Új stadion, új sztár, új tulajdonos – új éra köszönt be az Evertonnál?

Amikor szeptember végén Farhad Moshiri és a Rómából ismert Friedkin-csoport egyezségre jutott, nagy kő esett le számos Everton-szurkoló szívéről. Egy ideje árulta már ugyanis liverpooli portékáját a brit-iráni milliárdos, aki az első évekbeli túlköltekezéseivel elég nagy pénzügyi bajba sodorta a klubot. Az amerikai üzleti csoporttal való megegyezés elég turbulens másfél esztendő viszontagságainak vethet véget, érdemes is végigzongorázni annak legfontosabb történéseit.

2023. március 23-án a Premier League bejelenti, hogy egy független vizsgálóbizottságot kér fel arra, hogy megállapítsa, milyen elbírálásban részesüljön a klub, amiért a 2021–2022-es szezon előtti hároméves periódusban megszegte a PL Financial Fair Play-szabályzatát.

2023. szeptember 23-án Moshiri megegyezik egy amerikai pénzügyi alappal, a 777 Partnersszel, hogy eladja neki 94 százalékos részesedését. Akkor a klub már ötödik éve jelentett veszteséget, addigra több, mint 430 millió fontnál járt. A 777 olyan futballklubokba invesztált, mint a Vasco da Gama, a Standard Liege, a Sevilla FC, a Hertha BSC, elégedetlenségüknek hangot adva közel sem mindenhol látták azonban szívesen a drukkerek.

2023. november 23-án döntés születik az Everton szankciójáról: az FFP megszegése miatt tíz pontot levonnak a csapattól, az Everton fellebbez.

2024. február 26-án a fellebbviteli testület úgy dönt, a tízpontos büntetést hatpontosra mérsékli. Azzal akkor a 17. helyről a 15-re ugrik előre az Everton, öt ponttal ellépve a kiesőzónától.

Március 24-én a klub által közzétett mérlegből kiderül, hogy a 2022–2023-as szezonban az EFC 89,1 millió fontos veszteséget termelt.

Április 24-én megint csak szankcióval sújtják: a Premier League illetékes szerve nem nyugszik, és újabb két pontot levon a klubtól, amiért egy másik esetben is megszegte a pénzügyi szabályokat, így összesen nyolc pont mínusszal zárja az Everton a szezont.

Május 24-én sok minden történik: jönnek a hírek, hogy a 777 pénzügyi tanácsadókat vett fel, és egyre nagyobb a bizonytalanság azzal kapcsolatban, képes-e megvásárolni az Evertont. Moshiri ezért tárgyalást kezdeményez a 777 Partnersszel, hogy megbizonyosodjon arról, milyen a vevőjelölt financiális helyzete.

A tárgyalás eredményeként Moshiri a hónap végig kitolja az adásvétel határidejét.

Június 24-én aztán kiderül, a 777 Partners nem képes tartani a határidőt, így az üzletnek lőttek, Moshiri azonban még aznap bejelenti, a Friedkin-csoporttal kötött megállapodás szerint annak exkluzív lehetősége van vele tárgyalni. Még ugyanezen a napon kiderül, hogy az autóiparban, vendéglátásban, szórakoztatóiparban is érdekelt, az AS Romát tulajdonló amerikai befektetési vállalat elviekben megegyezett Moshirivel az Everton megvásárlásáról.

Július 24-én újabb fordulat az ügyben, a Friedkin és az Everton tulajdonosai arról számolnak be, hogy befejezték egymással a tárgyalásokat, anélkül, hogy egyezség született volna.

Augusztus 24-én egy újabb amerikai tűnik fel a színen, a Crystal Palace résztulajdonosa, John Textor, akinek megint csak egy időre exkluzivitást kínál Moshiri, van azonban egy bibi: ahhoz, hogy Textor bármit kezdjen az Evertonnal, előbb meg kéne válnia a londoni klubnál lévő 45 százalékos részesedésétől.

