Underdogok a BL-ben! Ilyen volt az újonc és a 23 év után a főtáblára újra feljutó csapat mérkőzése

Bár a két csapat nevének hallatán valószínűleg nem sokan jöttek lázba, mégis több szempontból is érdekes összecsapásnak ígérkezett a Brest és a Sturm Graz mérkőzése. A Brest egy igazi tündérmese végén elért bajnoki harmadik helyezéssel szerzett jogot az indulásra a legrangosabb európai kupasorozatban, úgy, hogy eddig a fennállása során még csak selejtezőt sem vívott egyik nemzetközi sorozatban sem. A környékbeli zöldségkereskedő, Denis La Saint odaadó támogatása és Grégory Lorenzi sportigazgató rendkívül hatékony transzferpolitikája egy stabil lábakon álló klubot teremtett meg, amelynek a csapata Éric Roy edző vezetésével az előző szezonban általános meglepetésre ért oda a Ligue 1 dobogójára – mindezt tette úgy, hogy addig a klub történetében 1987-ben egy nyolcadik hely volt a legjobb élvonalbeli szereplés. Bár a mostani bajnoki szezont négy meccsből három vereséggel eléggé rosszul kezdte a bretagne-i kiscsapat, mindenki a BL-ben való bemutatkozást várta, még úgy is, hogy a szűk és eléggé elavult bresti stadion helyett Guingamp-ban kell lebonyolítani a hazai találkozókat.

Bár a Sturm Graz elleni hazai találkozó mindenképp nyerhetőnek ígérkezett, nem volt egyszerű dolga a csapat összeállításakor a sikeredzőnek, Roynak. A nyári átigazolási időszak két legfontosabb távozóján, a csatár Steve Mounién és a középhátvéd Lilian Brassier-n túl a sérült balhátvéd, Bradley Locko és a védelem előtt szűrő Pierre Lees-Melou hiányával is meg kellett birkóznia. A holland kapus, Marco Bizot előtt végül a dortmundi utánpótlásból kölcsönvett Soumaila Coulibaly kezdett a csapatkapitány Brendan Chardonnet társaként, őket jobbról a támadójátékban is egyre fontosabb szereplővé előlépő Kenny Lala, balról pedig a korábbi francia utánpótlás-válogatott, Jordan Amavi támogatta. A középpályán Edimilson Fernandes látta el a szűrő feladatokat a csapatrészeket összekötő Hugo Magnetti és Mahdi Camara mögött, elöl pedig a Mainzból nemrég a hazájába visszatérő hórihorgas center, Ludovic Ajorque és a bal szélről rohamozó Abdallah Sima voltak a támadások főszereplői. Kisebb meglepetésre a jobb szélen ezúttal Romain Faivre kapott lehetőséget, míg a technikás, gólerős szélső, Romain Del Castillo ezúttal a kispadról szállt be, hasonlóan a szintén látványos dolgokra képes Kamory Doumbiához, aki a 4–3–3-as alapfelállás miatt került a padra, miután ő elsősorban 4–2–3–1-ben szokott játszani, a csatár mögött.

A Sturm Graznál az Andreas Schicker sportigazgató és Christian Ilzer edző vezetésével az utóbbi években zajló koncepciózus építkezésről már több alkalommal is írtunk. Ez az út csúcsosodott ki tavasszal a hazai porondon való duplázásban, tíz év után a Red Bull Salzburgot is sikerült letaszítaniuk a bajnoki trónról. A stájer klub legutóbb a helyi trénerikon, Ivica Osim vezetésével 2001-ben szerepelt a BL-ben, akkor ráadásul a tavaszt is megélte Szabics Imrével a soraiban. Grazban is nagyon várták tehát a BL-t, bár a Brest sorstársaként ők is albérletben, méghozzá Klagenfurtban lesznek kénytelenek lejátszani a hazai meccseiket. Ilzernek nem volt annyi hiányzó kulcsembere, mint a francia kollégájának, helyette egy egészen más kihívással nézett szembe. A válogatott szünet és az ausztriai árvízhelyzet miatt ugyanis az augusztus 31-én a WSG Tirol ellen lejátszott bajnoki után, azaz 20 nap kihagyást követően ez volt az első tétmérkőzése a graziaknak, akiknél tulajdonképpen a jelenlegi gálakezdő, azaz a legerősebb csapat futott ki a guingamp-i gyepre. A védelem centrumát a rutinosabb Gregory Wüthrich és az Elchéhez távozó David Affengruber helyére magát bejátszó Emanuel Aiwu alkotta. A bal oldalon a középen és szélen is bevethető belga védő, Dimitri Lavalée kezdett kispadra szorítva a skót Max Johnstont, akinek végül nem kellett sokáig ott ülnie. A másik oldalon a salzburgi nevelésű bosnyák válogatott labdarúgó, Jusuf Gazibegovic kezdett. Az Ilzertől megszokott középpályás rombuszban a fáradhatatlan szlovén csapatkapitány, Jon Gorenc Stankovic volt a legmélyebben, előtte a grúz játékmester, Otar Kiteisvili és a szintén szlovén Tomi Horvat játszott, a negyedik pedig a csatárok mögül sokat elmozgó dán William Böving volt. Elöl a Sturm jelenlegi gólfelelőse, az Arsenaltól végleg megszerzett dán Mika Biereth és a fürge norvég, Seedy Jatta alkotta a támadó duót.

