Öt tehetség, akire érdemes figyelni az Afrika-kupán
A profi játékos-megfigyelőket ugyan nagy meglepetés valószínűleg nem fogja érni a most közelgő Afrikai Nemzetek Kupáján, de mint minden nagy labdarúgótorna, ez is alkalmas lehet a szurkolók számára új tehetségek felfedezésére. Most öt kevésbé ismert, ám ígéretes jelöltre hívjuk fel a figyelmet a mezőnyből.
Nem mind arany, ami fénylik
Nem csak az Afrika-kupákon, de minden nagy futballtornán fel szoktak tűnni olyan játékosok, akik korábban kevésbé voltak ismertek a nagyközönség számára, de az adott esemény néhány mérkőzésére éppen jó formát kapnak el és jól alkalmazkodnak annak speciális körülményeihez is.
Ezek természetesen nem is mindig fiatal labdarúgók. Mi most azonban néhány olyan reménységre hívjuk fel a figyelmet, akik ha meg is villantották már oroszlánkarmaikat, eddig javarészt a radar alatt mozogtak, a mostani Afrika-kupán viszont akár be is vethetik őket a szövetségi kapitányaik és nagyot lendíthetnek válogatottjuk játékán.
Ugyanakkor a klubjaiknál fiatal koruk ellenére már egész látványos karriert építgető játékosok helyett most olyanokra koncentrálunk, akik számára az igazán nagy áttörés még hátravan. Így a gyűjtésünkből ezúttal kimarad a 21 esztendősen már egész jelentős topligás rutint gyűjtött és a válogatottjában is fontos játékosnak számító Pape Matar Sarr (Tottenham, Szenegál), Dango Ouattara (Bournemouth, Burkina Faso), Simon Adingra (Brighton, Elefántcsontpart), Fáresz Saibi (Frakfrurt, Algéria), Ez Abde (Betis, Marokkó) vagy a még fiatalabb Bilal el-Khannusz (Genk, Marokkó) és Ousmane Diomande (Sporting CP, Elefántcsontpart) is.
Lamine Camara (2004. január 1.)
A szenegáli válogatott korábban gyakran szenvedett attól, hogy a középpályán sokat robotoló, de a támadásokban kevésbé kreatív játékosokat tudott felmutatni, egy új generáció most azonban megoldani látszik ezt a problémát. A 21 éves Pape Matar Sarr már a Premier League-ben is bizonyít hétről hétre, ebben az évben pedig Lamine Camara nevét is jól megtanulták a helyi szurkolók. Előbb az Afrikai Nemzetek Bajnokságán vezette győzelemre a szenegáli csapatot és lett a döntő legjobbja is, majd az U20-as Afrika-kupán szintén a torna legjobbjaként szerzett aranyérmet.
Közben februárban a Génération Foot híres akadémiájáról az FC Metzbe került, így az U20-as világbajnokságon már nem vett részt, hiszen a francia élvonalban akadt erre a szezonra rendszeres elfoglaltsága. Ősszel 17 bajnokin lépett már pályára Bölöni László csapatában, 14-szer volt kezdő és letette már a névjegyét. Az első topligás találata igen emlékezetesre sikerült, hiszen a saját térfeléről lőtt a hálóba az AS Monaco ellen, de a mezőnymunkájára sem lehet panasza a lotaringiaiaknak.
A felnőtt válogatottban a novemberi vb-selejtezőkön mutatkozott be, rögtön gólt szerzett Dél-Szudán ellen, és ha nem is feltétlenül a kezdőben, de szinte biztosan tagja lesz Téranga oroszlánjainak az Afrika-kupán már csak azért is, mert Nampalys Mendy és Idrissa Gueye is sérüléssel bajlódnak a középpályán. (Hogy miért is Téranga oroszlánjai a szenegáliak, arról az év végén írtunk részletesebben.)
Karim Konaté (2004. március 21.)
Elefántcsontparton már jó ideje várják Didier Drogba utódját és egy ideje a helyi sajtó Karim Konatéban látja az új jelöltet a hiátus betöltésére. Hazájában már a 2020-21-es szezonban kulcsember volt az ASEC Mimosas bajnokcsapatában, amikor az abidjani sárga-feketék három év után visszahódították az aranyérmet. A kontinentális kupasorozatokban is szerzett már 10 gólt, amikor a Red Bull lecsapott a játékjogára és Európába költözött.
Előbb az ifjúsági BL-ben kezdte el ontani a gólokat, majd az osztrák másodosztályú leányegyesület, az FC Liefering legjobb góllövője lett 18 meccsen elért 15 találatával (3 gólpassz mellett). Így kisvártatva az első csapatban is bemutatkozott és ő szerezte az Red Bull Salzburg újabb bajnoki címét bebiztosító találatot is májusban.
A ragyogó indulás után az ősze viszont csendesebben alakult és a BL-bemutatkozása alkalmával is elmaradtak tőle a gólok és valójában a jó játék is. A válogatottnak ugyanakkor egyre rendszeresebb tagja lett és a Seychelle-szigetek elleni vb-selejtezős gálázáson az első két gólját és gólpasszát is megszerezte az elefántcímeres mezben. Így könnyen lehet, hogy pályára lép a hazai rendezésű Afrika-kupán is, ahol a keretben ott van egyébként az az Oumar Diakité (Stade Reims) is, akivel nem csak az ASEC Mimosas, de a Red Bull akadémiáján is együtt nevelkedtek.
