Nagy kockázatot vállal a Barcelona a támadásözön érdekében
Hans-Dieter Flick irányításával a Barcelona sorra dolgozza ki minden mérkőzésen a nagyobbnál nagyobb helyzeteket. A spanyol bajnokság eddigi négy fordulója alatt a katalánok 11,23-as xG-t hoztak össze és már 13 gólnál járnak. A nyáron Dani Olmóval megerősített támadósor számtalan veszélyes akciót teremt meg, viszont a csapat a gólszerzés érdekében rendszeresen jelentős kockázatot vállal.
A Barcelona játékát elemző írásunk első része ide kattintva olvasható:
Flickkel visszatér a sikerkorszak Barcelonába?
A Barcelona az eddigi találkozói során igencsak eredményes volt. A kiemelkedő támadójátéknak köszönhetően eddig Hansi Flick csapata alakította ki a legtöbb helyzetet a bajnokságban, a második helyezett Real Madrid jócskán lemarad mögöttük. Viszont az első négy fordulóban háromszor is betaláltak ellenük, csak a Valladolid elleni bajnokit sikerült kapott gól nélkül lehozni. A 2,9-es „benyelt” xG egyelőre nem sok, az ötödik legjobb a ligában. Mégis érdemes azt figyelembe venni, hogy a Valencia és az Athletic Bilbao egyaránt 1-es xG fölött termelt a katalánok elleni találkozókon. A statisztikák alapján azt lehet leszűrni, hogy a Barcelona sok helyzetet alakít ki minden meccsen, viszont sok lehetőséget enged az ellenfeleinek is a gólszerzésre.
Az alapgondolat
A Flick által vezetett, mindent elsöprő Bayern München eredményei önmagukért beszélnek. Hatból hat kupát hódítottak el közel másfél év alatt. Flick teljes szezonjában az egy híján száz találat mellett viszont 44 alkalommal kapitulált a müncheni védelem. Ez utóbbi olyan rossz mutatónak számít, hogy a 2020-2021-es szezon volt a negyedik alkalom a 21. században, amikor legalább 40 gólt kapott a bajor alakulat a bajnokságban, de ez volt az első alkalom, hogy mindezek ellenére bajnok lett a Bayern. Az előző szezonban például harmadikok lettek a müncheniek 45 kapott góllal, ami a legrosszabb a 2000-es évek óta a klub történelmében, és 11 év után el is bukták a bajnoki címet.
Flick elgondolásának egyszerű az alapja. Rúgjunk eggyel több gólt, mint az ellenfél. Ez a mondat határozza meg a jelenlegi Barcelonát is. A katalánokról szóló elemzésem első részében a letámadást bemutatva pontosan ez az állítás nyert visszacsatolást: agresszív presszing minden áron, magasan az ellenfél térfelén. Az elgondolás itt sem bonyolult. A lényeg, hogy sikerüljön több gólt lőni a magasan megszerzett labdákból, mint amennyit kapni a védekezés sebezhetőségéből eredően.
A labdás játék továbbra is erre a logikára épít. A Barca támadásainál sok játékos helyezkedik magasan a vonalak között, van, hogy mindkét szélső védő fellép. Gyakran kockázatos progresszív passzokkal próbálják a katalánok előre juttatni a labdát, akár laposan, akár ívelve mélységi indítások formájában. Gyors és direkt módon igyekeznek gólokat szerezni.
A labdakihozatalok
A német hatás erőteljesen átszabja a Barca építkezéseit. A katalánok egyből az előre passz lehetőségét keresik, próbálják megtalálni az magasan helyezkedő társakat. Az ellenfél rendezett védekezése esetén a vonal mellett próbálnak előretörni, de ez csak B-opció. Amennyiben sem a pálya tengelyében, sem a pálya szélén nem sikerült felpasszal megtalálni valamelyik támadót, akkor a Barca elkezdi forgatni hátul a labdát, arra várva, mikor nyílik rés egy középen helyezkedő katalán megjátszására.
Az ellenfél letámadásának intenzitása befolyásolja a középső játékosok helyezkedését. Alaphelyzetben egy hatossal (Marc Bernal vagy Marc Casado) építkezik a Barcelona, ám nagy nyomás esetén az egyik nyolcas (Pedri) visszalép a labdajáratást segíteni. Az az ellenfél, amely fenn akarja tartani a nyomást, bevállalja, hogy a visszalépő nyolcast követi egy újabb védőjátékos, viszont ezzel kiürül a pálya középső része. A másik nyolcas vagy tízes, attól függ, hogyan szeretnénk nevezni, legtöbbször Olmo vagy Raphinha a kiürítésnek köszönhetően szabadon helyezkedik a vonalak között, passzsávba mozog és a belső védőktől vagy a középpályásoktól elkéri a labdát. Gyakran annyi területe van elmozogni, hogy még egy támadó is visszalép mellé. Az ék Robert Lewandowski, vagy valamelyik szélső, jellemzően Ferran Torres jön be a pálya centrumába. A tengelyben ennek köszönhetően három helyett már négy játékos helyezkedik, ami azt eredményezi, hogy egy társ szinte folyamatosan szabadon kap labdát.
