Szárnyal a Bayern Kompany irányításával, de vajon fenntartható-e ez az állapot?
Magabiztosan indult Vincent Kompany vezetőedzői időszaka a Bayern Münchennél. A 2024-2025-ös szezonban a hat fellépése során már 29 gólt rúgó bajor csapat az eddigi összes tétmérkőzését magabiztosan nyerte meg a belga mester irányításával. Az első igazán pikáns rangadó viszont csak most következik, a bajnoki címvédő Leverkusen ellen.
Az idény első találkozóin már elkezdett körvonalazódni, mit szeretne Vincent Kompany látni a Bayern Münchentől a pályán, ám a bajorok igazán a válogatott szünet után jöttek bele a játékba. Az azóta lejátszott három mérkőzésen nem kevesebb mint 20 gólt szereztek, először a Holstein Kiel otthonában nyertek 6–1-re, majd a Bajnokok Ligája első fordulójában egy rekordot jelentő 9–2-es eredménnyel földbe döngölték a Dinamo Zagrebet, legutóbb pedig egy 5–0-s diadallal hozták el Brémából a három pontot. Az ellenfelek névsora viszont nem túlságosan veretes, legalábbis a Bayern nevéhez képest, azaz mondhatjuk, Kompanynak eddig könnyű dolga volt. Érdemes mégis elidőzni azon, hogy a kis csapatok ellen milyen lehengerlő teljesítményt tudott kihozni a belga edző a többszörös bajnok játékosokból is. Remek taktikát álmodott meg, ám ami ennél is fontosabb, óriási mentális löketet ad a csapatának.
A Bayern-futballisták arckifejezésén, mozgásán és non-verbális kommunikációján egyértelműen látszik, mennyivel felszabadultabbak az új edzőjük irányítása alatt. Ez pedig megmutatkozik a játék képében és az eredményekben egyaránt.
Kompany és a stábja szeret minden apróságra odafigyelni, ez mutatja a profi hozzáállást. Erre talán a legérdekesebb példa a Dinamo Zagreb elleni harmadik müncheni gól volt. A Bayern gyorsan végezte el a szögletet a bal oldalról. Az egyik labdaszedő, ahogy kiment a labda, rögtön a sarokba helyezte el az egyik cserelabdát, így Jamal Musiala pillanatok alatt játékba tudta azt hozni. A Dinamo védelme még jószerivel fel sem állt a szöglet levédekezésére, amikor Michael Olise már a kapuba fejelt. A gólt megelőző sarokrúgásoknál már látszott, hogy a Dinamo-játékosok lassan találják meg a megfelelő pozíciójukat. Tehát a Bayern nem véletlenül készült a szögletek lehető leggyorsabb elvégzésére.
Presszing minden áron
A Bayern a német bajnokság legintenzívebben védekező csapata és nemzetközi szinten is az élcsoportba tartozik. A bajorok mindössze 8,5 passzt engednek az ellenfélnek (ezt jelzi a PPDA mutató), mielőtt labdát szereznek. Nem állnak vissza, a lehető legmagasabban támadnak le.
A presszing formációja egy 4–2–3–1-es alap labda elleni felállásból indul ki. Harry Kane mellé behúzódik középre a jobbszélső, többnyire Olise, ezzel két ember támadja a belső védőket. A letámadás teljes mértékben emberorientált és az egy az egy elleni párharcokra épít, ezzel folyamatosan magas presszió alatt tartják az ellenfelet. Minden játékos megkeresi a maga emberét és megpróbálja őt legyőzni. A Bayern nem véletlenül tereli gyakran az ellenfelet a pálya tengelyébe, hiszen a nagy nyomás alatt lévő középpályások könnyen hibázhatnak. A müncheniek viszont nem csak középen, hanem az oldalvonalak mellett is képesek labdát szerezni. A labdát kapó szélső védőt a vonal mellé szorítják, minden környékén lévő passzopciót lefedeznek, ráadásul ebben még az oldalvonal is segíti őket.
Az ellenfelek épp ezek miatt nem is szeretik laposan kihozni a labdát, többnyire gyorsan előreívelik azt a támadókhoz. A Bayern két belső védője szinte folyamatosan egy az egy elleni szituációban találja magát, ahol muszáj párharcot nyerniük. A fejelő játékos gyakran egymagában felelős a sikeres letámadásért, mivel hátvéd társa a szoros emberorientált védekezés miatt az ellentétes térfél közepéig követi az ellenfelét. Egy hasonló helyzetben elkövetett hiba, párharcvesztés végzetes lehet, hiszen ezután egyedüli mentsvár már csak az, hogy a kapus hárítani tud. A két belső védő (Kim Min Dzse és Dayot Upamecano) jelentős terhet cipel a vállán, hiszen egy-egy tévesztésükért nagy árat fizethet az egész gárda – és épp ez is a Bayern egyik gyenge pontja, hogy mind a francia, mind a koreai hajlamos hibázni.
