Tud-e majd a BL-ben is győzni a klub-vb-t először megnyerő Veszprém?

Motiváció

Az egyiptomi klub-világbajnokság végjátéka kapcsán a legtöbb szó talán a motivációról esett: nyilvánvalóan a legtöbbet a Veszprémnek jelentett a trófea abból a három csapatból, amely reálisan megnyerhette ezt a címet. A Barcelona biztosan nem vág eret magán azért, mert az idei Bajnokok Ligája-címe mellé nem gyűjtötte be ezt is, a legrangosabb sorozat mellett számára a meghívásos „világbajnokság” inkább a lehető legjobb edzéssorozat, így a Veszprém elleni elődöntős vereség után az al-Ahli elleni bronzcsatát – az eredmény szintjén – el is engedte.

A Magdeburg ezer sebből vérzik, a kulcsemberek egy része sérült, a másik része keresi a formáját, a sebességét, a kapustól a megmaradt támadósorig. Nincs kétségünk, Bennet Wiegerttel meg is találja majd: egy újabb hosszú, megterhelő szezonnak nagyon az elején járnak, de a tréner természetesen átlendítené már a csapatát a holtponton, amely Szegeden például a Bajnokok Ligájában, a Kiel ellen pedig a Bundesligában mutatkozott meg. Érzésünk szerint a kairói fináléban leginkább ő akart győzni az ellenfélből, talán éppen a fentiekért: végül egy alulmotivált Magdeburg és egy nagyon motivált Veszprém küzdelme hozott a rendes játékidőben döntetlent.

Ahogy haladt előre a torna és az utolsó meccs, azért egyre sikeréhesebb lett a Magdeburg, éppen ezért külön érdem, hogy a Veszprém két nappal a Barca-meccs után megint hosszabbítást tudott nyerni. A győzni tudás jele, amihez hozzátartozik, hogy a bakonyi gárda a 2008-as KEK-siker, vagyis Mocsai Lajos első szezonja óta nem nyert (viszonylag) nagynak számító nemzetközi serleget.

A veszprémi védekezés a döntőben

Azzal együtt sem hullottak a gólok, hogy a védekezést nem vitték túlzásba a csapatok a fináléban; a tempó lesz még sokkal nagyobb is. Talán éppen a védősorokon lehetett érezni, hogy még nem élet-halál kérdésről van szó, nem tudnánk sorolni a felejthetetlen megoldásokat, párharcokat, így különösen kiemelkednek az utolsó másodpercek. Ekkor jött az igazi bekeményítés, a csapatszintű védekezés talán legjobb példája, még ha piros lap is járt volna Ligetvári Patriknak a fejre ütésért. Dragan Pechmalbectől elismerésre méltó, hogy a magdeburgi specialitást jelentő egy-egyezés során, szemből kifelé tudja tolni Gísli Kristjánssont, a besegítő Ligetvári pedig még a büntetővonalon kívül, szintén szemből tudta megállítani az izlandit. Így még éppen el tudták kerülni a ziccert és a büntetőt, a kiállítás árán a Magdeburg csak szabaddobásig jutott. És a megmaradt hét másodperccel most még semmit sem tudott kezdeni...

A döntő gólja

Luka Cindric mozdulata érdemli ki nálunk ezt az elismerést, mind a fontosságával, mind a szépségével. Két és fél perccel a hosszabbítás vége előtt, egygólos Veszprém-vezetésnél kulcspillanatban talált be, jobbkezesként a balátlövő pozíciójából. Egy felugrásos elhajlásos lövés önmagában is gyönyörű, innen pedig majdnem az egyetlen gólszerzési lehetőség. A horvát irányító az egyenes oldalt tudta megcélozni, vagyis a kapunak arra az oldalára ment a lövés, amely oldalán elment a védő mellett (jelen esetben a jobb sarokra), ezt egy jó formában lévő kapusnak alapvetően ki kell védenie. A német oldalon viszont Sergey Hernández mellett Nikola Portner sincs a csúcson. Nagyon nincs.

Corrales briliáns teljesítménye

A másik oldalon ellenben Rodrigo Corrales élete formájában védett, a hosszabbítás második félidejének elején ziccereket fogott. Lehetőséget adott arra, hogy a veszprémi csapat felépítse azt a kétgólos előnyt, ami ebben az időszakban már aranyat érhet.

A nagy szívvel védő, de – talán éppen ezért – időnként az önbizalmát kereső spanyol játékos az elmúlt években sokunkat elbizonytalanított abban, lehet-e vele, mint első számú kapussal BL-t nyerni. Mike Jensen év eleji érkezésekor úgy gondoltuk, ő lehet a hiányzó láncszem, de a jövetele furcsa módon mintha éppen Corralesre lett volna a legjobb hatással. Nagy ellenféllel szemben, a Veszprémnek nagyon fontos mérkőzésen az első félidőhöz képest nem visszaesett, hanem a végjátékra tovább javult a teljesítménye: ekkor jöttek a legnagyobb pillanatai. Mégpedig úgy, hogy két nappal korábban a Barca elleni rendes játékidő utolsó percében megfogta Dika Mem nyolc méterről küldött bombáját (ez önmagában is ritkaság), majd másodpercekkel a lefújás előtt hétméterest védett. Így mentette hosszabbításra az elődöntőt.

Ilyen Corralesszel valószínűleg lehet BL-t nyerni, és ilyen Nedim Remilivel is, talán a játékosok közül ő az, akinek a játéka a leginkább fejlődött Xavi Pascual edző érkezése óta. A klub-vb legértékesebb játékosának választott irányító-átlövő a döntőben úgy kézilabdázott, mint legszebb napjain a francia válogatottban, hozzátéve, hogy nem állította megoldhatatlan feladatok elé a magdeburgi védelem. Pascual hatalmas edzői pályafutásának talán legnagyobb kihívása lesz tavasszal is olyan szinten tartani – vagy tovább növelni – a motivációt, amely egy sikeréhesebb Barca és egy formába kerülő, felgyorsuló Magdeburg ellen is elég lesz.

Kiemelt fotó: MTI/EPA/Mohamed Hosszam