Párizs új hercege, a koszovói mágus és a Ligue 1 vadorzói
A Ligue 1 eddigi szezonjának összefoglalójában szóba kerül, honnan bújt elő a PSG 17 éves üdvöskéje, Warren Zaire-Emery, miért lett fontos a francia futballnak az európai porondon a Lille koszovói cselgépe és hogy hogyan kerül a tabella tetejére az OGC Nice. No és persze még néhány egyéb érdekesség is...
Hiába a francia válogatott brutális erőssége, igencsak perifériára szorult hazánk fősodrású sportmédiájában a helyi bajnokság. A közvetítési jogokat birtokló csatorna is csak kevés meccset tűz a műsorára, a szurkolóknak pedig nehezen marad kapacitása az események követésére. Ezen igyekszünk segíteni egy olyan sorozat beindításával, mely a jövőben összefoglalja majd a Ligue 1 egy-egy hónapjának főbb eseményeit és érdekességeit, most először pedig azt, hol is tart novemberre fordulva a francia bajnokság. Akad ugyanis érdekesség a Ligue 1 jelenlegi szezonjában bőségesen és egyfajta sajátságos arculatot is látszik magára ölteni a liga.
Ez jól látszik a topligák főbb progresszív haladási módszereit összegző alábbi interaktív grafikonunkon is, ahol a meccseiken átlagban a legtöbbet, 3700 métert előrefelé haladó francia csapatok különösen az ábra felső, a labdafelhozatalokat mutató részén találhatóak. Ennek a jelentőségét az előző szezon végén egy StatsBomb kimutatás is részletesen kielemezte, ám a tendenciák voltaképpen az idei szezonban is jól tetten érhetőek.
Most ugyanis egy-egy Ligue 1-meccsen a csapatok játékosai nem kevesebb, mint 1142 métert lódulnak előre átlagban labdavezetéssel, ami jócskán megelőzi az ezen a téren második Premier League 995 méteres átlagát is. Ezzel párhuzamosan a franciaországi 19,1 meccsenkénti cselkísérlet is a legmagasabb a topligák közül, mégpedig a legjobb, 49,5%-os hatékonysággal. Passzokkal mindeközben a Bundesliga csapatai teljesítik a legnagyobb előrehaladást, de 2685 méteres statisztikájuktól nem sokkal marad le a francia bajnokság 2558-as átlaga sem a második helyen.
Ez persze még nem jelent több helyzetet vagy magasabb színvonalú mérkőzéseket, a tempóról és a játék változatosságáról azonban árulkodik. Jövő évtől lassan talán a pénzügyi lehetőségeiben, így az értékeik megőrzésében is fejlődhet a liga, hiszen most már három garantált főtáblás és még egy selejtezős BL-indulást érő helyért, valamint még három további nemzetközi szereplést jelentő pozícióért küzdenek a klubok, mégpedig igen kiélezett versengésben több komoly ambíciókkal épített projekt felvonultatásával.
Egy új párizsi legenda első sorai
A PSG projektje már jó ideje meglehetősen rapszodikusan alakul, a Luis Enrique kinevezésével és a keret átalakításával választott legújabb irány buktatóit pedig jól megmutatta a Newcastle-től benyelt BL-pofon. Ahogy azonban a taktikai elképzelések megbicsaklását kiveséző elemzésünkben is szóba került, az alig 17 éves Warren Zaire-Emery már a Saint James Parkban is több feladatkörben megállta a helyét és a szépítő találat is az ő passzából született.
A párizsiak azóta a számukra legfontosabb BL-színpadon is javítottak a Milan legyőzésével, melyben szintén elévülhetetlen érdemei voltak a két gólpasszt kiosztó ifjú titánnak, közben pedig mindhárom októberi bajnokijukat is sikerült megnyerniük. Az utolsó győzelem ugyan nagyon nehézre sikeredett az Eric Roy keze alatt – korábbi írásunkban már szintén részletezett módon – masszív alakulattá formálódó Brest ellen, itt azonban Zaire-Emery megszerezte első szezonbeli találatát is egy parádés lökettel, így négy korábbi gólpassza után ezzel tette fel a pontot az elmúlt havi teljesítményére.
A martinique-i édesanya és az egykor a francia másodosztályban futballozó édesapa vezetéknevét egyszerre viselő ifjonc már azzal közönségkedvenc lett, hogy Párizs egyik külvárosában, Aubervilliers-ben látta meg a napvilágot, így jól beleillik abba az irányvonalba, amely a helyi játékosok szerepeltetésével keresi a szurkolók kegyeit, ráadásul már nyolcéves kora óta a PSG mezében focizik. Azóta mindig néhány évvel magasabb korosztályban szerepeltették Zaire-Emery-t a tehetségétől elragadtatott utánpótlásedzők, a tavaly áprilisi U17-es Európa-bajnokságon pedig a torna legjobbjának járó díjat is kiérdemelte, és többek között Mathys Tellel az oldalán a trófeát is elhódította Franciaországnak.
