Továbbra is a balátlövő a királypozíció kézilabdában?

Ha végigvesszük a Bundesliga történetének legeredményesebb mezőnygól-szerzőit, rögtön meglepetés érhet minket, hiszen az első öt helyezettből négy jobbátlövő (Holger Glandorf, Kyung-Shin Yoon, Volker Zerbe, Kai Häfner), és egy sem balátlövő (a harmadik helyen álló Christian Schwarzer beálló). A 16. helyen találjuk Arne Niemeyert, az első belső poszton játszó jobbkezes játékost (talán szerencsésebb ez a megkülönböztetés, hiszen a jobbkezes kézilabdázók gyakran több poszton is bevethetőek). Niemeyer mögött egy hellyel ott van a még aktív, elsősorban balátlövőnek számító, de mostanában rendszeresen irányítót játszó Domagoj Duvnjak, aki a közeljövőben gyarapíthatja a góljai számát, és akár előrébb is juthat a listán.

A jelenlegi góllövőlistát vizsgálva hasonló eredményre juthatunk. Jelenleg – az eredeti cikk még csak az első öt forduló adatait használhatta, mi már a friss góllövőlistára támaszkodunk – az első négy helyen három jobbátlövőt (Renars Uscins, Mathias Gidsel, Emil Madsen) és egy balszélsőt (Emil Jakobsen) találunk, az első balátlövőt az ötödik helyen látjuk (Marko Grgic).

Rux vizsgálatának pillanatában az összes mezőnykísérlet nagyjából 20,7%-át jobbátlövők adták le, de a balátlövők is ott vannak szorosan mögöttük 19.7%-kal.

Ki a legfontosabb játékos?

Az elemző szerint ezek alapján már feltehetnénk a kérdést, hogy vajon a jobbátlövő fontosabb-e, mint a másik oldali játékos, ám először azt kellene definiálnunk, hogy mi alapján tartunk egy játékost fontosnak. Rux amellett érvel, hogy a gólok számán túl azt is figyelembe kell vennünk, hogy egy játékos mekkora felelősséget vállal támadásban, a befejezések hány százaléka kapcsolódik hozzá. Az ezt mérő „támadásban való szerepvállalás” (offensive verantwortung) rangsorban is ott van a legjobb négy között a korábban említett három balkezes lövő, Uscins, Madsen és Gidsel is. Ám már beékelődik közéjük a második helyen a Füchse Berlin balátlövője, Lasse Andersson (Rux szerint nagy kérdés, hogy ő hosszabb távon valóban Gidsel előtt marad-e, hiszen az eddigi közös szezonjaikban mindig utóbbi játékos végzett előrébb ezen a listán). Ennél az adatnál a balátlövők javára billen el a mérleg nyelve: ők 23,3%-ban felelnek csapataik támadásaikért, a jobbátlövőknél ez a szám általánosságban 21,9%.

A hatékonyság kérdése

A támadások elemzése során a gólok és a kísérletek száma mellett a hatékonyság is nagyon fontos, és jelen esetben ez sem a balátlövők mellett szól. A jobbátlövők 59.6%-os hatékonysággal lőnek a német bajnokságban, és bár ez több pozíciónál is jelentősen rosszabb, még mindig jobb, mint a balátlövőké, akik 54.3%-os hatékonysággal tüzelnek.

Majdnem pontosan megegyezik az elemzett posztoknál a két mezőnygól között átlagban elvégzett passzok száma (16,9; 17), és nem mutatkozik nagy különbség a támadás-befejezések helyében sem, bár az előző és a jelenlegi szezon első öt körének adatait együtt feldolgozva azt állapította meg, hogy a balátlövők általában nagyjából 40 centiméterrel távolabbról tüzelnek, mint másik oldali társaik.

A fenti számok igazolják, hogy a különböző adatok összevetése által nem hozhatunk sommás ítéletet azzal kapcsolatban, hogy melyik pozíció a legfontosabb kézilabdában, de a balátlövők – vélt vagy valós – egyeduralma egyértelműen megdőlni látszik.

Kiaknázatlan területek

A kézilabda-elemzések egyik legfontosabb előrelépési területe lehetne, ha pontosabb adatokat kapnánk a védekezés eredményességével kapcsolatban. Hiszen bár a támadásokat vizsgálva rengeteg mutató érhető már el manapság, a hátsó alakzatok teljesítményét szinte csak blokkokban és szerelésekben mérjük, pedig ezek önmagukban nem alkalmasak arra, hogy komplex módon megmutassák egy-egy védőfal teljesítményét.

Más a helyzet a kapusokkal, akiknek a szerepe felbecsülhetetlen a mai kézilabdában. A Bundesliga-statisztikák alapján egyértelműen kiderül, hogy amelyik csapat kapusa nagyobb hatékonysággal véd, az 85%-ban nem veszíti el az adott mérkőzést sem. Minél nagyobb a különbség a hálóőrök között, annál nagyobb az előbb említett esély. Jelenlegi tudásunk szerint nincs még egy olyan poszt a kézilabdában, amelynek ekkora direkt hatása lenne egy adott mérkőzés eredményére. Könnyen elképzelhető tehát, hogy egy másik régi bölcsességet kell felidéznünk: végy egy jó kapust!

Személyes reflexiók

Azért tartottam nagyon izgalmasnak és fordításra érdemesnek Julian Rux munkáját, mert a kézilabdás közegben máig alig-alig honosodott meg az a fajta adatalapú szemlélet, ami a futballban vagy épp az amerikai sportokban már mindennapos. Ezt a sportágat továbbra is rengeteg ehhez hasonló berögződés mozgatja, így üdvözlök minden olyan munkát, ami egy meghatározott mintán (Bundesliga-mérkőzések) vizsgálja egy-egy közkeletű hiedelem érvényességét.

Ugyanakkor az anyaggal való foglalkozás során felvetődött bennem a kérdés, hogy vajon nem mélyebb-e ez a probléma, mint amilyen szinten Rux tárgyalja. A kézilabdának ugyanis van egy olyan adottsága, hogy elképesztően kevés a jó balkezes átlövő, így azok a játékosok, akik igazán magas szinten játszanak jobbátlövő poszton, sztárstátuszban vannak a csapataikban, és minden bizonnyal ennek is köszönhető, hogy ennyi gólt szereznek és a hibáik is más elbírálás alá esnek, hiszen sok csapatnál nincs érdemi alternatíva a balkezes lövő helyére.

Az tehát szinte biztos, hogy egyes pontokon lehetne fogást találni ezen a vizsgálaton, ám az is egyértelmű, hogy az ilyen és ehhez hasonló köröket le kell futni, hogy ilyen szempontból is fejlődjön a sportág.

Julian Rux eredeti cikke német nyelven ide kattintva érhető el!

Kiemelt kép: daikin-hbl.de