Négy ismert futballista, aki a klubja „nyakán maradt” a Bundesligában

Pénteken az utolsó mentvárnak számító török ligában is lezárult az átigazolási időszak, így ideje megnézni, hogy kik azok a játékosok, akik a Bundesliga-klubjaik nyakán maradtak. Olyan labdarúgók alkotják az alábbi listánkat, akik bevethetők lettek volna, ám az edzőjük a szezonban eddig egyik bajnokin se nevezte a keretbe őket, vagy ha igen, akkor is a kispadról nézték végig a találkozókat.

Szalai Attila (Hoffenheim)

Nem is kezdődhet a felsorolás mással, mint Szalai Attilával. A magyar válogatott középhátvéd tavaly nagy reményekkel igazolt a Bundesligába és a TSG Hoffenheim mélyen a zsebébe is nyúlt a játékjogáért, hiszen az átigazolás pillanatában ez volt a klub történetének második legnagyobb kiadása (12,3 millió euró), illetve máig ő a sinsheimiek legdrágábban igazolt védője.

A vaskos árcímke nem jelentett semmit, ugyanis a bajnokságban való bemutatkozása során éppen válogatott csapattársa, – az elmúlt napokban a Galatasarayhoz kerülő – Sallai Roland okozott neki kellemetlen perceket, amit egy öngóllal tetézett. Ez sajnos meg is adta az alaphangot az idényének, amit a Freiburghoz való téli kölcsönadás sem oldott meg, sőt mivel a Fekete-erdő partján addig mellőzött, poszton kívül játszó focisták is megelőzték a sorban, Szalai önbizalma tovább csökkent.

A 25 éves belső védő annyira kevés percet töltött a pályán, hogy szinte értelmetlen lenne mélyebb következtetéseket levonni a mutatóiból, bár azt látni, hogy török ligában mutatott párharcerőssége és a támadásépítésben való jelenléte a német bajnokságban egy-egy momentum erejéig köszönt csak vissza. 

A profi hozzáállását egyik edzője sem kérdőjelezte meg az előző egy évben, és ez az attitűd hozzásegítheti őt egy téli klubváltáshoz.

Diadie Samassékou (Hoffenheim)

A TSG háza táján nem Szalai fizetése az egyetlen hiábavaló anyagi teher, sőt van nála jóval nagyobb is. Diadie Samassékou 2019 nyarán érkezett klubrekordot jelentő 12,5 millió euróért cserébe Salzburgból, ezzel az összeggel egyébként négy évig bitorolta ezt a trónt (a tavaly nyáron 14 millióért az Augsburgtól igazolt Mergim Berisha előzte meg, majd azóta a rangsor élén már az alig egy hónapja a Leverkusentől elcsábított Adam Hlozek van, 18 millió euróval).

A mali középpályást annak idején a Hoffenheimnél nagyobb klubokkal is szóba hozták, ám a fokozatosság elve mentén nem akart túl nagyot ugrani. Egy átmeneti szezon után Sebastian Hoeness irányítása mellett bekerült a kezdőcsapatba, ám a következő évben nem sikerült dobbantania, miután a felkészülését koronavírus-fertőzés zavarta meg, ezt követően pedig jött az Afrikai Nemzetek Kupája.

A Hoenesst váltó André Breitenreiternél kikerült a kezdőből, többször a keretből is, amire a mali válogatott azonnal átigazolási kérelmet nyújtott be.

Az Olympiakosz élt is a lehetőséggel, de innentől egy olyan spirálba került a még mindig csak 23 éves Samassékou, melyből azóta sem kecmergett ki. 

A görögöknél sem tudott alapemberré válni és az idei tavaszi cádizi kölcsön is mindössze 93 percnyi játékot tartogatott számára. A Hoffenheim viszont továbbra sem tud megszabadulni tőle, ami azért problémás a klubvezetők számára, mert övé a második legmagasabb fizetés a keretben (3,9 millió euró/év).