2022 augusztusában aztán már a PSG történetének legfiatalabb játékosa lett, amikor Christophe Galtier 16 évesen és 5 hónaposan becserélte egy bajnokin, idén januárban pedig a klub legfiatalabb kezdőjévé, majd februárban a legfiatalabb gólszerzőjévé avanzsált. Az előző szezon során a középpálya bármelyik pontján bevethetőnek bizonyult, egyszer még szárnyvédőt is játszott, miközben épp csak betöltötte 17. életévét, így a bajnokság végeztével még le is kellett érettségiznie. A futballkarrierje mellett a tanulmányaiban is jeleskedő Zaire-Emery-nek ez végül nem okozott gondot, de érettségét a bizonyítványa mellett az is jól mutatja, hogy szeptemberben már az U21-es válogatottba is behívta őt Thierry Henry, és még a csapatkapitányi karszalagot is rá adta annak ellenére, hogy messze ő a legfiatalabb tagja a keretnek.
Az idei szezonban Luis Enrique csak elvétve hagyja ki a kezdőjéből, a már említett Milan elleni BL-meccsen pedig a mezőny legjobbjának is megválasztották, így egyre nagyobb nemzetközi figyelem irányul rá. Még ha nem is hibátlan a játéka és főleg a védekezésben van mit fejlődnie, ám az agilitása és a játékintelligenciája mellett az alázatos mezőnymunkája és a felelősségteljes, de allűrmentes viselkedése is szép karrierre predesztinálja őt.
Nizza bevehetetlen erődje
A tabellát azonban még mindig nem a címvédő vezeti, hanem az OGC Nice gárdája, pedig az azúr-partiak már játszottak az élcsapatok közül a PSG-vel, a Monacóval, a Marseille-jel és a Lille-lel is. Az ifjú olasz vezetőedző, Francesco Farioli dezerbiánus stratégiájával nemrég részletesen is foglalkoztunk, csapata egyedi harcmodorral csapdázza be az ellenfeleit, védelmének hatékonysága pedig bámulatos jelenleg.
A legerősebb bajnokságokban szintén egyedülálló módon hétszer nullázott már az ifjú lengyel kapus, Marcin Bulka, aki a kínos Kasper Schmeichel-bukta után Nizzában lett pályafutása során először kezdő hálóőr 24 évesen. Ezt eddig parádés teljesítménnyel hálálja meg, a kapujára érkező lövésveszélyesség (post-shot xG) alapján 3,1 gólt akadályozott meg, ami pillanatnyilag a legjobb mutató a bajnokságban, és a Ligue 1 történetében mindössze második kapusként hárított egy meccsen két büntetőt is a Monaco (pontosabban Folarin Balogun) ellen.
A védelem tengelyében rendkívül összeszokott párossá kovácsolódott az elmúlt két és fél szezonban a veterán csapatkapitány, Dante és a 24 éves Jean-Clair Todibo, akik az idényben is csak egyetlen bajnokin váltak eddig szét. És a középhátvédek a szinte hibátlan védőmunkájuk mellett az összjátéknak is rendkívül fontos fogaskerekei. A 40 éves létére oldalunkon is megénekelt ördögi módon minden bajnoki percet végigjátszó „CommanDante” a topligák második legjelentősebb előrehaladását alakítja ki a passzaival (a Bayern koreaija, Kim Min Dzse mögött), így nagyban hozzájárul a liga bevezetőnkben kivesézett lüktetéséhez is.
Mindeközben a Barcelonát megjárt Todibo már nem csak a leggyorsabb kiállítás kínos rekordját tartja a bajnokságban (2020-ban egy Angers elleni meccs 9. másodpercében kapott piros lapot), hanem a Metz ellen 188 labdaérintése és 166 sikeres passza is új csúcs a Ligue 1 történetében, ami azt is jól mutatja, milyen higgadtan mozgatja mélyről az ellenfeleit a Farioli-csapat.
Az első három fordulóban még döntetleneket játszott az OGC Nice és csak a 13. helyen állt, most viszont 10 mérkőzés után a mezőny egyetlen veretlen csapataként vezeti a tabellát – még úgy is, hogy Jordan Lotomba sérülése és Youcef Atal túlzott palesztin-párti posztját követő belső eltiltása miatt legutóbb a Clermont ellen a középpályás Pablo Rosario kényszerült jobbhátvédet játszani. Ezt azonban pazarul teljesítette, egy ragyogó előretörése után még tizenegyest is harcolt ki a csapat, az újabb nullázással pedig immár 453 perce nem kapitulált a topligák legjobb védelme.
A koszovói megmentő
Egy szezon eleji cikkünkben már kitárgyaltuk az UEFA koefficiens-rendszerének visszásságait, melyek miatt a francia ligának jelenleg nagy küzdelmet kell folytatnia a hollandokkal az európai ranglista egyre fontosabbá váló ötödik helyéért. A hátrányos helyzetből adódóan a kupasorozatok selejtezői után a Ligue 1 még 2,769 koefficiensnyi hátrányban volt Hollandiával szemben, a csoportkör felénél viszont ezt már 0,769-re dolgozta le, így az OPTA elemzője 75% esélyt lát rá, hogy a szezon végéig a francia bajnokság visszaszerzi az augusztusban elvett ötödik helyét.
