Rangnick osztrák válogatottja a hollandokat is megfricskázta

Mindkét csapat abban a tudatban kezdte a csoportkör utolsó fordulóját, hogy a továbbjutása komolyan nem forog veszélyben. Az osztrákok a franciák elleni szűk vereség után a lengyelek ellen egy 3–1-es győzelemmel javítottak. Ennek köszönhetően Ralf Rangnick a hosszabb távú célokra is gondolhatott. Három stabil kezdőjátékost hagyott ki a kezdőből, miután Konrad Laimer, Christoph Baumgartner és Phillipp Mwene is egy sárga lapra állt az eltiltástól. A támadósorban Marcel Sabitzer és a lengyelek ellen hasznosan játszó, Michael Gregoritschot a kezdőből kiszorító Marko Arnautovic mellett a bal szélen Patrick Wimmer, a jobb szélen pedig Romano Schmid kapott lehetőséget. A védelem bal oldalán Mwene helyett az első két meccsen egyaránt csereként pályára lépett, a lengyelek ellen a beállása után gólpasszt adó középpályásból lett hátvéd, Alexander Prass kezdett. Emellett történt egy módosítás a védelem közepén is, bár ez már kényszerű okokból. A lengyelek ellen gólt fejelő és meggyőző teljesítményt nyújtó, de aztán sérülés miatt lecserélt Gernot Traunert Maximilian Wöber váltotta Philipp Lienhart társaként.

A hollandok a lengyelek ellen a hajrában aratott győzelem után egy franciák elleni 0–0-val kerültek a továbbjutás szempontjából biztonságos helyzetbe. Ronald Koeman három helyen módosított a franciák elleni kezdőjén, elsősorban a jobb szélen keverte meg a kártyákat. A védelembe Denzel Dumfries helyére Lutsharel Geertruida került be, előtte pedig a támadóharmadban a franciák ellen önmagát nem találó Jeremie Frimpongot Donyell Malen váltotta, aki Memphis Depayjal és Cody Gakpóval alkotta a támadósort. A középpályát ezúttal jóval defenzívebbre szabta Koeman: kihagyta ugyanis Xavi Simonst, akinek a helyét Joey Veerman vette át eindhoveni klubtársa, Jerdy Schouten párjaként, míg kicsit előttük Tijjani Reijnders volt felelős a kreativitásért.

Csődöt mondó holland középpálya

A mérkőzést egyértelműen az osztrákok kezdték jobban, akik azonnal gólra törő játékkal rukkoltak elő a mélyen visszarendeződő hollandok ellen. Ezúttal is az osztrák bal oldal volt veszélyes, ahol Mwene helyett ezúttal Prass jutott ígéretes beadási szituációkig. Rangnick csapata uralta a középpályát az ott emberorientáltan védekező három holland középpályással szemben. A 4-1-4-1-es felállásba visszarendeződő holland szerkezetből Sabitzer jobb szélre történő kimozgásokkal vitte el a védelem elől Schoutent, míg Veerman és Reijnders kicsit fentebb Nicolas Seiwaldra és Florian Grillitschre ügyelt. Miután egyszerű elmozgásokkal sikerült manipulálni az emberorientált középpályásokat, a két szélről Wimmer és Schmid, illetve elölről visszalépve Arnautovic tölthette be a holland csapatszerkezetben keletkező jelentős réseket. Ezekből a területekből jöttek a kitett labdák a szorgalmasan felfutó Prass felé, akinek a beadása a hatodik percben már vezetést is jelentett Ausztriának. A kétségbeesetten visszafutó Malen rúgta balszerencsésen a betett labdát Bart Verbruggen kapujába.

Prass sok gondot okozott a hollandok jobbhátvédjének, Geertruidának a mérkőzés elején, ugyanis neki Wimmert kellett fognia elsősorban, de ő a fentebb említett módon előszeretettel mozgott be középre az üres területekbe. Geertruida állandó jelleggel kettő az egy elleni szituációkkal volt igy kénytelen szembenézni, és emiatt nem is nagyon tudta lereagálni Prass jó ütemű felfutásait. A rendkívül tetszetős osztrák passzjátékban jelentős szerepük volt még az egészet elindító belső védőknek is. Miután a hollandok csak Depayjal próbálták megzavarni a felezővonal környékén Lienhartot és Wöbert, ők nyugodtan vihették fel a labdát. Elsősorban Lienhart tűnt ki ígéretes progresszív labdavezetésekkel, amikkel csak még jobban megbontotta az egyébként is széteső képet mutató holland középpályát. A SC Freiburg sérülés után egyre jobban formába lendülő védője a mezőny egyik legaktívabb játékosa volt az első félidőben: a játékidő 7,7 százalékában volt nála a labda!

