Tényleg nem léteznek MTK-szurkolók? (mítoszrombolás?)

Az MTK-szurkolók nem léteznek. Közhely. Azaz egy általánosan ismert kifejezés, mondás. Elcsépelt kifejezés, frázis. De honnan ered ez a közhely? Van-e alapja? És tényleg nem léteznek MTK-szurkolók? Utóbbi kérdésre van egy egyszerű, tényszerű válasz: MTK-szurkolók bizony vannak.

Ha csak egy gyors pillantást vetünk a OTP Bank Liga 2021–2022-es idényének nézőszámaira, akkor a magyarfutball.hu adataiból kiderül, hogy: a 12 élvonalbeli csapatból az átlagnézőszám tekintetében az MTK a hetedik helyen állt 2466 fővel.

A magyar labdarúgás hajnalának meghatározó klubjának mérkőzéseire az adatok szerint az 1960-as évek közepéig több ezren, majd tízezren jártak. A korabeli Hungária körúti pálya központi helynek számított elhelyezkedése, a Fradi-pálya közelsége miatt, a játéktér a csapadékvíz elvezetése érdekében készült csövezés miatt modernnek számított. De a történelmi események, a holokauszt, a zsidóüldözés, az 1956-os forradalom érzékenyebben érintette az MTK-t, jobban kihatott a kék-fehér csapatra, mint bármely más magyar klubra. Nem véletlen.

Ragadós címke

Az 1888-ban, túlnyomórészt zsidó polgárokból álló csoport által alapított Magyar Testgyakorlók Körére ráragadt a zsidó címke. Ahogy azt Szegedi Péter, Az első aranykor című könyvében írja:

„A magyar labdarúgást ismerők között konszenzus uralkodik abban, hogy az MTK-nak van, vagy legalábbis egykor volt, valamilyen nehezen körvonalazható kapcsolata a zsidósággal. Ez a vélekedés nem alaptalan, ám az MTK és a fővárosi zsidóság kapcsolata jóval bonyolultabb, hiszen a klub sosem hangoztatta zsidó kötődését. (...) Az MTK-hoz megalakulásától kezdve hozzákapcsolódtak a zsidósághoz köthető jelentéstartalmak – így volt ez a két háború között, majd 1945 után is. (...) Mindazonáltal fontos megkülönböztetni a klubok társadalmi beágyazottságát és a hozzájuk kapcsolt jelentéstartalmakat. Az MTK-t a futballszurkolók mindig is a pesti zsidósághoz kötötték (jelentéstartalom), de ez nem jelenti azt, hogy a klubnak zsidó játékosai, vezetői, szurkolói lettek volna (társadalmi beágyazottság).”

Az adatok szerint a magyar foci első évtizedeiben az MTK játékosainak fele, míg az FTC focistáinak harmada-negyede volt zsidó származású – ez ledönti azt az elméletet, miszerint az MTK „zsidó”, míg az FTC alapításától fogva „keresztény” lett volna. Az is igaz – teszi hozzá könyvében Szegedi –, hogy

„sok tényező adott volt, hogy az MTK legyen a főváros zsidó klubja. Túlnyomórészt zsidók alapították, egy ismert zsidó nagykereskedő egy szintén zsidó származású agilis sportvezetővel, Fodor Henrikkel együtt felvirágoztatta a labdarúgócsapatukat. (...) Az MTK szimbolikája is megkönnyítette az azonosulást, valószínűleg nem tudatosan választották a kék-fehér kombinációt, de a zsidó tradícióban kitüntetett szerepet játszó kék szín feltehetően segíthette a klubhoz kötődő identifikációs folyamatot”.

 Az MTK-hoz kapcsolódó szimbolikák lehetővé tették, hogy a századfordulón, Budapesten élő, futballt kedvelő, zsidó lakosok (a főváros lakosságának 24 százaléka vallotta magát zsidónak) kötődjenek az MTK-hoz. Az azonosulási folyamatot a sikerek és a jó futball tovább táplálta: 1903 és 1940 között többnyire az FTC és az MTK között dőlt el a bajnoki cím sorsa.

„A klub szép számú szurkolótábort tudhatott maga mögött, akik például a „ria-ria-Hungária” rigmust is kitalálták, még mielőtt a válogatott meccseken ez elterjedt volna”

– mondta Pandzarisz Sándor az MTK Baráti Kör elnöke a Büntetőnek.

Hozzátéve, hogy az 1920-as évekből származó fényképek tanulsága szerint állandó volt a telt ház a Hungária körúton, ez folytatódott az 1930-as években is, 500-1000 fős szurkolói utazó létszámokkal a korabeli újságcikkek tanulsága alapján.