Ehhez azonban a Lens–PSV BL- és a Marseille–Ajax El-párharcon túl a többi francia kupaindulótól is minden lehetséges győzelemre szükség van, márpedig ebbe a megnyerhető kategóriába tartozott a Slovan Bratislava lille-i vendégjátéka is. Az észak-franciák bicskája korábban beletört az általunk is jól ismert klaksvíki fagyba, a pozsonyiak ellen pedig sokáig egygólos hátrányban voltak. A 66. percben azonban pályára lépett Edon Zhegrova, aki idei jó szokásához híven friss lendületet vitt a csapata játékába. Az egyenlítő találatot még csak kiszurkolta, de aztán a győztes gól előtt három védőt befűzve adott gólpasszt, majd egy kiállítást is kiharcolt.
A néhány évre Németországba menekülő családban született, de a koszovói háború után már Pristinában nevelkedő jobbszélső megjárta a Genk híres akadémiáját is, de aztán a Baselben töltött évek során nyújtott olyan teljesítményt, mely 7 millió euró kifizetésére sarkalta a Lille-t tavaly januárban. Felvillanásai korábban is voltak a piros-kékeknél, de olyan egyenletesen jó játékot még nem mutatott, mint a most futó idényben, így Paulo Fonseca vezetőedző sem igazi alapemberként számított rá, az új szezonban viszont különösen az októberi produktuma lenyűgöző volt.
Előbb Le Havre-ban bizonyult szinte ellenállhatatlannak és egy remek góllal, illetve gólpasszal járult hozzá a 2–0-s sikerhez, majd a Derby du Nord-on is ragyogóan teljesített Lensban, és 6 sikeres csel mellett az ő beadásából született az értékes pontot érő gól is. A Brest elleni győzelem kevésbé róla szólt, de aztán a Konferencia-ligában csereként is megmentőnek bizonyult, hogy végül a remekül rajtoló Monaco ellen újabb 2 gólpasszt kiosztva járuljon hozzá az addigi listavezető 2–0-s legyőzéséhez, így pedig a Lille – a 18 pontjából 10-et nagyrészt neki köszönhetően októberben begyűjtve – a negyedik helyre lépett fel a tabellán.
Ahogy szezon eleji beharangozónkban is felhívtuk rá a figyelmet, Paulo Fonseca csapatának a játéka már az előző évadban is ígéretesebb volt az eredményeinél és nincs ez másként idén sem. A megfogyatkozó csapat védelmében ígéretesen váltja egyik tini a másikat, az egy szem megmaradt csatár, Jonathan David formaingadozását jól küszöböli ki Yusuf Yazici váratlanul eredményes visszatérése, ha pedig a koszovói szélső is meg tudja őrizni a mágiáját, újra vérmes reményei lehetnek a szurkolóknak.
Botrány és sorsdöntő november
Vérmes reményekből nincs hiány Marseille-ben sem, az eredmények helyett azonban továbbra is inkább egy botránnyal került a címlapokra az OM. Már a kierőszakolt edzőváltás kapcsán külön cikkben tértünk ki rá, hogyan nehezítik meg a klub működését a szereptévesztésben túlbuzgó szurkolók, most pedig az Olympico rangadóra érkező Lyon csapatbuszát dobálták meg, így a meccs elmaradt, a következményekről pedig csütörtökön várható döntés.
A marseille-i ultrák az utóbbi szezonokban elég olcsón megúszták a rendbontásaikat, amiben nem elhanyagolható szerepe lehetett annak a ténynek, hogy a liga elnöke a korábban az OM-et öt évig dirigáló Vincent Labrune. Most azonban átléptek minden megengedett határt, a döntéshozók pedig már csak azért sem óvatoskodhatnak, mert az általunk is kitárgyalt többéves krízis nyomán sereghajtóvá züllő OL is ezzel az üggyel igyekszik szimpátiát kelteni az amúgy teljességgel elbaltázott helyzetében.
Már csak emiatt is sorsdöntő hónap elé néz a francia futball, de az európai kupaporondon is talán a csoportkör legnehezebb párosítása vár a Ligue 1 képviselőire. Mindeközben az Antoine Griezmannt elképesztő módon 6 éve egyetlen meccsen sem nélkülöző válogatott felteheti a koronát a ragyogó Eb-selejtezős szereplésére, hiszen egyike a két még százszázalékos csapatnak a mezőnyben. A Ligue 1-ben pedig 3 további fordulóra is sor kerül, mégpedig Nice–Rennes, Lens–OM, majd a hónap végén slusszpoénként PSG–Monaco rangadóval fűszerezve. Mindezek fejleményeibe pedig majd a következő Francia Ablakban pillanthatunk bele.
Szerző