Az ellenfelek természetesen el szeretnék kerülni, hogy egy üres Barca játékos labdát kapjon középen. A negyedikként belépő katalánt több esetben követi a védője. A szélsőt az ellenfél szélső védője követi, ezzel viszont terület nyílik mögötte. Alejandro Balde rendszeresen Ferran Torres befelé mozgásának köszönhetően fut fel a vonal mellett, mivel az egykoron Manchester Cityben is megfordult támadót követi a védője. Lamine Yamal szinte mindig marad a vonal mellett, ezért az ellentétes oldalon Jules Koundé fellépése nem gyakori.
A visszalépő Lewandowskit valamelyik belső védő követi, viszont a kilépő hátvéd mögött mindig terület nyílik. A résekbe előszeretettel törnek be szélről és középről egyaránt a katalán támadók. Egy pontos mélységi indítást követően pedig már ziccerben futhatnak az ellenfél kapuja felé.
A támadásvezetések alapjai
A Barcelona alapvető, a 4–3–3-as építkezésben alkalmazott felállása a támadások alatt módosul. A bal szélső behúzódik középre a két nyolcas mellé, ezzel szinte folyamatos létszámfölényt alakít ki. A center Lewandowski a gyakori visszamozgásával szinte négy játékos van a vonalak között egymás mellett. Ez a négy támadó folyton manipuláló mozgásokat végez. Visszalépnek labdát kérni vagy beindulnak a mélységet keresve. A három-négy játékostól eredő rengeteg egyszerre zajló, általában ellentétes irányú mozgás erőteljesen összezavarja a védekezést. A labdát birtokló barcelonai belső védők figyelik, hol csúszik el az ellenfél védekező sorai, mikor éri meg laposan felpasszolni a vonalak közé a labdát és mikor éri meg a mélységbe kiugratni a társat.
A sorok között mozgó támadók soha nincsenek valójában teljesen egy vonalban. Egymás között háromszögeket alakítanak ki. A labdát kapó, kapunak háttal álló barcelonai játékos egyből tud egyérintővel a kapuval szemben álló társának passzolni a vonalak között. Nem véletlenül játszik Flick csapata gyors kényszerítőkkel és nem véletlenül épít számtalanszor a Barcelona a harmadik emberes kombinációkra.
Forgatások
A befelé mozgó bal szélső (Ferran Torres, Raphinha) lehetőséget biztosít Baldénak a fellépésre. A szélső védő bevonásával szélességben öt vagy akár hat játékossal is támad a Barcelona, ezzel létszámfölényt alakít ki az ellenfél védőivel szemben. Viszont az ellenfél a számbeli hátrányát megpróbálja leküzdeni és igyekszik egy oldalra szűkíteni a katalánok játékát. Raphinha ezen a ponton lép be a játékba. Rendszeresen kijön a vonalak közötti területből, hogy Baldé mögött labdát vegyen fel nyomás nélkül, majd forgasson. A túloldalon a szélességet gyakran vonalig nyitó Yamal óriási területen szabadon helyezkedik. A Barcelona egy gyors súlypontáthelyezéssel az ellentétes oldalon folytatja – a forgatást követően – a támadást. Yamal előszeretettel adja be a labdát, mivel akár négy-öt társ is érkezik egyszerre a tizenhatoson belülre.
Gond az átmenettel
A magasan helyezkedő Barca-játékosok számos előnyt jelentenek a támadások során, de milyen hátrányokkal jár mindez a csapat számára?
A labdavesztéseket követően Flick játékosai hihetetlenül gyorsan és agresszívan támadnak vissza, mivel a támadások alatt négyen-öten aránylag kis területen közel helyezkednek egymáshoz. Egy, de gyakran két ember támadja a labdást, míg a többiek zárják a közeli passzopciókat.
Előfordul viszont, hogy az ellenfél gyorsabban előre tudja juttatni a labdát egy ívelés segítségével, minthogy a Barcelona játékosai visszaszereznék azt. Ebben a pillanatban nagy bajba kerülnek a katalánok. Az ellenfélnek már csak a két belső védőt és a hátul maradó hatost kell átjátszania (Koundé mindig a vonal mellett helyezkedik, ő nem tud időben visszazárni). A kontrázó támadók számára nyitott az egész pálya, szinte bármely irányba előre törhetnek és pár másodperc után már ziccerbe is kerülhetnek. A legjobb, amit tehet, és mindig tenni próbál a hátul maradó három játékos, az a lassítás. A Barca csak akkor kerülheti el, hogy az ellenfél átrohanjon a védtelen védelmén, ha valaki időt nyer ahhoz, hogy a magasan helyezkedő társak számára visszazárjanak.
Összességében Flick vezetésével a Barcelona a nézők számára élvezetes focit játszik, ami többször sokgólos találkozókhoz vezet, viszont teszi mindezt nagy kockázatot vállalva. Eddig meggyőző a mutatott játék, ám a sikerek egy-egy váratlan hibán elcsúszhatnak. És e mellett persze az is kérdéses, hogy az intenzív foci a szoros meccsnaptár függvényében meddig lesz fenntartható.
Kiemelt kép: FC Barcelona Facebook
Szerző
