Nem volt jó üzlet őt átigazolni – íme, Naby Keita brémai vesszőfutása

A guineai labdarúgás legismertebb arcaként emlegethetjük Naby Keitát, aki egykoron az FC Istres jóvoltából került át Afrikából Európába, hogy aztán a Red Bull-projektben kiteljesedve 60 millió euró fejében igazoljon Liverpoolba. Ott Bajnokok Ligáját, európai Szuperkupát, klub-világbajnokságot, Premier League-et, FA-kupát, Ligakupát és angol Szuperkupát, azaz Community Shieldet is nyert, ám eközben a sérülései miatt alig-alig tudott teljes értékű munkát végezni, nem tudta a legjobbját nyújtani. Öt év alatt hiába villantotta meg egy-egy alkalommal, hogy milyen remek futballista, mivel sokszor volt harcképtelen, sosem tudott igazán felnőni a Mersey-partiak elvárásaihoz. Tavaly nyáron elhagyta a szigetországi együttest és – szabadon igazolható játékosként – az SV Werder Bremen ajánlatára mondott igent, ahol azonban még rosszabb irányba fordult a karrierje.

„Több ajánlatom is volt, de úgy döntöttem, hogy Brémába szerződöm, mert Németország olyan ország, amelyet már ismerek. Az is meggyőzött, amit a brémai edző és a vezetőség mondott. Én csak futballozni akartam, kint lenni a pályán, passzolni és gólokat lőni. Ha sok pénzt akartam volna keresni, akkor Brémán kívül máshová szerződtem volna. Itt csak az motivált, hogy minden hétvégén játszhassak, jól érezzem magam és örömet szerezzek ezzel másoknak is. Sajnos a dolgok nem a terv szerint alakultak”

– mondta a The Guardiannak adott interjúban.

A felkészülés során jött az első sérülés, mikor a lovaglóizma miatt a szezon első négy összecsapását ki kellett hagynia. Ezt követően háromszor pályára lépett, majd egy újabb izomsérülés miatt az ősz nagy részére partvonalon kívülre került, és bár az év végén háromszor már kerettag volt, nem szállt be egyszer sem. A 2024-es évet az Afrika-kupán kezdte, ahol négy összecsapás jutott neki, kétszer kezdőként, azokon csapatkapitány is volt. A Brémába való visszatérését követően előbb gyomorproblémákról szóltak a hírek, majd a kondíciója nem volt rendben. Márciusban újra a pályán lehetett, két meccsen, majd áprilisban jött az a bizonyos leverkuseni mérkőzés.

Ennek a találkozónak az előzményei sokkal nagyobb visszhangot kaptak, mint az a tény, hogy a későbbi bajnok 5–0-ra győzött, ugyanis a brémai klub állítása szerint amikor Keita megtudta azt, hogy nincs a kezdőben, kijelentette, hogy nem utazik a csapattal és inkább hazament. A játékos pedig azzal vádolta meg a klubot, hogy „megpróbálják bemocskolni az imázsomat”, ám minden olyan kérdést kikerült, amely a témát boncolgatta volna, hanem csak annyit mondott, hogy csalódott a vele való bánásmód miatt.

„Egyszer majd beszélnünk kell a buszos incidensről, de mindenki, aki ismer, tudja, hogy profi vagyok, és nem vagyok fegyelmezetlen. Mindezek ellenére még a tavalyi szezon vége előtt bocsánatot kértem a csapattól, mert mindannyian emberek vagyunk, és senki sem tökéletes. Bárhol is voltam, Salzburgtól Lipcsén át Liverpoolig, mindig igyekeztem példát mutatni.”

Forrás: Capology

Hiába a magyarázkodás, a klub megbüntette. Az idény végéig felfüggesztették, eltiltották az edzések látogatásától is és jelentős, ám meg nem nevezett összegű pénzbüntetést is kapott. (Sajtóhírek szerint 100 ezer eurót kellett befizetnie a klub kasszájába.) Ez utóbbit mindenképpen fontos kiemelni, és térjünk is ki egy kicsit arra, hogy mennyire rossz volt gazdasági szempontból a guineai játékos szerződtetése a brémaiak részéről. Keita 2,5 millió eurós éves bérért írt alá, amivel a klub legjobban fizetett játékosa lett – többedmagával. Ugyanezt az összeget kapta a Frankfurttól kölcsönvett kolumbiai játékos, Rafael Santos Borré, aki március elején elhagyta Brémát (egy nappal Frankfurtot is, mert aláírt a brazil Internacionalhoz), a kapus Jirí Pavlenka, aki a 2023-2024-es szezon közben veszítette el a helyét a kezdőcsapatban, illetve az a Leonardo Bittencourt, aki nem tudott alapemberré válni az előző évek során Ole Werner irányítása alatt. Négyük fizetésének összege az éves bérkeret jelentette, miközben valamivel több, mint egy játékos teljes szezonbeli játékidejét hozták össze – Bittencourt 1584 percet, Borré 991 percet, Pavlenka 630 percet, Keita pedig 107 percet volt a pályán.

Azóta a cseh kapus és ahogy említettük, a kolumbiai csatár is távozott, a német középpályás szerződése az utolsó évébe lépett, miközben a guineai játékos felfüggesztése az új idényre is ki lett terjesztve. Ennek értelmében az U23-as csapattal edzhet csak, és remélik, hogy januárban ő is továbbáll, megszabadítva a klubot a kiemelt bérétől. Ez a nyáron is a költségek csökkentésére törekvő vezetőség számára igen fontos lenne, mert bár már így is tudtak spórolni a fizetéseken, Keita távozása ezen még tovább javítana, méghozzá érdemi veszteség nélkül. A januári csapatváltástól a középpályás sem zárkózik el, aki a Guardian szakírójának, Ed Aaronsnak adott interjúban arról beszélt, hogy még vannak tervei a jövőre nézve.

„Edzek és várom, mit hoz a jövő. Azon a napon, amikor úgy érzem, hogy a testem már nem bírja, abbahagyom, de egyelőre jól érzem magam. Van még néhány évem, amit a futballnak adhatok.”

A nyári olimpián ő volt Guinea zászlóvivője a megnyitó ünnepségen, és még szeretné egyszer a világbajnokságra is eljuttatni a nyugat-afrikai válogatottat. Bár ez a cél talán kissé túlzó, főleg annak fényében, hogy mennyire sérülékeny az immár 29 éves Keita, ám az mindenképp pozitív, hogy ő még hisz magában, hogy képes lehet ezt is megvalósítani.

Kiemelt kép: SV Werder Bremen