Szeptember 24-én megint csak felgyorsulnak az események: az Everton szerint haladtak a tárgyalások Textorral, bár néhány teendő még akad addig, hogy nyélbe lehessen ütni az üzletet. Csakhogy még aznap érkezik az újabb hír, hogy a tárgyalásokat Moshirivel újrakezdő Friedkinék megegyeztek arról, megveszik a tulajdonrészét. Közeli források szerint 8-12 hét alatt történhet meg az akvizíció.

Vagyis nagyon úgy fest, valahára elkelt az Everton. A hírek szerint a Friedkin-csoport első embere, Dan Friedkin valamivel több, mint 400 millió fontot fizet a liverpooli klubért. A Forbes 5,7 milliárd fontra becsüli a vagyonát, úgyhogy van azért miből. Vállalata 2020-ban vásárolta meg az AS Romát, és mintegy 830 millió fontot elköltött már az olaszokra.

Nem mondhatjuk, hogy hiába, elvégre a fővárosiak 2022-ben megnyerték az első ízben kiírt Konferencia-ligát, a következő évben pedig bejutottak az Európa-liga döntőjébe.

A Friedkin-csoport Rómában az átigazolások terén nem úgy tűnt, hogy határozott játékospolitikát követ. Azt lehetett érzékelni, ha van mód megszerezni egy nagy nevet, lecsap rá, mint tette azt Romelu Lukaku vagy Paulo Dybala esetében, de ugyanennyire fontosnak ítélte, hogy a számára ideális, ingyen igazolható futballistákról se maradjon le, így került az idén az Örök Városba Mario Hermoso és Mats Hummels. Emellett ugyancsak fontosak Rómában a saját nevelések, hogy az akadémiáról is áramoljanak fel játékosok.

Moshiri Evertonjában annál is kuszább igazoláspolitika folyt. Az üzletember, aki 2016 óta 750 millió fontot invesztált a klubba, 2018-tól nagycsapat építésébe fogott: az FC Barcelonából igazolt játékosokat (Yerry Minát, Lucas Digne-t, később André Gomest), brazilokat szerződtetett (Bernardot és Richarlisont), 2019 decemberében pedig megnyerte edzőnek Carlo Ancelottit. Az olasz szakember keretét még inkább kistafirungozta: 2020 nyarán mások mellett a Goodison Parkba került a volt madridi James Rodríguez, a nápolyi Allan, a Watfordból Abdoulaye Doucouré. A csapat így is csak a tizedik helyen zárt, azaz a hatalmas kiadásokat nem tudta az európai kupák valamelyikéből befolyó összegekkel kompenzálni, márpedig az nyilvánvaló cél lett volna. A később egyre lejjebb csúszó klub az elmúlt három évet a kiesés elleni harc jegyében töltötte, de előbb Frank Lampard, majd Sean Dyche vezetésével rendre megúszta a blamát.

A tulajdonosváltás apropóján kérdés persze, hogy alakul Dyche sorsa. A Moshiri-éra nyolcadik vezetőedzője a bejelentés után kifejtette, az ő személye nem fontos, egyszerű szolgája a klubnak, de ugyanolyan keményen dolgozik ezután is, mint addig. Ami azt illeti, nem volt könnyű helyzetben azóta, hogy 2023 januárjában átvette a csapatot. A pontlevonások, a pénzügyi problémák, a klubeladás körüli mizéria, vagyis a sok bizonytalanság nyilvánvalóan hatott az együttesre, a gondok közepette pedig a csapat megerősítése sem szerepelt a prioritások közt.

2023 nyarán két portugált, Youssef Chermitit (Sporting CP) és Betót (Udinese) tudta megvenni az Everton, idén Iliman Ndiaye (Olympique Marseille), Jake O’Brien (Olympique Lyon) és Jake Iroegbunam (Aston Villa) érkezett a Mamadou Onanáért kapott pénzből. „Pusztán edzői oldalról nagyon jó munkát végeztem – hangsúlyozta Dyche. – Egy nap majd biztos kiderül, milyen körülmények közt kellett dolgozni, de nem most van itt az ideje ezt kiteregetni. Keményen dolgoztam azért, hogy kijavítsam, ami nem működik, és ezzel elégedett is lehetek. A szurkoló persze nyerni akar, és én ezt mindig szem előtt tartottam.”

