Tom Starke: a „láthatatlan” kapus, aki előtt a világ legjobbja állt

Vannak, akik úgy vannak jelen a labdarúgás világában, hogy valójában nincsenek jelen. A látszólag önmagának ellentmondó állításra álljanak itt példaként a második vagy harmadik számú kapusok. Még a topcsapatok esetében is csak – jó esetben – a nevüket ismerjük, ám valójában igen keveset tudunk róluk. Egészen addig, amíg valamiért fel nem tűnnek, ahogyan tette azt a közelmúltban Andrij Lunyin a Real Madridnál. Ám nem mindenkinek jut az ukránéhoz hasonló rivaldafény.

A most 43 éves korábbi kapus, Tom Starke jelenleg is az utolsó klubjánál, a Bayern Münchennél dolgozik, ő igazán a bevezetőben említett, „láthatatlan” kategóriába tartozik. Sportot szerető családból származik, édesapja és édesanyja sokáig kézilabdázott, a testvérei pedig a mai napig sportolnak: a nővére röplabdázik, az öccse futballozik. Családcentrikus ember, aki bárhol is futballozott, sűrűn hazalátogatott, és akinek a közeli hozzátartozói mindig az első helyen álltak.

„Bizonyára voltak olyan helyzetek – különösen a futballkarrierem során –, amikor nem egészen úgy alakultak a dolgaim, ahogyan akartam. Amikor hazamegyek, van esélyem kikapcsolódni, és a gyermekeim egyfajta feltöltődést jelentenek. Persze a másik oldalon ott van, hogy amikor jól mennek a dolgok, a család az, ami a földön tart. Mindig ott vannak, hogy támogassanak, és ezt szeretném megtanítani a gyerekeimnek is”

– fogalmazott.

Játékpercek helyett trófeák

Az ifjú Tom a szülei sportmúltja miatt kézilabdázni kezdett – kapusként. De a futball jobban vonzotta, hétéves korában váltott, a Stahl Freitalnál kezdte tanulni a játékot – kapusként.

„Nem volt más választásom, hiszen megfelelő volt a magasságom, és a kézilabdából ismertem a megfelelő kapustechnikát”

– emlékezett vissza a kezdetekre a 194 centiméteres Starke.

A Stahl Freitaltól a Dynamo Dresdenhez került, majd az 1999 és 2006 között a Bayer Leverkusennél eltöltött időszakban már belekóstolt a második (harmadik) számú kapusok életébe: tagja volt ugyan az első csapat keretének, de Hans-Jörg Butt mögött egyáltalán nem kapott szerepet – sőt előfordult, hogy még a meccskeretbe sem került be, a második számú csapatban védett. A több játéklehetőség érdekében váltott: 2006 és 2012 között volt a Paderborn, a Duisburg és a Hoffenheim futballistája is, és ezeknél a kluboknál mutatta meg, hogy lehet rá számítani a legmagasabb szinten, a Bundesligában.

A Bayern München 2012 augusztusában egy megbízható kapust keresett, és meg is találta ezt Tom Starke személyében. Ő töltötte be a Hans-Jörg Butt visszavonulásával keletkezett űrt, miközben az első számú kapus kiléte soha nem volt kérdés: Manuel Neuer. Mégis, Starke a szerződtetésekor arról beszélt, hogy várja a Bayernben való szerepléssel járó kihívásokat. Állt elébe – a maga módján. Amikor kellett, lehetett rá számítani, bár az igazság az, hogy kevés alkalommal volt erre szükség.

A Bayernnél töltött hat éve (2012-2018) alatt mindössze 12 mérkőzésen védett, 1080 percet töltött a pályán, ám mindeközben megnyert 15(!) trófeát.

Egy vele készült interjúban elmondta, természetesen inkább játszana, minthogy a kispadon üljön, de ennek ellenére nem okoz neki gondot, hogy a Bayern Münchennél a második vagy épp a harmadik számú kapusként számítanak rá. Elvégre – mint mondta – a rangsorban a világ legjobb kapusa áll előtte, Manuel Neuer. Mindig arra törekedett, hogy a lehető legjobban szolgálja a csapatát. A mérkőzések előtt Neuerrel sokszor átbeszélték, hogy a másik csapat támadója melyik irányba szeret cselezni, és hogy emiatt érdemes-e már a lövés előtt egyik vagy másik lábra helyezni a súlypontot.

Ha kellett, akkor pedig a meccslabdákat ellenőrizte. Egy interjúban elárulta, különös figyelmet fordított arra, hogy minden mérkőzés előtt személyesen próbálja ki a meccslabdákat. Fontos volt számára, hogy ezek megfelelő keménységűek legyenek, mivel úgy érezte, ez is hozzájárulhat a jobb teljesítményhez. Volt, hogy másik labdát kért a bemelegítéshez vagy éppen lecseréltette a meccslabdát, ha nem volt elégedett.