A hollandok csak a 20. perc környékén kezdtek el életjeleket mutatni, de ezután két komoly helyzettel is jelentkeztek. Két kontraszituációt használtak ki, miután az osztrák csapat egy-egy elvesztett felívelt labda után megnyúlt, nem tudott időben visszarendeződni. Először Gakpo beadása után a Depay mögött a második hullámban üresen érkező Reijnders rontotta el a befejezést, majd jó tíz perccel később egy lassú osztrák védelmi rendeződést kihasználva ziccerbe került Malen hibázott. Összességében azonban csak ezekből az átmenetekből kialakult helyzetek adódtak a hollandok előtt, felépített támadásokból rendkívül veszélytelenek voltak. A hatékony osztrák letámadás ezúttal is jól működött a körülményesen építkező ellenféllel szemben. A Sabitzer által szervezett letámadás kiválóan zárta el a pálya közepét, a széleken pedig több labdaszerzést is sikerült kierőszakolni. Nathan Aké a bal szélen magához képest kifejezetten gyenge meccset produkált, neki látványosan nem ízlett az osztrákok taktikája.

Kiegyensúlyozatlan hollandok

Koeman már az első félidőben megelégelte csapata vontatott játékát és a 35. percben becserélte Simonst Veerman helyére. A módosítás kétségkívül pozitív hatással volt a hollandok játékára, egyértelműen kreatívabbá váltak. Simons jelenlétének köszönhetően Reijnders többször tudott visszalépni labdákért a védők felé, így gördülékenyebbé vált a játék. Ennek a szünet után rögtön meg is lett az eredménye: Geertruida labdaszerzése után Simons vitte végig a pályán a labdát, majd az ellenfél tizenhatosánál Gakpóhoz passzolt, aki mintaszerűen ívelt Patrick Pentz kapujába. Simons beállása után a holland letámadás is elkezdett éledezni, hiszen többször is fellépett az addig egyedül fent lévő Depay mellé, így az osztrák védők a második félidőben már nem tudták olyan aktívan kivenni a részüket a támadásépítésekből, hiszen Lienhart és Wöber már kettő a kettő ellen álltak Simonsszal és Depayjal szemben.

Azonban a holland védelem gondjai ettől még nem oldódtak meg, mivel bár Simons és Reijnders kreativitást hoztak a középpályára, de ez nyilvánvalóan a védekezés kárára ment, ami az 59. percben az osztrákok második góljánál könyörtelenül beigazolódott. Egy gyors bal oldali kontra után Prasshoz került a labda, aki szépen indította a szétnyíló holland védelemben található résbe befutó Grillitschet. A beinduló játékos magával húzta a holland középpálya immáron egyetlen védekezőbb felfogású játékosát, Schoutent, így Grillitsch pontos, alapvonalról történő beívelésére Schmid szabadon érkezhetett, Gakpo már nem tudott közbeavatkozni. Schmid fejese végül Stefan de Vrij közreműködésével talált utat a kapuba.

A sárga lapos veszély miatt ezúttal a padra ültetett osztrák kulcsjátékosok ezután érkeztek a pályára. Laimer, miután az előző mérkőzéseken bizonyította, hogy visszavontabb szerepkörben hatékonyabb, ezúttal is Seiwald mellé állt be a gólpasszt adó Grillitsch helyett. Egyel előrébb Baumgartner váltotta az újabb sárga lapja miatt a nyolcaddöntőről eltiltott Wimmert, míg a védelemben Lienhart helyén Leopold Querfeld is bemutatkozhatott az Európa-bajnokságon. Nem sokkal később Koeman is módosított, Reijnders és Aké helyére Georginio Wijnaldumot és Micky van de Vent küldte pályára, az igazán fontos csere azonban csak a 72. percben jött a Malent váltó Wout Weghorst személyében. A hórihorgas támadó beállása a lengyelek elleni mérkőzéshez hasonlóan ezúttal is gyorsan eredményt hozott. A középen megcsúsztatott labdája Depaynál landolt, aki Querfeld szorításában gyönyörű lövéssel módosította 2–2-re az állást. Weghorst jelenléte nagyobb mozgásteret adott Depaynak és Simonsnak a szélekről indulva, amit Koeman megpróbált azzal is növelni, hogy Geertruidát labdabirtoklási fázisoknál a középpályára rendelte Schouten mellé.

