Összeállt a nyerő páros Washingtonban
Jayden Daniels és Kliff Kingsbury munkakapcsolata az égben köttetett: felnagyítják egymás erősségeit és elrejtik a hibákat. Ennek eredménye a Washington Commanders lenyűgöző támadójátéka, amire egyelőre senkinek nincs válasza. Nézzük, mit tanultunk az NFL-ben a negyedik héten!
A Washington Commanders a pocsék előző szezon után a mostani idényt parádésan kezdte. Négy forduló után három győzelemmel és egy vereséggel áll, és ami még ennél is fontosabb, hogy ezeket az eredményeket szemet gyönyörködtető támadójátékkal érte el. A Washington a negyedik fordulóban 42–14-re verte a szezont szintén jó formában kezdő Arizona Cardinalst, amiben kulcsszerepet vállalt a csapat újonc irányítója, valamint a korábban már leírt támadókoordinátora is.
Történelmi számok az újonctól
A 2024-es draft második helyén kiválasztott Jayden Daniels rárúgta az ajtót az NFL-re, négy forduló után toronymagas esélyes az év újoncának járó elismerésre. Egészen elképesztő számokat produkál, olyanokat, amik nem csak az idei újoncirányítók közül emelkednek ki. A passzainak 82,1 százalékát elkapták, ami az NFL történetének legmagasabb aránya négy meccs után.
Összesen 19 rossz passza volt eddig a szezonban, ami már önmagában is megsüvegelendő, hát még úgy, ha hozzá tesszük, hogy Daniels 23 pontszerző drive-ot vezetett már.
Különösen a legutóbbi két játékhéten láttunk tőle kimagasló játékot. Az első két csendesebb forduló után könnyedén masírozott végig először a Cincinnati Bengals, majd az Arizona Cardinals védelmén. A két meccsen összesen hat incomplete passzal zárt, kiosztott három touchdown-passzt is, és mindössze egyszer adta el a labdát. Mellette a földön is igencsak hatékony, a magas végsebességét és könnyed irányváltásait remekül használja ki, amit a 218 futott yardja és négy touchdownja is bizonyít. A jelenléte ráadásul az egész támadósor dolgát megkönnyíti, hiszen a futásai miatt extra veszélyforrást jelent a védelmek számára, így a társai is jobb lehetőségekhez jutnak. Ezáltal jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a Commanders passz- és futójátéka egyaránt messze a liga leghatékonyabbja.
Tökéletes párosítás
Miközben Daniels játéka kétségkívül zseniális, nem szabad megfeledkeznünk Kliff Kingsbury támadókoordinátorról sem. Kingsbury rengeteg kritikát kapott korábban még az Arizona Cardinals vezetőedzőjeként mondván, nem képes kihozni a maximumot Kyler Murray-ből. A Cardinals eredményei végül a kirúgásához vezettek, ő pedig visszatért az egyetemi bajnokságba, ahol USC Trojansnél vállalt munkát.
Innen került a Commandershez Dan Quinn vezetőedző hívására, amitől a legtöbb szakértő és elemző nem volt elájulva. Kingsbury azonban az első négy fordulóban rácáfolt az összes kétkedőre. Olyan támadójátékot rakott össze, ami tökéletesen illeszkedik Daniels képességeihez: felerősíti az erősségeit és eltünteti a gyengeségeit, miközben szép fokozatosan kér tőle egyre többet. Daniels kapcsán a két legnagyobb kétség az volt a draft előtt, hogy mihez kezd majd a nyomással és képes lesz-e támadni a pálya közepét.
Előbbi kérdéskört Kingsbury úgy orvosolja, hogy rengeteg rövid passzjátékot hív, ahol az irányítóját nem tudják nyomás alá helyezni.
Ezt a tendenciát jelzi Daniels 6,4-es átlagos passzmélysége, ami az összes idén pályára lépő irányító között a 40. helyre elég, a kezdők közül csak Patrick Mahomest és Baker Mayfieldet előzi meg.
