Óriási Colorado-győzelem, Kalel Mullings nagy napja, hatalmas fordítások – az egyetemi amerikai futball-bajnokság negyedik hetének összefoglalója

Hail Mary, majd hosszabbításos győzelem Coloradóban

A Colorado Buffaloes ezen a héten is a forduló egyik főszereplőjévé vált, de most nem egy botránnyal. Sokkal inkább a mutatott játékukkal, és a Baylor Bears elleni meccsük elképesztő befejezésével. De még mielőtt erre rátérnénk, érdemes megemlíteni, hogy már a forduló előtt is sokat beszéltek a meccsről, ugyanis elképzelhető volt, hogy mindkét csapat fehér mezben fog pályára lépni. Ez úgy történhetett meg, hogy a Colorado megkérte a szurkolóit, hogy fehér felsőben érkezzenek a mérkőzésre, ezt pedig egy fehér mezes fotóval tették meg. Nem sokkal később a Baylor bejelentette, hogy az idegenbeli, fehér mezükben lépnek majd pályára, a spekuláció pedig azonnal elkezdődött, hogy az évszázad legfurcsább meccsét fogjuk látni.

A Colorado végül a hazai, fekete mezében futott ki a pályára, de így is volt miről beszélni. A Baylor már a zsebében érezhette a győzelmet, hiszen egy másodperc volt hátra, a Colorado pedig a félpálya közelében járt, már csak egy Hail Mary segíthetett rajtuk. (Ez egy speciális játék neve a sportágban, amikor csak a touchdown jó egy csapatnak, és minden elkapó a célterületre fut. Az eredetének annyi köze van a nevét adó imához, az Üdvözlégyhez, hogy olyan alacsony a beválási aránya, hogy imádkozni kell a sikerhez.)

És ezúttal segített is, hiszen Shedeur Sanders megtalálta LaJohntay Westert, amivel a Buffaloes kiharcolta a hosszabbítást.

Ott aztán egy touchdownnal megszerezték a vezetést, majd a Baylor támadása az egyyardos vonalon akadt el egy fumble-nek köszönhetően. A labdaszerzés természetesen Travis Hunter nevéhez fűződik, aki ismét fantasztikus meccsen van túl. Továbbra is ő a Colorado elsőszámú elkapója és cornerbackje, amit ezúttal a meccsnyerő megmozduláson felül 7 elkapással és 130 yarddal bizonyított.

Szinte garantált, hogy Hunter a jövő évi draft egyik első választása lesz, már csak az a kérdés, hogy az új csapata elkapót, vagy cornerbacket akar belőle csinálni, esetleg megpróbálják-e mindkét poszton használni, mint a Colorado. Egyedül azt nehéz elképzelni, hogy nem lesz sikeres NFL-karrierje.

Kalel Mullingsra a USC-nek sem volt válasza

A forduló egyik rangadóját Ann Arborban rendezték a tizenegyedik kiemelt USC Trojans és a tizennyolcadik helyre rangsorolt Michigan Wolverines között. Azt már a második heti összefoglalónkban említettük, hogy a Michigannek a Texas elleni vereség után igencsak össze kell kapnia magát, ha szeretne a rájátszásba jutni, méghozzá nehéz ellenfelek ellen. Ezek közül az egyik a Big Ten-újonc USC volt, akik valóban kellemetlen ellenfélnek bizonyultak, de nem tudtak mihez kezdeni Kalel Mullingsszal.

A Michigan linebackerből lett futója még csak a második teljes szezonját tölti ezen a poszton, de már most az egyetemi bajnokság egyik legjobbjának számít. Sorozatban a második meccsén érte el a 150 yardot és a két touchdownt, amelyek közül az egyik 40 másodperccel a vége előtt született, és a Wolverines győzelmét jelentette. Mullings ráadásul rendkívül hatékonyan teszi mindezt, futásonként 8,09 yardot átlagol, ami a hetedik legmagasabb szám az egyetemi elsőosztályban. Ha ez a formája kitart a szezon hátralévő részében, a Michigannek valós esélye lehet a rájátszásra, Mullings pedig felhívhatja magára az NFL-csapatok figyelmét, még úgy is, hogy nem ő a legfiatalabb játékos a jövő évi draftosztályban.

A meglepetések fordulója

Ha valamiről emlékezetes marad ez a játékhét, az egyértelműen a rengeteg meglepetés lesz. Kezdjük mindjárt a 24. helyre rangsorolt Illinois Fighting Illini győzelmével a 22. kiemelt Nebraska Cornhuskers ellen. Mindkét csapat nagy várakozásokkal futhatott neki a meccsnek, hiszen emberemlékezet óta nem kezdtek ilyen erősen, az Illinois 2011-ben, a Nebraska 2016-ban nyerte meg utoljára az első három meccsét. A találkozó pedig meg is felelt az elvárásoknak, a szezon egyik legizgalmasabb meccsén a Fighting Illini végül hosszabbításban nyert 31–24-re, miután háromszor sackelték a Mahomes-klón Dylan Raiolát.

