Tehetségek rosszkor, rossz helyen – pilóták, akiknek járt volna az F1-es lehetőség

Rengeteg apró részletnek kell tökéletesen alakulnia ahhoz, hogy valaki eljusson a motorsportok csúcsára: a pénzügyi háttérnek, a kapcsolatoknak, az eredményeknek, a tehetségnek, a pilótapiac alakulásának és természetesen a szerencsének is döntő szerepe van abban, hogy valaki bekerül-e a száguldó cirkuszba, vagy sem. Az alábbiakban felsorolunk néhány igazán tehetséges versenyzőt az elmúlt évekből, akiknek teljesítményük alapján egyértelműen ott lett volna, illetve ott lenne a helyük az F1-ben, de valamiért mégsem sikerült valóra váltaniuk az álmukat.

Théo Pourchaire

Pourchaire hatalmas lendülettel robbant be az F1-es hírekbe, miután 17 évesen a Formula–2 legfiatalabb futamgyőztese lett, ráadásul a versenynaptár legtrükkösebb pályáján, Monacóban. A francia pilóta már korábban, gokartos karrierje során és az alsóbb juniorszériákban is bizonyította, hogy oda kell rá figyelni: francia F4-es bajnoki címet szerzett a juniorok között, majd a német F4-es bajnokságot is megnyerte, első F3-as szezonjában pedig csupán a jelenleg a Formula–1-ben remeklő Oscar Piastritól kapott ki összetettben. Az F2-ben a széria egyik legnevesebb csapatának, az ART Grand Prix-nek a színeiben töltötte első teljes szezonját, amelynek végén az ötödik helyen zárt a tabellán, a következő évben pedig már a bajnoki címért küzdött Felipe Drugovichcsal. Akkor elbukott a brazillal szemben, 2023-ban viszont már senki sem tudta megállítani, és magabiztos teljesítménnyel jutott fel a csúcsra.

Mivel Pourchaire 2022 óta az Alfa Romeo F1-es csapatának teszt-, majd 2023 óta tartalékpilótájaként is szerepelt, szinte mindenki arra számított, hogy lehetőséget kap a „nagyok” között is. Balszerencséjére azonban az elmúlt években feltűnően nem mozgott az F1-es pilótapiac, az Alfa Romeo, majd később a Stake vezetőségéből pedig kikerült az a Frédéric Vasseur csapatfőnök, aki elsősorban támogatta Pourchaire-t. A francia így hiába nyújtott meggyőző teljesítményt, rosszkor került az F2 csúcsára. Az F1-es esélyei ezzel valószínűleg teljesen elszálltak, jelenleg az IndyCarban szerepel.

(Forrás: F1 Auto Racing)

Robert Shwartzman

A Ferrari akadémiájának tagjának lenni egyszerre áldás és átok, ez nehezítette meg az izraeli-orosz Robert Shwartzman dolgát is. A versenyző akkor került a reflektorfénybe, amikor 2019-ben, debütáló évében megnyerte az újonnan alapított Formula–3-as bajnokságot. Ráadásul nem is gyenge mezőnyben sikerült diadalmaskodnia: olyan jövőbeli F1-es pilóták és F2-ből ismert nevek ellen versenyzett, mint Cunoda Juki, Liam Lawson, Logan Sargeant és a későbbi F2-es bajnok Drugovich.

2020-ban felkerült a F2-be, a Prema csapatánál Mick Schumacher volt a csapattársa. A szörnyen nehéz szezon ellenére – a versenyző édesapja 2020 áprilisában hunyt el Covid-fertőzésben – Shwartzman újoncként négy futamgyőzelmet aratott, a legtöbbet a mezőnyben. Ez végül kiegyensúlyozatlan teljesítménye miatt csak az összetett negyedik helyre volt neki elég, míg csapattársa megnyerte a bajnoki címet, 2021-ben viszont már egyértelmű bajnoki esélyesként vágott neki az idénynek.

Akkor viszont ugyanabba a problémába ütközött, mint az előző évben: ismét erős csapattársat kapott Piastri személyében. Az előző évhez hasonlóan 2021-ben is bizonyította, hogy ott a helye a Ferrari akadémiájában, viszont megint nem jött össze neki a diadal a bajnokságban, Piastri mögött a második helyen végzett az év végén. Az erős eredmények ellenére Shwartzman előtt is zárva maradt az F1-be vezető ajtó, hiszen a Ferrari fiataljaként mindössze két „ülésnyi” lehetősége volt fellépni a nagyok közé – szemben például a Red Bull akadémisták négy helyével (a Red Bull és a kiscsapat VCARB két-két ülése). Shwartzman nagy pechjére pont Carlos Sainz leigazolásakor érett meg az F1-es debütálásra, a spanyol versenyző és Charles Leclerc mellett viszont esélye sem volt egy pozícióra, valamint a Ferrari-junioroknak gyakran helyet biztosító Haas és az Alfa Romeo sem volt olyan helyzetben, hogy be tudja fogadni a fiatal versenyzőt.

A Ferrari reménységéből így csupán a maranellóiak teszt- és tartalékpilótája lett, aki a száguldó cirkusz helyett jelenleg a hosszútávú versenyzés világában szerepel. Idén a Le Mans-i 24 óráson a Ferrari Hypercarjával indult.

(Forrás: Motorsport.com)

Frederik Vesti és Paul Aron

A 22 éves Frederik Vesti és a 20 éves Paul Aron azért kerültek egymás mellé, mert mindketten egy kiemelkedő tehetség miatt jártak pórul. A páros évekig együtt cseperedett a Mercedes juniorprogramjában, ez idő alatt pedig mindketten szép eredményeket értek el. Vesti 2019-ben megnyerte a Formula Regional európai bajnokságát, majd az F3-ban és az F2-ben is harcban tudott lenni bajnoki címekért – karrierje csúcsát a Formula–2 összetett második helye jelentette 2023-ban. Aron szinte minden szezonjában a csúcs közelében mozgott a szériákban, ahol elindult, a bajnoki címek viszont nem jöttek össze neki Mercedes-akadémistaként. 2023 végén aztán kikerült a németek támogatottjainak listájáról, majd idén hirtelen magára talált debütáló F2-es szezonjában. Újoncként hét versenyhétvégén keresztül mindig legalább egyszer a dobogóra tudott állni, sokáig vezette a bajnoki tabellát. Jelenleg is harcban van a bajnoki címért két fordulóval a szezon vége előtt.

Teljesítményük alapján mindketten reális eséllyel pályáztak, pályáznak egy lehetőségre az F1-ben – Vesti különösen –, a Mercedes akadémistájának lenni azonban azt jelentette, hogy végig az istálló fiatal üdvöskéjének, Andrea Kimi Antonellinek az árnyékában kellett pallérozódniuk. Torger „Toto” Wolff csapatfőnök bevallottan azt tette meg missziójának, hogy a hatalmas tehetségnek tartott Antonellit eljuttassa az F1-es csapatig, ez pedig azt jelentette, hogy akármilyen jól is teljesít a többi junior, szinte esélyük sincs betölteni a George Russell melletti másik helyet. Antonellit idén be is jelentette a Mercedes 2025-ös F1-es pilótájuknak Lewis Hamilton helyére.

Aron szinte F1-es tét nélkül küzd idén az F2-es bajnoki címért, Vesti pedig a hosszútávú versenyzés felé vette az irányt, Shwartzmanhoz hasonlóan ő is rajthoz állt az idei Le Mans-i 24 óráson.

Kiemelt fotó: Motors Inside