Naby Keita (Werder Bremen)

Ha maradunk a klubjaik szintjén csúcsgázsit zsebre rakó, egykoron nagyreményű, a Red Bull-rendszerben nevelkedett afrikai középpályásoknál, megkerülhetetlen Naby Keita neve. A guineai válogatott játszi könnyedséggel ugrotta meg az osztrák és a német Bundesliga közötti szintkülönbséget. Ennek következtében a Liverpool egyetlen topligás szezonnal a háta mögött szerződtette, még ha maradt is plusz egy évet Lipcsében. Arra viszont senki nem volt felkészülve, ami Angliába igazolva történt vele, ugyanis egyik sérülésből még fel sem épült, máris jött a következő.

A zuhanyhíradóból már akkor is az folyt, hogy ez annyira nem viseli meg a játékost, nem feltétlenül tesz meg mindent ezek megelőzéséért. A szerződése tavaly nyáron lejárt a vörösöknél, a Werder Bremen pedig ugrott a lehetőségre, és szerződtette. Ősszel csupán a sérülései jelentettek problémát, később azonban kiderült, hogy gyakran késett az edzésekről, februárban pedig már az esetleges átigazolását kellett cáfolni. Ezeket a problémákat csak egy ideig lehetett a szőnyeg alá söpörni, a Bayer Leverkusen elleni áprilisi bajnokira készülve a már a klubon belül addig is izzó fezsültség a felszínre tört. Amikor Keita megtudta, hogy nem lesz a kezdőcsapatban, nemes egyszerűséggel nem szállt fel a buszra, hanem hazament.

Azonnal jelezte a klub vezetősége, hogy ennek lesz következménye, felfüggesztették az idény végéig, valamint 100 000 eurós pénzbüntetést szabtak ki rá. Innentől egyértelmű volt, hogy nincs maradása a klubnál. 

Egy hosszas átigazolási szappanopera után úgy tűnt, a 29 éves középpályás Törökország felé veszi az irányt, csakhogy hiába egyezett meg a Werder Bremen és a Hatayspor, mert a futballista és az ügynöke az aláírás előtt kihátrált az egyezségből, így a brémaiak legjobban fizetett játékosa (2,5 millió euró/év) továbbra is egy olyan labdarúgó, akire nem számít(h)a(t)nak.

André Silva (RB Leipzig)

André Silva a pályafutása legjobb szezonját tudta le az Eintracht Frankfurt színeiben a Bundesliga 2020-2021-es kiírásában, amikor 32 bajnokin 28 gól szerzett, és ezzel második lett – a Gerd Müller 40 gólos rekordját a múltnak átadó – Robert Lewandowski mögött, tette mindezt 25 évesen. Egy ilyen labdarúgó gyakori igazolás egy Premier League-csapatnál, az RB Leipzig ellenben ritkán fektet ennyire a teljesítőképessége határán mozgó, a piac által éppen a képességeihez viszonyítva felülértékelt portékába.

Ez ezúttal sem jött be a Red Bull-birodalom ékkövének. A portugál akkor igazolt Lipcsébe, amikor a támadókból extra 10-20 százalékokat kihozó Julian Nagelsmann búcsút intett a projektnek. 

Silva egy átmenetire sikerült idényben érkezett, amikor is Jesse Marsch, majd Domenico Tedesco kezei alatt összesen 11 gólig jutott a Bundesligában. Ekkor aligha gondolták, hogy ez lesz a legeredményesebb éve a „bikáknál”. Ehhez hozzájárult, hogy a második szezonjában közel héttel alulteljesítette a várható gólmutatóját (10,77-os xG-re szerzett négy gólt).

Lois Openda és Benjamin Sesko érkezésével Marco Rose nem tartott igényt a portugálra, így a Real Sociedadnak adták kölcsön, ahol a szintén Lipcsében megfeneklő Alexander Sörloth is újraépítette a karrierjét. Silvának ez nem jött össze, majd Rose egyértelművé tette, hogy a támadók rangsorában Openda és Sesko mellett Yussuf Poulsen is megelőzi. Ez a hétvégén is bizonyosságot nyert, amikor a VfL Bochum elleni, 0–0-val zárult mérkőzés hajrájában az összes támadóját becserélte, André Silva kivételével, aki egyébként nem akar megfutamodni, hanem úgy van vele, hogy marad a klubnál és megharcol a helyéért.