A mostoha körülmények közt tevékenykedő Dyche-ot aligha lehet bírálni, érdemeit számokkal is alá lehet támasztani. Az előző szezon kezdete óta például csak az Arsenal (21) és a Liverpool (15) produkált több kapott gól nélküli meccset, mint az Everton a maga 14 clean sheetjével; a negyedik legkevesebb gólt kapta az előző idényben (51-et), igaz, a második legkevesebbet rúgta (40-et), de így is, illetve a mínusz nyolc pont ellenére is simán bentmaradt, és ha játéka nem is nevezhető lenyűgözőnek, jelenleg épp egy hárommeccses veretlenségi szériát képes felmutatni. A kezdeményezést persze továbbra is átengedi az ellenfélnek, Dyche-ék 36 százalékos labdabirtoklása messze a legalacsonyabb az egész mezőnyben, ehhez képest viszont klasszikus kontragólt még nem szerzett a csapat.

Összességében azonban javul a teljesítmény, ennek egyik kulcsfigurája Dwight McNeil, aki a hatodik fordulót követően a mérések alapján a negyedik legtöbbet futotta a mezőnyben, 64,9 kilométert. 

A 24 éves korára 236 klubmérkőzésnél járó támadó középpályás a megváltozott szerepkörében, hogy immár tízest játszik, elkezdett élni. Pedig nem nevezhető sikertörténetnek az eddigi evertonos pályafutása, a 20 millió fontos vételárát mindeddig nem sikerült meghálálnia. Ám miután Ndiaye bejátszotta magát a bal oldalra, a jobb meg Jack Harrisoné, McNeil belülre került, ahol viszont szabadabban játszhat, és összehasonlíthatatlanul hatékonyabb, mint a szélről: 22 helyzetet teremtett már az idén, amivel negyedik a vonatkozó listán Bukayo Saka, Andreas Pereira és Cole Palmer mögött. Emellett szerzett három gólt és adott két gólpasszt. Hét meccsen. Az elmúlt szezonban összesen rúgott három gólt. Ez azért látványos előrelépés. A csapatnak nem minden kritériumban sikerül: a gyér labdabirtoklás mellett a kapuralövések számában továbbra is hátul kullog (17., meccsenkénti 10,9-es átlaggal), és a nyolc bajnokin produkált 8,0-as xG sem a támadófutball netovábbja. De Dyche minden gyengeségen becsületesen dolgozik.

No persze, új tulaj=új szakembergárda – ez azért a szokásos módi, Dan Friedkin dolgát ráadásul megkönnyítheti, hogy „Ginger Mourinhónak” jövőre lejár a szerződése. Jön helyette a valódi Mourinho? A 61 éves trénernek nagyon imponálna, ha újra a Premier League-ben dolgozhatna, ellentmond a portugált Angliába vetítő pletykáknak, hogy Friedkin egy idő után nem akarta már Josét Rómában tudni.

Az mindenesetre biztos, új hajnal köszönt a Goodisonra – amely stadiont nem sokáig élvezheti már a kékek közönsége. 1892 óta ez az Everton otthona, azt követően lett az, hogy a klub szakított elnökével, az ezután a Liverpool FC-t megalapító John Houldinggal, valamint addigi otthonával, az Anfielddel. A Goodison Park rekordnézőszáma naná, hogy egy Liverpool elleni meccsről való: 1948 szeptemberében 78 299 szurkoló zsúfolódott be a létesítménybe. Manapság 39 000 drukkert képes befogadni, az új, a Mersey partján, a Bramley-Moore Dockon épülő Everton Stadion viszont 52 888 férőhelyes lesz, vagyis Friedkinék jóval nagyobb bevétellel kalkulálhatnak.

Ami biztos: a stadion akkor is tele lesz, ha 17. az Everton, és akkor is, ha hetedik. Pedig micsoda különbség!

Kiemelt fotó: ken biggs / Alamy Stock Photo