Negatív spirálban a Kecskemét, de van-e ok aggodalomra?
Sorozatban öt vereség, sérüléshullám, a liga leggyengébb támadószekciója és hibától rettegő játékosok hada. Így néz ki a Kecskemét a legutóbbi időszakban, amely ugyan elfogadhatóan kezdte a szezont, kilenc játéknap után csak felfelé tekinthet a tabellán, miután annak az aljára került. A helyzet új és szokatlan a Széktói Stadion környékén, ám arra mindenképp alkalmas, hogy próbára tegye a játékosok, az edzők és a vezetők jellemét.
„Sem magasság, sem mélység nem rettent” – szól Kecskemét város jelmondata és bizony ez nem is lehetne aktuálisabb napjainkban, amikor a város méltán népszerű labdarúgócsapata az elmúlt másfél évben a bajnoki tabella második helyéről az utolsóra sodródott. Az a KTE, amelyet a 2022-es feljutása óta őszinte tisztelet, hovatovább irigységgel keveredő csodálat övez az eredményes átigazolási politikája miatt, újkori története legmélyebb szakmai válságába került. Amióta ismét az élvonal tagja, sosem szenvedett még el sorozatban öt vereséget, márpedig ez a produkció számos kellemetlen következményt magával von, így például azt is, hogy a játékosok önbizalma valahol a béka bizonyos testrésze alatt van.
A szurkolók – bár módfelett türelmesek – a szombati, MTK elleni vereség után már kifejezetten kritikus hangot ütöttek meg a csapattal szemben az Új Hidegkuti Stadionban és a közösségi médiában olvasható kommentekből is az köszön vissza, hogy az általános hangulat egyre inkább a harag és a kétségbeesés irányába fordul. Sokan a játékosok elkötelezettségét kérik számon, mások szerint a klub rosszul igazolt mostanában, de akadnak néhányan, akik Szabó István vezetőedzőt és az általa vezetett stábot hibáztatják, mondván elfáradt a kapcsolatuk a csapattal, amelynek új impulzusra lenne szüksége. Az alábbiakban a gyengébb szereplés lehetséges okait járjuk körbe.
Nem, vagy nem megfelelően pótolt távozók
Az élvonalba frissen feljutott Kecskemét üde színfolt volt a 2022-2023-as kiírásban, mert szervezett és okos játékkal sorra győzte le a nála tehetősebb és szakmailag is többre taksált riválisokat. A tündérmesébe illő sztori vége egy bajnoki ezüstérem lett, amivel a klub kiléphetett a nemzetközi porondra, a játékosok iránt pedig egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott. Nem csak más klubok részéről, hanem a Marco Rossi vezette felnőttválogatott részéről is. Nem véletlen, hogy az elmúlt bő két évben sorban adta a válogatott játékosokat a klub, Szalai Gábor, Szuhodovszki Soma, Horváth Krisztofer és újabban Nikitscher Tamás is a hírös városban mutatott olyan teljesítményt, amely meghívót ért a nemzeti csapatba (és Szalai kivételével mindannyian be is mutatkoztak meggypirosban).
Miután nyilvánvaló volt, hogy sem a játékosoknak, sem a klubnak nem érdeke, hogy hosszú évekre magukhoz láncolja a legjobbjait, a klub igyekezett a legjobb pillanatban a legjobb lehetőségeket kiválasztva értékesíteni a legjobbjait. Szalai Gábor így került 2024 elején a svájci Lausanne gárdájához, igaz, aztán a nyáron hazatért és már a Ferencvárossal szerepel az Európa-liga főtábláján. Szuhodovszki Soma játékjogát belföldön értékesítették, ő a Debrecen játékosa lett egy állítólag a honi piacon ritkán látott összeget megmozgató átigazolás keretében, a legújabb példa pedig a remek transzfertevékenységre az a Szűcs Kornél, aki egyetlen Kecskeméten töltött év után alapember lett a Wayne Rooney vezette angol másodosztályú Plymouthban. Az ő nevét azért nem említettük a fenti felsorolásban, mert ő épp cikkünk írásakor csatlakozik a nemzeti csapat keretéhez, karrierje során először, és gyaníthatóan nem kell sokat várni arra sem, hogy ő is válogatott játékosnak mondhassa magát.
A legnagyobb név, aki elhagyta az alföldi város csapatát azonban kétségkívül Horváth Krisztofer, aki folyamatos veszélyt jelentett az ellenfelek kapujára. A nyáron a Torinónál ismét könnyűnek találtatott támadó a 2023-2024-es idényben 11 góllal és 7 gólpasszal járult hozzá a Kecskemét biztos bennmaradásához és ma már a nagy terveket szövögető Újpestnél szerepel – többek közt korábbi csapata kárára.
Nyilván, ha a minőség távozik a csapatból, illendő pótolni. A másik dolog, ami miatt nagyon szimpatikus volt sokaknak a kecskeméti modell, az az, hogy igyekeztek az NB II-ből, sőt egyszer-egyszer az NB III-ból is igazolni, tehát az alacsonyabb osztályú játékosok megfigyelésére is jelentős energiát fordítottak. Ez persze nem meglepő, hiszen most is van olyan futballista a KTE keretében, aki pár éve a harmadosztályban is a klub alkalmazásában állt, de arra a régi futballbölcseletre is figyelniük kell, mely szerint, ha másodosztályú játékosokat igazolsz, előbb-utóbb másodosztályú csapatod lesz.
