Új korszak kezdődhet a futballban az Európai Bíróság döntése nyomán?

Annyira a mindennapjaink része, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a labdarúgás is számtalan változáson ment keresztül az elmúlt évtizedekben. Rá sem ismernénk arra a játékra, ami a 19. század elején kezdte meghódítani a világot, és ez igaz a szabályokra, a körítésre, és persze a csapatok összetételére is.

Ennek a változásnak az egyik legjelentősebb pillanata a Bosman-szabály néven elhíresült döntés volt, amely nagyon leegyszerűsítve azt mondta ki, hogy a játékosok mozgásának ugyanolyan elbírálás alá kell esnie, mint bármilyen más munkavállalóénak. Ami feltétlenül hasonlít a két ügyben, hogy mindkét esetben egy-egy futballista (korábban Jean-Marc Bosman, most Lassana Diarra) keresete volt a kiindulópont, az esetek által felmerülő kérdések azonban általánosságban is fontosak. Az utóhatás a mostani ügyben egyelőre nem ismert, de az biztos, hogy van miről beszélni a sportjog és a sportközgazdaság terén.

Mi történt pontosan?

A francia Lassana Diarra 2013-ben 2017-ig szóló szerződést kötött a Lokomotiv Moszkvával. Az orosz klub aztán 2014-ben fel akarta bontani a megállapodást szerződésszegésre hivatkozva, mondván, a játékos nem látogatja az edzéseket, Diarra elmondása szerint azonban moszkvai együttes különböző eszközökkel (minden nap több orvosi, pszichológiai teszten kellett részt vennie) próbálta őt arra rávenni, hogy ne járjon a tréningekre, és ezzel szegje meg a szerződését, hiszen így nem kellett neki fizetni.

A moszkvai klub nemhogy nem fizetett a játékosnak, de egy tízmillió euró nagyságrendű kártérítést követelt Diarrától, akit időközben a Charleroi igazolt volna le, de a belgák is biztosítékot szerettek volna arról, hogy a futballista szabadon igazolható és nem nekik kell majd kifizetniük az orosz klub követeléseit. Mire a kérdés eldőlt, Belgiumban véget ért az átigazolási időszak, így az üzlet meghiúsult.

Az ügy aztán több kört is futott különböző szervezeteknél, a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) a moszkvai egyesületnek adott igazat, a belga bíróság viszont kártérítést ítélt meg Diarrának (igaz jóval kevesebbet, mint amit a játékos szeretett volna), majd az ügy az Európai Bírósághoz került. Ekkor már az volt a kérdés a HVG tudósítása szerint, hogy Diarra esete hogyan illeszthető olyan EU-s irányelvek szellemiségébe, mint a személyek Európai Unión belüli szabad mozgása és a piaci verseny védelme. És most jutunk el a jelenig, amikor az említett Európai Unió Bírósága pont e két tekintetben marasztalta el a FIFA szabályozását.

Mi következik most?

Az elmúlt napokban több kommentár is napvilágot látott a döntéssel kapcsolatban. A véleményformálók azt a dilemmát feszegetik leginkább, amivel mi is kezdtük a cikket. Vajon egyszeri esetről van szó, vagy tényleg új korszak nyílik majd meg a szabályozásban, leginkább az átigazolásokra vonatkozóan?

„Ha egyszerűen akarunk fogalmazni, ez a döntés azt mondja ki, hogy a jelenlegi szabályozás túl szigorú, változásokra van szükség. Jelenleg még semmi biztosat nem tudunk, de könnyen lehet, hogy ez azt fogja jelenteni, hogy a játékosok bármikor kiléphetnek majd a szerződésükből, anélkül, hogy a régi klubjuknak lehetősége lenne kárpótlást kérni. Ez könnyen az átigazolási díjak csökkenéséhez vezethet, a játékosok gazdasági hatalma megnőhet. Idővel azonban biztosítani kell azt is, hogy a klubok pénzügyi stabilitása ne sérüljön” – véli Ian Giles, a Norton Rose Fulbright üzleti ügyvédi iroda jogásza.

Hosszan fejtegeti a véleményét Stefan Szymanski, a Michigan Egyetem professzora, a világ egyik legismertebb sportközgazdásza is. Ő azok közé tartozik, akik radikálisabb korszakváltást vizionálnak, cikkében felveti annak lehetőségét, hogy átigazolási díjak mai formájukban biztosan nem élik majd túl a változást.

„A játékos, aki fel akarja bontani a szerződését, továbbra is indoklási kényszer alatt áll, az új rendszer azonban rengeteg változást hozhat majd. Azt például nem igazán látom, hogy az átigazolási díjak milyen formában maradhatnak majd fent egy ilyen döntés után. Az előző nyári átigazolási szezonban csak a topbajnokságokban nagyjából ötmilliárd euró értékben váltottak klubot játékosok, a transzferek jelentős százalékát ráadásul nem is azok az üzletek teszik ki, amelyek hetekig uralják a híreket. Ez is mutatja, mekkora átrendeződést hozhat a döntés.”

Szymanski Harry Kane példáját is hosszabban elemzi. Kane éves fizetése 13 millió dollárról 27 millióra emelkedett, a Bayern 100 millió körüli összeget fizetett a Tottenham Hotspurnek. Az új rendszerben az átigazolási díjat kihagyva Kane akár ennek a fizetésnek a dupláját is megkaphatná, a játékosok lehetőségei tehát tovább nőhetnek.

A neves kutató azzal kapcsolatban viszont szkeptikus, hogy a lehetséges változás az egész futballpiramisra nagy hatással lehet. Szymanski szerint ma már kutatások igazolják, hogy az átigazolási piac hatása a sportági pénzelosztásra elenyésző mértékű. A sportközgazdász azt elismeri, hogy azok a klubok, amelyek eddig a játékoseladásokból szerezték bevételük nagy részét, rosszul járhatnak, ám szerinte ez a legtöbb egyesület számára eddig is csak illúzió volt. A Michigan Egyetem professzora viszont fontosnak tartja kiemelni, hogy abban az értelemben az igazságosság felé haladhatunk, hogy a szerződés felbontásával kapcsolatos szabályok eddig is aránytalanul sújtották az alacsonyabb osztályú játékosokat, számukra valóban fontos lehet az enyhítés.

Konkrétumot egyelőre nem igazán tudunk, de az biztos, hogy érdemes lesz figyelni az ügy fejleményeit a következő időszakban. Ugyanis ha kicsit tágabb kontextusból nézzük, egyre egyértelműbb, hogy a futball komoly változások előtt állhat.

Kiemelt fotó: Sky News