-döntős Magdeburg újabb váratlan vereséget szenvedett, otthon maradt alul a Nantes ellen (28–32), vagyis mindössze három ponttal szerénykedik a kiesőzóna előtt. Jövő héten pedig Barcelonába, az eddig hibátlan címvédőhöz utazik.
A Szeged a kiesés ellen menekülő Kolstadot fogadja e nagyon kiegyensúlyozott csoportban, egyértelműen esélyesként. Az eddigi megméretésekhez képest valamivel könnyebben juthat két ponthoz, és egy lélegzetvételnyi megkönnyebbüléshez.
Kiemelt kép: pickhandball.hu