Ezen a nyáron Szűcs mellett távozott az előző idény talán legnagyobb felfedezettje, Helmich Pál, akit az Újpest vásárolt ki a kecskeméti szerződéséből, de elhagyta a csapatot az NB I-es rutinnal azért jócskán felvértezett brazil bal oldali mindenes, Matheus Leoni is. Az érkezők oldala viszont jóval szerényebb: több játékost is igazolt a klub, de ketten az NB III-ból (Vattay Márton Putnokról, Pálfi Kristóf Dorogról igazolt a KTE-hez), többen pedig az NB II-ből érkeztek (Kotula Máté, Bocskay Bertalan, Papp Milán, Rjaskó Mihály), akik pedig az élvonalból jöttek, azok alig-alig kaptak játéklehetőséget az előző állomáshelyükön, így Berki Marcell Fehérváron, Kovács Barnabás pedig Zalaegerszegen volt peremember. A képet némileg árnyalja, hogy egy év kihagyás után újra kölcsönvették a Ferencvárostól Katona Bálintot, akinek játékidő kell, a csapatnak pedig egy kreatív támadó középpályás, főleg miután Banó-Szabó Bence ismét a maródiak listájára került egy újabb súlyos sérülés miatt. A teljesség kedvéért emlékezzünk meg arról is, hogy légióst is igazolt a klub Tofol Montiel személyében, aki legutóbb a spanyol negyedosztályú Alziránál szerepelt…
A csapat tehát finoman szólva is csak létszámra erősödött egyelőre, minőségre nem, ez pedig látszik is az eredményeken, mert nincs meg a kellő átütőerő – főleg a támadójátékban hiányzik ez. Igaz, a csapatnak van egy magja, amely régóta együtt játszik (Varga Bence, Szabó Alex, Vágó Levente, Nagy Krisztián), ám ebből a kvartettből is az utóbbi majdnem egy teljes szezont kihagyott és jelenleg azzal küzd, hogy utolérje magát.
Kóros gólaszály és fogyatkozó önbizalom
További probléma, hogy a csapat rettentő kevés gólt szerez. Az eddigi kilenc mérkőzésen mindössze hatszor voltak eredményesek, ami messze a legkevesebb az OTP Bank Ligában.
Nincs valódi gólvágója az együttesnek, noha a szombaton eredményes Lukács Dániel két góljával már-már úgy fest, mint egy igazi csatár, a válogatottba is meghívott Nikitscher Tamás ugyanennyivel áll, de ő mindkettőt a Győr elleni hazai, eddigi egyetlen győzelmet hozó meccsen szerezte. A maradék két találaton a védő Katona Levente és a védekező középpályás Vágó Levente osztozik, akiknek nyilván nem ez a fő feladata a mérkőzések alkalmával.
Nyilván, ha egy csapat folyamatosan szenvedi el a pofonokat, egyre kevésbé hisz a hét közben elvégzett munkában, és ez hatással lesz az egyén és a kollektíva önbizalmára is. Valószínűleg vannak vidámabb helyek mostanság a kecskeméti öltözőnél, és látva például a hétvégi, MTK elleni mérkőzésüket (1–3) az első negyedóra után – amelyben megszerezték a vezetést – egy önbizalomhiányos, hitehagyott társaság képe rajzolódott ki. A játékosok kevés egyéni felelősséget vállaltak, próbáltak előre menni és dolgozni a jobb eredményért, de valahogy a testbeszéd is más volt, mint amit korábban megszokhattunk. A legtöbben féltek a hibától, ezért általában a kiszámítható, biztos passzokat választották, így pedig nem állították különösebb próbatétel elé a magabiztos hazai védelmet.
Van-e edzőkérdés Kecskeméten?
Röviden: nincs. Hosszabban: elég súlyos szegénységi bizonyítványt állítana ki magáról a klub egyébként igen szimpatikus vezetősége, ha az első jelentősebb válság idején edzőt váltana. Szabó István nem csak azt bizonyította, hogy érti a futballt és magyar szinten kiváló szakember, de a hűségét is, hiszen nyílt titok, hogy a korábbi eredmények hatására lett volna lehetősége klubot váltani. A klubhoz való kötődése sem lehet kérdéses, a stadion közelében él, a fia is a csapata tagja, dolgozott a klubnál másodedzőként is és a népszerűsége már-már Szivics Tomiszlávéval vetekszik. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy valamin változtatnia kell, mert az eredmények és a játék is hagy kívánnivalót maga után, de nincs könnyű helyzetben a hiányzók és a gyengébb formában játszó labdarúgók miatt.
A kéthetes válogatott szünet nyilvánvalóan az ő helyzetét is megkönnyíti, lesz alkalom egy kicsit pihentetni a játékosokat, hadd szellőzzenek ki a fejek, valamint akár új taktikai elemek gyakorlására is akad majd idő.
Ami viszont nem Szabó mester és a csapat mellett szól, az a sorsolás: a következő négy bajnokijukat az előző szezon első négy helyezettjével vívják meg (sorrendben: Puskás Akadémia, Paks, Ferencváros, Fehérvár). Kellenek immár a bravúrok, kellenek a részsikerek, mielőtt nagyon leszakadna a táblázaton a csapat, mert bár a tizenkét csapatos NB I-ben sok minden megtörténhet, egy 8-10 pontos lemaradást pokoli nehéz lenne tavasszal kiegyenlíteni.
Kiemelt fotó: Kecskeméti TE
Szerző