Szerencsétlen lépések sorozata

A II. világháború során elterjedő, és a Magyarországon is megjelenő antiszemitizmus, a zsidóüldözés, a holokauszt a Hungária csapatának feloszlatását, szurkolói jelentős részének elhurcolását és meggyilkolását hozta magával. Több mint félmillió ember esett áldozatul az 1941 és 1945 között a deportálásoknak, a munkaszolgálatnak, a tömegkivégzéseknek, a koncentrációs táboroknak. A budapesti zsidóság nagyjából 40 százalékát meggyilkolták, gyakorlatilag nem volt olyan fővárosi zsidó család, amelynek ne lettek volna halottai, vidéken alig maradt túlélő.

1940-ben az antiszemita rezsim megszüntette az MTK-t, amely 1945. február 15-én alakult újjá, és a háború utáni sokkból – mind a klub, mind pedig szurkolótáborának erősen megfogyatkozott része – viszonylag gyorsan magához tért. Két évvel az „újjászületés” után, 1947-ben avatták a második MTK-stadiont – miután az első elpusztult a világháborúban. A létesítmény újjáépült, a klub „új” útra lépett – nem saját akaratából. A Magyarországon teret nyerő, sztálinista totális diktatúra maga alá gyűrte a sportot, saját képére formálva azt. A sport területén (is) áttértek a szovjet típusú államszocialista rendszerre.

A rendszer pedig szándékosan vagy sem, de tovább erősítette a korábban a klubhoz tapadt zsidó identitást: az MTK-ból 1950. február 26-án a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének csapata lett, és Budapesti Textiles SE néven szerepelt a magyar élvonalban. A lépés ambivalenciája az, hogy a klubot támogató zsidó gyárosok, kereskedők nagy része épp a textiliparban tevékenykedett. Alig egy évvel az átkeresztelkedés után jött a következő lépés: egy 1948-es belügyminiszteri rendeletet kötelezővé tette a rendőregyesületi tagozatok létrehozását, így a klub 1951. február 23-án az Államvédelmi Hatóság egyesülete lett, és neve Budapesti Textiles SE-ről Budapesti Bástyára változott.

Két év után jött az újabb névváltás: 1953. augusztus 25-én a Budapesti Bástya beolvadt a Budapesti Vörös Lobogóba. A mögöttes tartalom nem változott: az ÁVH-t zsidó-kommunista terrorszervként tartották számon, ez tovább erősítette az MTK, mint zsidó klub mivoltát, a csapattal szembeni antiszemitizmust. Ami változott, hogy a klub egy új rendszer zsidó csapata lett. Három év viszontagság és az 1956-os forradalom után kapta vissza nevét az MTK.

„A háborút követő első négy bajnokságban a negyedik–hatodik helyen végzett csapat, majd az 1948–1949-es szezontól a 1962–1963-as idényig ismét folyamatosan jöttek a dobogók, mindössze egy negyedik és egy ötödik hely volt közben. Azaz 60 éven át megszokhatták a MTK-szurkolók, hogy a csapat a dobogón van, de hatodik helynél hátrébb egyetlen egyszer sem végzett. Ezt követően jött egy 23 éves időszak, amely esetében elmondható: 19 alkalommal rosszabb helyen végzett az MTK (a hetedik és a 17. hely között) mint korábban – ideértve egy kiesést is. Abból a négy jobb évből is csak egyszer sikerült egy bronzérmet szerezni. Ez a sikertelen időszak érthető módon a nézőszám jelentős visszaesését okozta, ekkor következtek be a pótolhatatlan veszteségeink”

– foglalta össze a nézőszámcsökkenés okainak egy részét a Büntetőnek Bodrogi Tamás, az MTK Baráti Kör elnökségi tagja. A magyarfutball.hu adatai alátámasztják az okfejtést. Mint az az alábbi adatsoron

jól látszik: az 1965-ös szezonban az átlagnézőszám 21 692 volt, addig öt évvel később, 1970-ben már csak 9250.

Azonosulás hiánya, félelem

De nemcsak a sikertelenség miatt apadt folyamatosan az MTK szurkolótábora.

„Magyarországon a szurkoló zömmel nem lesznek, hanem születnek. Azaz úgy lesz valaki MTK-, Fradi- vagy Újpest-szurkoló, hogy gyerekkorában az apja kiviszi a meccsre, és ott ragad. Az MTK esetében ez fokozottan igaz. Azok a gyerekek, akiket a bő két évtizedes sikertelen időszakban kivittek a szüleik a meccsekre, zömmel nem ragadtak ott. Kiesett egy generáció, utána már nem volt, aki kivigye a gyerekeit. Hiába jött egy bajnoki cím 29 év után Verebessel, majd egy sikerkorszak Várszegivel, nem sikerült a legfontosabbat meglépni”

– fejtette ki Bodrogi.