Azonban az egyenlítés után a módosítás negatív oldala domborodott ki, a kiváló meccset produkáló Sabitzer mellett ugyanis teljesen kiszolgáltatottnak tűntek a holland védők. Egy gyors labdafelhozatal után megint az ellenfél jobb oldalán sikerült átmenni, ahol egy szép Sabitzer–Baumgartner kényszerítő után előbbi került a védelem mögé és vágta végül hatalmas erővel Verbruggen kapujába a harmadik osztrák gólt. A holland középpályás védekezés ezúttal is kudarcot vallott, a védelemben Virgil van Dijk és De Vrij a kapussal együtt tehetetlenek voltak. Rangnick csapata ezt az előnyt már nem engedte ki a kezéből a mérkőzés végéig és csoportelsőséget jelentő győzelmet aratott a több probléma által sújtott hollandok ellen. Koeman tehát nem véletlenül volt dühös a mérkőzés után, elsősorban csapata középpályás védekezése volt kétségbeejtő.

Osztrák meglepetésemberek

Az osztrák menetelésnek olyan kulcsszereplői is vannak, akikre egy-két hónapja kevesen számítottak volna. Prass kétségtelenül egy ígéretes középpályás, a Sturm Graz duplázásából is alaposan kivette a részét. Alapvetően tehát megérdemelten a válogatott keret tagja, de sokan inkább csak kiegészítő embernek gondolták volna, egészen a Szerbia elleni felkészülési mérkőzésig. Prasst itt balhátvédként próbálta ki Rangnick, a kísérlet pedig nagy sikert aratott, így újabb opcióval gazdagodott az amúgy nem túl hosszú névsor a szélső védő posztokat figyelembe véve.

A középpályásból lett szélső védő már a lengyelek ellen is kiválóan szállt be, három perccel a beállása után gólpasszt adott Baumgartnernek, ezúttal pedig már kezdőként játszhatott. A mérkőzés elején remekül lépett fel a támadásokkal, jól kamatoztatta technikai képességeit. Később is akadtak ígéretes felfutásai, a második osztrák gól előtt például tökéletes mélységi passzt adott. Prass az újabb példája annak az újkori tendenciának, hogy a szélső védő posztokon már egyre többször technikás, eredetileg addig előrébb szereplő játékost vetnek be.

Védekezésben ennek nyilván megvannak a kockázatai, ez meglátszott Prassnál is. Malen párszor át tudta cselezni a szélen, de Rangnick ezzel számolt. Előtte Wimmert direkt védekezőbb felfogásban játszatta, hogy többet tudjon besegíteni Prassnak, így Malen ritkábban tudott egy az egy elleni szituációba kerülni a Sturm Graz játékosával. Rangnick ezt azonban örömmel vállalta fel, mert cserébe Prass jelentős pluszt tudott hozzáadni a támadásokhoz, ráadásul további előnye, hogy ballábasként játszik balhátvédet, míg Mwene jobblábasként teszi ugyanezt, így a labdaátvételek is kevesebb időt vesznek neki igénybe az oldalvonalnál. Prass valószínűleg ősszel már nem Grazban fog játszani. Már tavaly nyáron is majdnem elvitte a francia FC Lorient, de most még komolyabb kérői vannak. Olaszországból állítólag a Napoli, a Bologna és a Torino is érdeklődik iránta, az Eb-n nyújtott teljesítménye pedig csak még vonzóbbá teheti őt az átigazolási piacon.

Prass mellett érdekes módon az immáron 113 válogatottságnál járó Arnautovic is a meglepetésemberek közé sorolható. A korábban forrófejűségével sokszor bajba kerülő csatár kerettagságát sokan kétségbe vonták az Eb előtt, többen úgy gondolták, hogy 35 évesen már nem tud sokat hozzátenni a csapat játékához. Rangnick azonban az ő kezét sem engedte el, ragaszkodott a jelenlétéhez és a lengyelek ellen már őt nevezte a kezdőbe. A döntés pedig bevált: Arnautovic folyamatosan lekötötte az ellenfél védőit, jobb jelenlétet biztosított a tizenhatoson belül, mint a sokat visszalépő Gregoritsch. A lengyelek ellen a második félidőben mindkét gólból kivette a részét. Először remek érzékkel lépte át Prass passzát, amivel megtévesztette az ellenfél védőit, így a gólt szerző Baumgartnernek szabad területet kialakítva. A harmadik találat előtt a védőket lekötve Sabitzernek nyújtott szabad utat a kapu felé, majd a megítélt büntetőt ő maga értékesítette.

Az osztrák sajtó nem győzte dicsérni Arnautovicot a mérkőzés után, mondván lejjebb adott az egójából és képes a csapatért dolgozni. Ugyanezt bizonyította a hollandok ellen is. Többször is szépen tartotta meg a rá fellőtt labdákat, a második félidőben esett két gólból pedig ismét oroszlánrészt vállalt. Bár ezúttal gól vagy gólpassz nem fűződött a nevéhez, de mindkét gólnál lekötötte Van Dijk és De Vrij figyelmét, akik így már nem tudták korrigálni a középpályán elkövetett hibákat.

Kiemelt kép: Andreas Gora / DPA / Alamy Live News