Lüktető első félidő 

A mérkőzés elején mintha megmutatkozott volna a graziak meccshiánya, hiszen a Brest rögtön magához ragadta a kezdeményezést és a saját térfelére szorította az ellenfelet. Roy csapata egy eléggé magas letámadást alkalmazott, amivel a meccs elején sikerült is zavarba hozni a vendégeket. A három támadó már rögtön a saját tizenhatosuknál megtámadta a Sturm védőit, méghozzá úgy, hogy Ajorque a két belső védő között helyezkedve próbálta egy oldalra terelni a labdás játékost, miközben mellette a két szélső, Sima és Faivre a szélső és a belső védők közé lépett be, így próbálva minél jobban beszűkíteni középen a területet. Az 5. percben ebből adódott is egy veszélyes labdaszerzés a tizenhatos előtt, amikor a grazi jobbhátvéd, Gazibegovic könnyelműen középre tett labdájára a letámadást segítve középre belépő Faivre csapott le. Emellett a franciák Ajorque fizikumát próbálták minél jobban kihasználni, aki közel két méteres magasságával állandóan lekötötte a védőket és záporoztak is felé a labdák. A 10. percben egy felívelést követően is ő csapott össze a grazi védelem vezérével, Wüthrich-hel, az eset után utóbbit hordágyon kellett levinni, valószínűleg elég súlyos térdsérülést szenvedett, amikor leesett a földre. Ilzer tehát máris kénytelen volt átalakítani a védelmét, Johnstont hozta be jobbhátvédnek, így Gazibegovic átment a bal oldalra, Lavalée pedig Aiwu párja lett belül.

Érdekes módon a vezérjátékos sérülése mintha fordulópont lett volna, hirtelen a Sturm kezdte magához ragadni a kezdeményezést, ami nem sokkal később egy érvénytelen gólban mutatkozott meg. A jobb szélen Horvat indította a szélre már nem először jó ütemben keresztben kimozgó Jattát, aki végül a kapu előtt – egy kis szerencsével visszakapva a labdát – gólt szerzett. A partjelző azonban már beintette a lest, sokak szerint tévesen, így pedig VAR-vizsgálatra sem kerülhetett sor. A Sturm egyre inkább kezdte megtalálni a bresti letámadás ellenszerét. A kapust, Kjell Scherpent is többször vonták be a játékba, illetve a letámadó brestiek között labdát kérő Stankoviccsal és Kiteisvilivel sikerült átjátszani az ellenfél presszingjét. Működtek a hátulról jövő keresztlabdák is, amikben Aiwu játszotta a főszerepet. Többször is megtalálta a bal szélen Gazibegovicékat, összesen 12 hosszú indítása volt a mérkőzés folyamán. A bosnyák felfutásaival, illetve Kiteisvili és Böving gyakori kilépéseivel főleg a bal oldalon próbált bontani a Sturm. A támadásaik 47%-a ezen az oldalon ment végbe, ami nem volt véletlen, ugyanis a Brest jobbhátvédje, Lala nem mindig ért vissza időben.

Végül azonban Lala pozitív színben tűnt fel a mérkőzésen, ugyanis a 23. percben az ő nagy bedobása hozta meg egy kicsit váratlanul a Brest vezető gólját. Itt is Ajorque adottságaira építettek, aki körül csak úgy csoportosultak a védők. A Stankovic által kifejelt labda a második hullámból érkező Magnetti elé került, aki egy kiválóan eltalált lövéssel szerezte meg csapata történetének első nemzetközi kupatalálatát. Ez már nem az első ígéretes második hullámban való érkezés volt a brestiek részéről a szélről belőtt labdák, illetve az Ajorque-ról lepattanó második labdák felé. A gól után csak még jobban megmutatkozott, hogy mindkét csapat eléggé direkt játékfelfogást vall magáénak. Egy igazi adok-kapok alakult ki a középpályán, oda-vissza folyt a játék, jelentősebb helyzet nélkül.