Az MTK szurkolótábora folyamatosan apadásában az 1945-öt követő kivándorlás és az 1956-os események utáni disszidálások is szerepet játszottak. Ahogy a lokális kötődés hiánya is közrejátszott az átlagnézőszám jelentős csökkenésében, szintén fontos megemlíteni, hogy sok zsidó szülő, az antiszemitizmustól való félelme miatt nemcsak eltitkolta származását, hanem gyermekét más csapatok szurkolóivá próbálta átnevelni. Továbbá, ahogy arra Hadas Miklós szociológus korábbi, az FTC–MTK örökrangadót taglaló cikkében rámutat:

„a stadionok közönségének életkora és társadalmi összetétele időközben alaposan megváltozott: a korábbi népes, vegyes társadalmi összetételű és életkorú szurkolótábor helyébe fokozatosan egy kisebb (tehát föltűnőbb), erősen megfiatalodott és társadalmi összetételében alacsonyabb státusú, azaz számos tekintetben radikálisabb publikum lépett.”

A nézőszám csökkenése (ami a magyar labdarúgás egészét is jellemezte) tovább folytatódott a rendszerváltozás után, az MTK a sikerek ellenére sem tudott tömegeket megmozgatni.

„Ebben közrejátszott az is, hogy a klub sikerei felerősítették az ellentáborok szurkolóink iránti gyűlöletét, mely változatosabbnál változatosabb lelátói performanszokban nyilvánult meg gázkamráról, Auschwitzról énekléssel, vonatos koreográfiákkal, néhol lelátói atrocitásokkal is. Ez szintén sok jóérzésű szurkolót távolt tartott a lelátóktól”

– jegyezte meg Pandzarisz.

Kiemelve, hogy az 1990-es évek közepétől napjainkig más-más néven és tagokkal ugyan, de folyamatosan működik az ultrákat tömörítő szervezett szurkolói csoportosulás is.

Ami a számokat és az alapvetés egyik részét illeti: az MTK-szurkolók léteznek. Az OTP Bank Liga 2021–2022-es idényének nézőszámaiból kiderül:

a 12 élvonalbeli csapatból az átlagnézőszám tekintetében az MTK a hetedik helyen állt 2466 fővel.

„MTK-szurkolók nem léteznek”

Mi a helyzet az alapvetés másik részével, a közhellyel, hogy MTK-szurkolók nem léteznek. Nos, ahogy azt Pandzarisz kifejtette, ez a frázis soha nem volt a köztudatban, egészen a Trollfoci megjelenéséig, és az elterjedése abszolút ezen oldal ténykedésének „köszönhető”. Mint mondta, eleinte az MTK-szurkolók nem léteznek, majd MTK-ultrák nem léteznek „poén” volt rendszeresítve oldalukon, mely azonban már annyira fáradt és unalmas volt, hogy ők is felhagytak vele. Viszont nyilván a több százezres követői bázis miatt – akiknek nagy része életében nem járt még magyar focimeccsen – a köztudatban maradt.

 „Tényszerűen nem igaz az, hogy alacsony volna a nézőszámunk, a legnagyobbakkal nem tudjuk csak felvenni a versenyt ebből a szempontból, sok más, a miénkhez hasonló nézőszámokat hozó klubot megkímélnek ettől a fáradt poéntól”

– fejezte be gondolatait Pandzarisz.

Egy más nézőpontból vizsgálta a kérdést Bodrogi, szerinte nem a magyar foci színvonala miatt van kevés néző. Két okot lát a háttérben: az egyik, hogy Magyarországon nem alakult ki az, ami más országokban igen, nevezetesen, hogy a mérkőzés mögött komoly körítés van. A másik a nézőtéri légkör.

„Az Magyar Labdarúgó Szövetség minden év elején meghirdeti a nulla toleranciát, ehhez képest büntetlenek maradnak vagy nevetséges büntetésekkel szankcionálják a nézőtéri rendbontásokat. Nincs olyan meccs, ahol ne szidnák az MLSZ-t, ne cigányoznának. Érthető, ha egy szülő nem viszi ki ilyen körülmények közé a gyerekét”

– jegyezte meg.

Az MTK-szurkolók tehát léteznek. Viszont kétségtelen, hogy kevesebben vannak, mint a magyar futball hajnalán. A háttérben meghúzódó okok sajnálatosak, mi több, tragikusak, miközben ott lebeg a szerencsétlen véletlen „szelleme" is.