A nagy kockázat ellenére az esetek döntő százalékában Upamecano és Kim képes visszafejelni a labdákat, amiket a társaknak be kell gyűjtenie.
A Bayern letámadásánál a hatosok és a szélső védők feladata kettős. Szorosan követniük kell a saját emberüket az intenzív egy az egy elleni letámadás miatt, közben figyelniük kell a labda mozgását. Az ellenfél íveléseinél az ő feladatuk begyűjteni a második labdát, ezért folyamatosan úgy helyezkednek, hogy reagálni tudjanak az eseményekre.
Képesek hirtelen megjelenni az ellenfél sarkában és elvenni tőle a labdát, vagy épp zárnak a belső védők elé és begyűjtik a lepattanót. A Bayern erejét az mutatja, hogy a négy játékos (a két hatos és a két szélső védő) mindig meg tudja szervezni, hogy legalább egy ember ügyeljen a második labdára, miközben a többi agresszíven letámad.
Megvan a labda, itt az idő gólt lőni
Az agresszív és egyben hatékony védekezés miatt a Bayern rengetegszer hozza zavarba az ellenfeleit. sok gyors gólt szereztek a magasan megszerzett labdák után, csak a Werder Bremen ellen kétszer voltak eredményesek a jó presszingnek köszönhetően.
Olise 23. percben szerzett gólja remekül megmutatja a müncheniek egyik nagy erősségét.
A pálya tengelyében mind a három Werder-középpályást szorosan felvették a bajorok, mégpedig Jamal Muisala, Joshua Kimmich és Aleksandar Pavlovic triója. A brémaiak emiatt nem mertek előrefelé játszani, a szélre passzoltak. A jobb oldali belső védőt Kingsley Coman támadta meg szemből, miközben Davies fellépett az ellenfél – ex-bayernes – jobb oldali szárnyvédőjére, Mitchell Weiserre. A társait segíteni igyekvő brémai hatos, Romano Schmid nem tudta levakarni magáról a rátapadó Pavlovicot. A labda tovább került Weiserhez, aki a nagy nyomás alatt hibázott. Az elpattanó labda Kane elé került, aki a brémai védők között könnyedén elsuhanó Olise-hoz passzolt. A francia úgy érkezett a büntetőterületen belülre, hogy legalább háromméteres körzetében nem volt védőjátékos, majd egy laza, ám mégis váratlan lövéssel bevette a Werder kapuját.
A letámadás pillanataiban a Bayern-játékosok az emberorientált védekezés ellenére egy csapatként mozogtak és képesek voltak közösen szűkíteni az ellenfél játékterét. A labda körül ember-ember ellen védekeztek, míg a messzebb helyezkedő társak folyamatosan csökkentették szűkítő mozgásukkal az ellenfél területeit. Kane a visszapassz opciókat zárta, míg a későbbi gólszerző, Olise a vertikális félpálya tengelyéig szűkítette a játékot, Kimmich és Musiala pedig a labdás oldalra mozogtak ki. Labdaszerzéskor ezáltal szabadon helyezkedtek, messze a saját emberüktől. Ennek köszönhetően került másodpercek alatt Olise teljesen üresen a Werder büntetőterületén belülre. Az átmenet első pillanataiban a francia embere nagyjából hét-nyolc méterre helyezkedett a támadótól, míg a legközelebbi védő is megközelítőleg három-négy méterre volt a Bayern szélsőjétől.
Mi a valódi probléma?
Azon kívül, hogy a két belső védő, Upamecano és Min egyaránt hajlamos egyéni hibákat véteni, van más árnyoldala is a müncheni védekezésnek. Jól látszik, hogy a két hátvéd még nincs kellőképp összeszokva, az egymással való kommunikáció nem mindig működik. Volt rá példa, hogy mindketten szorosan követtek egy-egy visszamozgó támadót. Így pedig nem maradt senki hátul középen, ezzel tátongó lyukat hagyva a védelem legsebezhetőbb pontján. Pavlovic és Kimmich folyamatosan igyekszik foltozó munkát végezni, és betömni a nyíló lyukakat, viszont amíg a belső védők dolgával foglalkoznak, nem tudnak a saját teendőikre koncentrálni.
Emellett csapaszintű gondokat is okozhat hosszabb távon a folyamatos magas és egyben agresszív emberorientált letámadás, ez rengeteg erőt vesz ki a játékosokból. Egy olyan sűrű szezon során, ami most is vár a játékosokra, ez megbosszulhatja magát. A futballisták túl korán kimerülnek fizikailag. Főleg annak tudatában kockázatos mindez, hogy a labdás játék szintén intenzív állóképességet követel meg a játékosoktól, erről részletesen a Bayern játékát bemutató elemzésünk második részében lehet majd olvasni néhány nap múlva.
Kiemelt kép: IMAGO/Bernd Feil/M.i.S.
Szerző