A Brest a bal oldalon próbált rohamozni Sima révén, hiszen a Sturm védelme főleg itt nyílt meg. A rombusz középpálya adottságaiból következik, hogy a szélek levédekezése az átlagosnál nehézkesebb. Rendszeresen vagy az egyik középpályásnak kell kilépnie a szélen felfutó ellenfélre vagy magának a szélső védőnek. Ehhez hátul nagyon hatékonyan tolódni, hogy ne alakuljon ki belőle nagyobb veszély. Végül a szünetig ez sikerült is a graziaknak, nem kis részben Stankovicnak a védelem előtt végzett óriási munkájának köszönhetően. A szlovén volt az, aki középen betömködte a megnyíló területeket, szükség esetén a védősorba is visszalépve. Bár a balhátvédnek, Johnstonnak is rendszeresen előre kellett lépnie a hátul vele szemben építkező Amavira és Magnettire, mögötte jól tolódtak a társak és a középről keresztező Aiwu többször is meg tudta állítani a bresti bal szélső, Sima megindulásait. A grazi védő összesen kilenc tisztázást hajtott végre a mérkőzésen. Az is igaz viszont, hogy ez a kockázatos játék bizony eléggé sok elkésett szereléssel és ezzel együtt sárga lappal is járt együtt, aminek a mérkőzés végére meg is lett a böjtje az osztrákok részéről.

Már-már mindenki elkönyvelte, hogy a szünetre a szűk hazai vezetéssel vonulnak a csapatok, amikor a nyomás alól kiszabadult Sturm váratlanul egyenlített. Egy szöglet után nem tudtak időben visszarendeződni a hazaiak, a graziak pedig gyorsan végigvittek egy kontrát, amelynek a végén Böving került lövőhelyzetbe, ő „eltörte” a labdát, ám Fernandes egy szerencsétlen mozdulattal ezt a saját kapujába segítette.

(Forrás: beIN SPORTS)

A Brestnek volt több tartaléka

A szünet után a mérkőzés elejéhez hasonlóan megint a hazaiak vették kezükbe az irányítást, ami sok fellőtt labdában és utána a középpályán begyűjtött második labdákban mutatkozott meg. Ajorque továbbra is állandóan ott kellemetlenkedett az ellenfél védői között, és rendszeresen kimozgott a szélekre is. A mérkőzés végéig a Brest 71 hosszú labdával próbálkozott, míg a Sturm mindössze 44-gyel, ez mutatja meg leginkább, hogy bár mindkét csapat a direkt, gyors támadásokra helyezte a hangsúlyt, ehhez csak a Brestnek volt meg egy jól megtermett centere (a német szakterminológiában: Zielspieler) Ajorque személyében. A Réunion szigetéről származó csatárnak nyolc megnyert légi párharca volt, ebből egy az 56. percben esett, és egyben gólpassz is volt. Megint a balhátvédtől, Lalától indult ki az akció, akinek a beívelt labdáját Ajorque megcsúsztatta, miközben a szélről beindult mögé Sima, aki Aiwu szorításában egy szépségdíjas lefordulós góllal újra előnyhöz juttatta a csapatát.

A mérkőzés vége felé Ilzer mindent megpróbált, hogy új lendületet hozzon a csapatába. A komplett támadósort lecserélte, még Bierethet is, aki a hosszú oldalon többször is hiába várta a labdákat a stabilan tisztázó bresti védők mögött. Pedig a második félidő derekán akadt egy-két veszélyes kontralehetősége a Sturmnak, kihasználva a Brestnél a rögzített szituációk után rendszeresen jelentkező lassú visszarendeződéseket. Az aktív Böving révén sikerült is eljutni beadásokig, ám a centerezések vagy rendkívül pontatlanok voltak, vagy a hazai védők erőfölénye érvényesült. Ezeket a veszélyes szituációkat elégelte meg a hazai szakvezető, Éric Roy, amikor egymás után behozta a pályára két labdaügyes támadóját, Del Castillót és Doumbiát. A francia edző tehát labdatartással akarta megőrizni az előnyt, ami sikerült is. A mérkőzés végén a hátrányban lévő Sturm alig tudott kitörni saját térfeléről, Del Castillóék magabiztosan tartogatták a labdát. A graziak helyzete a 88. percben vált szinte reménytelenné, amikor Doumbia megugrott, Lavalée pedig egy elkésett szereléssel begyűjtötte a második sárga lapját. Az emberhátrányban kinyíló Sturm ellen két további ziccere is akadt a hazaiaknak. Mindkétszer a jobb szélen sikerült bontani Lala, illetve Del Castillo révén, ám az óriási formában védő Scherpen a hármas sípszóig a meccsben tudta tartani a csapatát.

Összegzés

Végül azonban a holland kapus bravúrjai sem mentették meg a Sturmot a vereségtől. A Brest győzelme különösen a második félidőt és a francia csapat előnyben mutatott magabiztos játékát nézve teljesen megérdemelt. A hazaiak kiválóan játszottak rá az erősségeikre, elsősorban Ajorque fizikumára. Roy is kiválóan meccselt, miután a kispadról behozta két talán leginkább kreatív játékosát, Del Castillót és Doumbiát, azaz egyszerűen sokkal jobb tartalékai voltak, mint Ilzernek a másik oldalon.

KIemelt fotó: Alamy