Négy pontban a Paksi FC–Corvinul Hunedoara összecsapásról

1. Taktikai hibák

Az első mérkőzés taktikailag katasztrofális volt. A Paksnak nem működött a letámadása, emiatt az ellenfél folyamatosan kontrázni tudott, amellyel szemben az atomvárosiak védelme tehetetlen volt. Nem véletlenül, hiszen a szárnyvédők nagyon magasan helyezkedtek, a belső hármas pedig roppant lassú védőkből áll, akik nem tudnak a jól cselező játékosokkal szemben az NB I-ben sem helytállni. A hazai bajnokságban is rendszeresen kiütközik a Paksnak ez a hiányossága. Csak ott általában sikerül több gólt lőni, vagy mint a mögöttünk hagyott idényben tapasztalhattuk, Szappanos Péter minden második fordulóban élete meccsét hozza le.

De ezúttal lehetetlen volt többet lőni, hiszen a Paksnak nem volt elképzelése arról, hogy mit kezdjen a labdával.

A románok kényelmesen visszahúzódtak, átadták a területet, ami a Paksnak jól tud állni, de nem a Vécsei, Papp, Windecker középpályával. Nem volt, aki a vonalak között fel tudta volna venni a labdát. Kinyik, Lenzsér és Szabó tanácstalanul tették-vették a labdát, amíg valamelyikük fel nem ívelte Könyvesnek teljesen lehetetlen szituációba.

2. Mezei Szabolcs

Ehhez képest a visszavágón a Paks abszolút nem nézett ki tanácstalannak a labdával. Ennek pedig a fő letéteményese Mezei Szabolcs volt, hiszen ő az a játékos, aki a vonalak között fel tudja venni a labdákat és ki tudja osztani a kulcspasszokat. Mivel Pakson csak a hajrában szállt be, így nem volt, akinek fel lehetett volna játszani laposan a labdákat, ezért maradtak az ívelések. Mezei beszállása a második mérkőzésre 15%-ról 10%-ra csökkentette a magyar csapat hosszú labdáinak arányát. Emellett a visszatámadást sikerült hatékonyabbá tenni, így a labdát gyorsan visszaszerezték, vagyis kevesebb kontratámadással kellett szembenézniük.

3. Van értelme egy meccsből kiindulni?

Vitán felül áll, hogy az első mérkőzés elfogadhatatlan volt. Azonban a magyar futball elmúlt 10 éves fejlődése szempontjából teljesen értelmetlenbármiféle következtetés levonni egyetlen találkozóból. Főleg azoktól, akik amúgy helyesen rendszeresen a trendek jelentőségét hangoztatják.

Egy összecsapás után nem lehet megállapítani, hogy a román másodosztály és az OTP Bank Liga milyen erőt képvisel egymáshoz képest. 

Különösen Bognár György csapatán, csapatain nem szerencsés ezt mérni, akinek a filozófiája a bajnokságra van optimalizálva, ő ugyanis úgy számol, hogy három meccsen egy győzelem éppen annyit ér, mint zsinórban három 0–0. Ezért aztán a támadófutball mellett tette le a voksát, és az ő filozófiájában bizony maximálisan benne van, hogy beleszalad a késbe. Ráadásul Bognár már az első mérkőzés előtt hangsúlyozta, hogy nincs mire várni, neki tervez menni az ellenfélnek. Mindenfajta teketóriázás nélkül meg is tette. Talán egy leheletnyivel több pragmatizmussal többre ment volna…

4. Mi várható a Pakstól a jövőben?

A várható teljesítményt mutató értékek szerint a Paks az NB I negyedik legjobb csapata volt az elmúlt idényben. Ez minden bizonnyal reálisabb, mint az ezüstérem, ugyanakkor a Paks játékosminősége még a negyedik helytől is távol áll. Főleg a védelem az, amely különösen problémás. Éppen emiatt nagy teljesítmény Bognár Györgyéktől, hogy rendszeresen a bajnokság élmezőnyében tudnak végezni. Azonban az Ekl sem a bajnoki lebonyolítást alkalmazza így ott is minden egyes mérkőzés zsákbamacska lesz. A Paks játszhat kifejezetten jól is, mint például Romániában, de olyan is előfordulhat, mint ami az odavágón. Az mindenesetre érdekes lesz, hogy Bognár György máshogy kezdi-e meg az AEK Larnaca elleni párharcot, pragmatikusabb lesz-e, vagy ugyanúgy, ahogy a Corvinul ellen bedobja a gyeplőt a lovak közé?

Kiemelt fotó: paksifc.hu