Ezzel folytatódott az Illinois varázslatos szezonkezdete és a Nebraska rendkívül kínos sorozata is. A Cornhuskers ugyanis sorozatban 25 meccset veszített el top25-ös csapatok ellen, utoljára még 2016-ban, több, mint 3000 napja tudtak megverni egy rangsorolt ellenfelet.

Hasonlóan kellemetlen helyzetben találta magát a North Carolina Tar Heels is a James Madison Dukes ellen. A James Madisonnak az idei mindössze a harmadik szezonja az egyetemi első osztályban, és bár kimondottan jól teljesítettek az elmúlt két évben, a Tar Heels elleni győzelem kétségkívül a program történetének legnagyobbja volt.

A North Carolina 10,5 pontos favorit volt a meccs előtt, ehhez képest gyakorlatilag már az első félidőben eldőlt a találkozó, de nem az ő javukra. 53–21-es Dukes-előnnyel zárult az első félidő, elsősorban Terrence Spence csodálatos teljesítményének köszönhetően. A James Madison védője a második negyedben két interceptiont is szerzett, ezekből az egyiket touchdownra vitte vissza, valamint az első negyedben egy blokkolt puntot is betett a közösbe.

Nem csoda, hogy a hazai szurkolók egy jelentős része már a szünetben elindult hazafelé, és nem is maradtak le túl sok mindenről. A meccs végére ugyan tudott közelíteni a Tar Heels, végül 70–50-re győzött a James Madison. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a North Carolina félmillió dollárt fizetett nekik ezért. (Az egyetemi csapatok menetrendje úgy néz ki, hogy vannak a konferencián belüli meccsek, a maradék kettő-három pedig megegyezés kérdése. Sokszor a kisebb egyetemek pénzt kapnak azért, hogy játszanak egy nagyobbal, jelen esetben ez az összeg volt félmillió dollár.)

Hasonlóan megalázó pofonba szaladt bele a Kansas State Wildcats is a BYU Cougars ellen. Pedig az első félidő végéig kimondottan szoros volt a meccs, aztán a BYU magasabb sebességi fokozatba kapcsolt, és tíz perc alatt eldöntötte a meccset. A kegyelemdöfést és az este fénypontját pedig az alábbi punt visszahordás jelentette Parker Kingstontól, amibe az egész stadion beleremegett. Nem lenne meglepő, ha januárban az év játékaként tekintenénk vissza rá.

További pillanatok a fordulóból

A Floyd of Rosedale visszatért Iowába. Az egyetemi futball egyik legrégebbi és legkülönlegesebb rivalizálását is ebben a fordulóban rendezték, amelyet végül az Iowa Hawkeyes nyert meg 31–14-re a Minnesota Golden Gophers ellen. Ennek köszönhetően a bronzdisznó a következő egy évet Iowa Cityben tölti.

Ha van játék, ami összefoglalja azt a káoszt, amit az egyetemi amerikai futball jelent, akkor az az Oregon State Beavers picksixe a Purdue Boilermakers ellen. A passzsiettető beleüt a passzba, ami így irányt változtat, eltalálja a futó vádliját, ahonnan pont a védő kezébe pattan. Éppen úgy, ahogy a védőkoordinátor eltervezte...

Az bevett dolog, hogy a csapatok próbálják megzavarni az ellenfél rúgóit az óriáskivető segítségével, most pedig a Coastal Carolina Chanticleers is csatlakozott ehhez a szokáshoz. Hogy három csirke a kapu mögött mennyire zavaró, az egy jó kérdés, a Virginia Cavaliers rúgóját mindenesetre nem zavarták meg.

Minden idők legviccesebb safetyje Dan Orlovsky nevéhez fűződik, amikor még a Detroit Lions játékosaként simán kisétált a pályáról a saját célterületén. Könnyen lehet, hogy Orlovsky elvesztette ezt a titulusát a Rutgers Scarlet Knights–Virginia Tech Hokies meccs alábbi jelenetének köszönhetően.

A South Alabama Jaguars az előző fordulóhoz hasonlóan most is magabiztos győzelmet aratott, igaz, most nem kellett lerövidíteni az utolsó negyedet. A félidőre azért így sem maradt sok kérdés, az Appalachian State Mountaineers szurkolóit azonban ez sem gátolta meg abban, hogy jól szórakozzanak, a stadion egyik lelátójából csináltak sárcsúszdát, amit a meccset közvetítő ESPN stábja is kipróbált.

Kiemelt fotó: Imagn Images