Kamory Doumbia (2003. február 18.)
Ha Diakité nem is, egy másik Reims-játékos viszont alapember lehet a válogatottjában az Afrika-kupán, nevezetesen a mali Kamory Doumbia, aki az őszt kölcsönben a ragyogóan teljesítő Brestnél töltötte, az év utolsó bajnokiján pedig egy látványos mesternégyessel búcsúzott a Ligue 1-től, hogy a meccslabdát kabalából becsomagolja és magával vigye a kontinensbajnokságra is.
A bamakói JMG Académie neveltje még 2021-ben került a Stade Reims-hez és gyorsan bizonyított a negyedosztályú B-csapatban (14 meccs, 8 gól), így tavasszal már a nagycsapatban is megfordult és az első élvonalbeli találatait is megszerezte. Az előző szezonban már 26 meccsen lépett pályára, de Will Still inkább csak kiegészítő emberként számított rá az elvitathatatlan tehetsége mellett, így kölcsönadták Brestbe. A bretonoknál sem feltétlen alapember, de az év vége káprázatosan sikerült, a Lorient elleni december 20-i bajnokin négy gólt szerzett. Apró termete ellenére is nagy munkára képes a középpályán, így az Afrika-kupán is nagy teher hárulhat rá a mali csapatban.
Az ANK-kvalifikációhoz is már három góllal járult hozzá, novemberben pedig mindkét vb-selejtezőn betalált, így ha a mali válogatott domináns játéka ellenére a klasszikus csatároknak nem is megy a góllövés, Kamory Doumbia is ott lesz a háttérben segítségképp.
Ernest Nuamah (2003. november 1.)
A Kamaldeen Sulemana és Mohammed Kudus által is bejárt utat követve jutott Ernest Nuamah a ghánai Right to Dream akadémiáról a dániai Nordsjaelland FC-hez, ahol az előző szezonban nagyon gyorsan berobbant. A bajnokságban 12 gólt és 4 gólpasszt jegyzett, az ősz legjobb játékosának választották a dán Superligában.
Meg is szaporodtak körülötte a kérők és nyáron végül az Olympique Lyon kérésére mondott igent, pontosabban mivel az anyagi problémái miatt a patinás francia klub nem tudta volna kifizetni a 25 millió eurós vételárat, így az amerikai tulajdonos, John Textor másik csapata, a belga élvonalbeli újonc RWD Molenbeek vásárolta meg és adta kölcsön azonnal Lyonba. Az egészen borzalmas szezont futó francia csapatnál Nuamah sem nagyon tudott villogni, egyelőre egyetlen gól és gólpassz szerepel a neve mellett a statisztikákban, de a második edzőváltás óta már ad életjeleket magáról a csapat és ebben a ghánai ifjonc is kiveszi a részét.
A felnőtt válogatottban is gyorsan letette a névjegyét, hiszen második meccsén csereként beállva már győztes gólt szerzett egy ANK-selejtezőn, majd amikor egyedüli alkalomként a kezdőbe került, két gólban is főszerepet vállalt egy barátságos meccsen. Chris Hughton szövetségi kapitány egyelőre azért inkább csereként számol vele, de az eddigieket elnézve az Afrika-kupán is szükség lesz majd Nuamahra, hogy új lendületet vigyen a fekete csillagok akadozó támadójátékába.
Franculino Djú (2004. június 28.)
A korábban említett tehetségek közül kissé kilóg Franculino Djú, mégpedig több szempontból is. Egyrészt ő még gyerekkorában Portugáliába került szülőhazájából, Bissau-Guineából és többek között az SL Benfica világhírű akadémiáján is megfordult. Bár csak az utánpótlás-csapatokban szerepelt Lisszabonban, az FC Midtjylland mégis látott benne fantáziát, így a múlt nyáron Dániába költözött és gyorsan letette a névjegyét a helyi élvonalban.
A bajnokságban rögtön győztes góllal mutatkozott be, ősszel pedig minden sorozatot figyelembe véve már 12-szer talált a hálóba és öt gólpasszt is adott az első, felnőttek között töltött félszezonjában. Némileg meglepetésre vezetik is a csapatával a tabellát, a több poszton bevethető ifjú támadó pedig bemutatkozhatott hazája válogatottjában is.
Első meccsén a címeres mezben győztes gólt lőtt egy Afrika-kupa-selejtezőn, így valószínűleg a tornán is lehetőséget kap majd a csapatban. A bissauiak azonban egészen más célokért küzdenek, mint a favoritok, hiszen ha Baciro Candé egymás után negyedszer el is vezette a hiénakutyákat a kontinensviadalra, győzniük még egyetlen meccsen sem sikerült. A helyi legendák közül ráadásul már Piqueti is kiöregedett a keretből, így az új generáció és Djú feladata az első diadal megszerzése.
CIKKAJÁNLÓ:
Szerző