A második problémára pedig az jelentette a megoldást, hogy a pálya közepét csak elvétve, de egyre gyakrabban támadja, az irányítója pedig egyre magasabb szinten oldja meg ezeket a helyzeteket. Érdemes megnézni Daniels Cardinals elleni passztérképét, ahol tökéletesen kivehető, hogy főleg a pálya jobb oldalát preferálja, de középre is viszonylag pontosan passzolt.
Eltűntek az egyetemi gyengeségek?
Ezek alapján úgy tűnhet, Daniels kiemelkedő statisztikái Kingsbury rendszerének termékei. Bár ez részben igaz, hiszen a támadókoordinátor valóban rengeteget segít neki, de az irányító is hozzáteszi a magáét. Például egyre többször fordul elő, hogy végighalad az olvasásain, és megtalálja a pálya közepén akár a negyedik opcióját is egy adott játékban, ami óriási előrelépés az egyetemi időszakához képest. Korábban ugyanis óriási visszaesés volt a teljesítményében akkor, amikor nem az első olvasásának kellett passzolnia. Mellette a hosszú passzokból is egyre többet vállal, a harmadik héten például már 9,7 yardos volt az átlagos passzmélysége.
A nyomásra való reagálása is egyértelműen fejlődött, még ha egyelőre borzasztóan kicsi mintánk is van ennek megállapítására. Az egyetemi karrierje során megfigyelhető volt nála, hogy amikor nyomás alá került, csak nagyon ritkán, a játékok kicsit több, mint harmadában passzolt, legtöbbször a lábával próbálta megoldani a helyzetet. Ez az arány még a mobilis irányítókhoz képest is kirívónak számított, és a korábban hasonló tendenciákat mutató irányítók rendre felsültek az NFL-ben.
A fejlődés mértéke azonban elképesztő Daniels esetében, és tökéletesen megmutatkozott a Cardinals elleni meccsen. Az Arizona védői 13 alkalommal tudták nyomás alá helyezni a Commanders irányítóját, aki mindössze háromszor próbálkozott futással, tíz alkalommal pedig passzolt. Méghozzá nem is akárhogy: mind a tíz passzát elkapták 96 yardért és egy touchdownért. Ráadásul ez nem egyszeri teljesítmény, egy héttel korábban Cincinnatiben is megmutatta, hogy védővel az arcában is hajlandó és tud is passzolni.
Összegzés
Daniels és Kingsbury párosa tökéletes kombinációnak tűnik a Washington Commanders számára. Látszik, hogy egy húron pendülnek, remekül kiegészítik egymást és mindketten jobbak lesznek a közös munka által. Ez vezet ahhoz, hogy a Commanders támadósora legalább egy, de inkább két polccal magasabban van, mint bármelyik másik az NFL-ben. A 0,317-es EPA/play mutatójukat még csak megközelíteni sem tudják, a második helyezett Buffalo Bills is csak 0,172-re képes, a harmadik Baltimore Ravens pedig már közelebb van a 22. New York Giantshez, mint a Washingtonhoz. Szükségük is van az ilyen kimagasló támadójátékra, ha meccseket akarnak nyerni, mert cserébe a védelmük a mezőny legvégén kullog.
Valószínű, hogy ez a kettősség idővel vissza fog ütni, és meggátolja majd őket abban, hogy az idei szezonban komolyabb célokért küzdjenek, de egy újonc irányítóval nem is lehet elvárás, hogy bajnoki esélyeik legyenek. Ha Daniels a szezon hátralévő részében képes lesz akár csak megközelíteni az első négy fordulóban látottakat, akkor már bőven elégedettek lehetnek a Commanders vezetőségében. Ez azt jelentené ugyanis, hogy bizakodva várhatnák az elkövetkező éveket, mert megtalálták a megfelelő irányítót.
Kiemelt fotó: Scott Taetsch/Getty Images
Szerző