A második számú kapus esete

„Ha már a második számú kapuvédő kevés mérkőzést játszik, neki még inkább szüksége van arra, hogy az edzésen minél több mérkőzésszituációt éljen át”

– mondta korábban a félig magyar, félig osztrák kapusedző, Sascha Marth a Büntetőnek. És Tom Starke is arról beszélt a 11freunde.de oldalnak adott interjújában, hogy soha nem tudhatta, mikor lesz rá szükség, mindig készen akart állni, ezért soha nem lazsálhatott az edzéseken.

„Ugyanazt a bemelegítést és ugyanazokat az erősítő gyakorlatokat végeztem, mintha kezdőkapus lennék. Tudtam, hogy a testemnek szüksége van erre, az étrendemre is nagyon odafigyeltem. Az akkori segédedzőnk, Hermann Gerland mindig azt mondta: »Úgy játszol, ahogy edzel«. Amikor nagy bravúrokat mutattam be a barátságos mérkőzéseken, kiemelkedően zártam egy hetet az edzéseken, titokban azt gondoltam: olyan jó formában és hangulatban vagyok, most már jó lenne játszani is! Be akartam bizonyítani magamnak, hogy képes vagyok jól teljesíteni ezen a szinten is. De persze olyankor is Manuel Neuer védett a hétvégén”

– összegzett.

És nézzük, hogy még milyen szerepei lehetnek egy tartalékkapusnak. Az egyik csapattárs, Franck Ribéry hajlamos volt arra, hogy egy-egy hibás bírói döntésnél felhúzza magát és letámadja az asszisztenst. Ilyenkor Starke közbelépett, és átvállalta tőle a reklamálást, hogy ha szükséges, inkább ő kapja a sárga lapot.

„Franck ugyanis sokkal fontosabb volt a játékunk szempontjából”

– tette hozzá a kapus a már említett interjúban.

Bár nagyon kevés mérkőzést játszott, hűséges maradt a csapathoz, segített, amikor kellett. 2012 nyarán érkezett a klubhoz, és már majdnem öt éve ott volt a klubnál, amikor a 2016-2017-es szezon hajrájában megfogalmazódott benne a visszavonulás gondolata. Gondoljuk el, ekkor volt 36 éves, és hiába töltött el majdnem fél évtizedet a bajoroknál, még csak öt bajnoki mérkőzés szerepelt a neve mellett, legutóbb 2014. március 29-én állhatott a kapuban. Aztán 2017. április 29-én megsérült Neuer, így a szezon véghajrája Starkéé volt. Három meccsen védhetett, mindegyiken nyert a csapat, igaz, ebben a szezonban nem volt kérdéses a bajnoki cím sorsa, fölényesen nyerte meg azt a sztárcsapat. Három nappal az utolsó bajnoki előtt hősünk bejelentette a visszavonulását, így a Freiburg ellen 4–1-re megnyert bajnoki tulajdonképpen a búcsúmérkőzése volt, igaz, csak játékosként, hiszen a klub már korábban jelezte neki, a pályafutása végeztével is számít a szolgálataira.

Aztán az élet közbeszólt, Neuer sérülése elhúzódott, így a nyár elején megkérték Starkét, ugyan be tudna-e ugrani a nyári felkészülési mérkőzésekre. Ő pedig igent mondott – ezúttal is. Ott volt a nyáron és végül ott volt az egész szezonban is a csapattal – ekkor Sven Ulreich helyetteseként. Két mérkőzésen védhetett a Bundesligában, mindkettőt kapott gól nélkül hozta le, a decemberi, Eintracht Frankfurt elleni 1–0-s győzelem neki volt köszönhető és a későbbi, Köln elleni 1–0-s sikerből is kivette a részét.

A szezon végén aztán tényleg letette a lantot, és ahogy várható is volt, maradt a klubnál, ahol jelenleg a kapusedzők koordinátoraként dolgozik.

„Én felelek a kapusok képzéséért az akadémián az U9-től az U23-ig. Az edzők közötti együttműködésért, az ő képzésükért és a továbbképzésekért, valamint az átigazolásokért. Az utóbbi időben különös hangsúlyt fektettünk a kapusfilozófiánkra, hogy mindannyian, akik ezen a területen dolgozunk, teljesen közös szakmai nyelvet beszéljünk”

– mondta egy 2021-es interjúban a Bayern honlapjának.

Tom Starke egy csendes, családcentrikus, kiváló szakember, aki pontosan tudja, mit jelent a Bayernnél futballozni, és ha egyszer-egyszer pályára léphetett, előfordult az is, hogy fejjel hárított egy tizenegyest...

Kiemelt fotó: Getty Images