Mit tanultunk a Liverpool–Chelsea rangadóból?

1. Hogy Lavia a posztja extraklasszisa lesz

Először kezdhetett a jelenlegi Premier League-szezonban Roméo Lavia, de sokadszor igazolta, a következő tíz év egyik legkiválóbb hatosa(-nyolcasa) lehet. A hajlítósérülése miatt mindeddig mindössze 11 percet a gyepen töltő belga lehet, hogy fele annyiba került, mint a 115 millió fontért megvásárolt Moisés Caicedo, de hogy minimum ugyanolyan jó, afelől nem lehet kétség. Számos erényét megmutatta a Liverpool ellen is: ahogy egy testcsellel lefordult a pálya közepén felvéve a labdát, és mindjárt támadásba dobta az övéit; ahogy olvasta a játékot, és rendre a jó megoldást választotta abban a bő 50 percben, amelyet hosszú kihagyás után a pályán tölthetett; ahogy ritmust váltott, belement a párharcaiba, elosztotta a labdákat. Utóbbi kapcsán: 22 átadásából 21 volt pontos, azaz 95 százalékban passzolt jól, bemutatott két megelőző szerelést, kétszer blokkolt – elsőre igazán biztató teljesítményt nyújtott, és igazolta, hogy a legrázósabb meccseken is simán kalkulálhat vele Enzo Maresca. Kérdés persze, mennyiszer kezdhet majd a Chelsea-ben, mert ha Cole Palmer továbbra is tízes, mögötte két hely marad, arra a kettőre pedig a két százmillió fontos ember, Caicedo és Enzo Fernández a favorit. De Lavia aligha csak a Konferencia-ligában kezdene. És bár az ecuadori (22), illetve az argentin (23) sem öreg, ha arra gondolunk, hogy Lavia még mindig csak 20, a teljesítménye még inkább bámulatos.

2. Hogy Szoboszlai még keresi a csúcsformát

Nem jó jel, ha zúgolódó moraj kíséri az ember némely megoldását, mert azért az azt jelenti, van némi lelátói elégedetlenség az illetővel szemben. Szoboszlai Dominik esetében most ez a helyzet. Jól hallhatóan eléggé megosztja a teljesítménye az Anfield közönségét, s bizony a produkció megint hagyott kívánnivalót maga után. 38 átadásából 31 volt pontos, ami nem vész, az ő szintjén viszont nem is valami pazar (81,6 százalék). Ami nagyobb baj, hogy néhányszor megint a rizikómenets átadást választotta, mint például a 72. percben, amikor a félpálya környékén a felvett labdával simán ráfordulhatott volna a Chelsea kapujára, feltéve, hogy jobban szkenneli a helyzetet, ő inkább visszafelé játszott, nem jól, Neto-lövés lett belőle. Két perccel azután egyébként, hogy parádésan blokkolta Cole Palmer ígéretesnek tűnő lövését – avagy a munkamoráljával, szorgalmával, munkabírásával, futómennyiségével továbbra sincs gond, ez mind példás, csak épp azon a poszton, ahol ő játszik, tízesben, előbb-utóbb számon fogják kérni a vele kapcsolatban sokat emlegetett gólt és gólpasszt. Amíg persze nyer a Liverpool, Dominik pedig felszántja a pályát, nagy gond nincs, akkor veszik majd elő, ha netán nem nyer majd kétszer egymás után a Slot-csapat. De lehet, ilyen nem lesz, illetve könnyen lehet, hogy addigra meg azt a formát mutatja, amire ő amúgy simán képes. Hogy mi kéne a bátrabb, hatékonyabb, látványosabb futballhoz, azt lehet, csak ő maga tudja, egy biztos: képes rá. Egyelőre annak kell örülnünk, hogy biztos kezdő, hogy a Chelsea ellen is benne volt az egyik gólt előkészítő akcióban, hogy volt azért öt progresszív passza, valamint hogy egyszer helyzetbe tudott kerülni – utóbbiról majd később.

3. Hogy Jones akár a mi fiunk konkurense is lehet

A dél-amerikai vb-selejtezők miatt a csapathoz csak később, ráadásul kisebb betegséggel csatlakozó Alexis Mac Allister helyett kezdett Curtis Jones – nos, így kell élni az eséllyel. Majdnem két tizenegyest is összehozott – a második esetben John Brooks játékvezető a VAR közbelépése nyomán mégsem ítélt büntetőt –, box-to-box futballozott, és amellett, hogy az ellenfél tizenhatosán belül is feltűnt, Cole Palmer felügyeletét is nagyszerűen ellátta (az első félidőben kulcsmomentumban zárt vissza vele, és blokkolt egy óriásit becsúszva), 90 százalékos pontossággal passzolt, hatszor szerzett labdát, mindezek tetejébe pedig jó ütemben érkezve Mohamed Szalah labdájára egy átvétel után a kapuba tudta azt kotorni. Kiharcolt tizenegyes, gól, nagy mentés hátul, egész pályás futball – ezt a Curtis Jonest már szívesen nézik a Liverpool drukkerei, akik a klub jövőbeni nagy középpályását látták benne a berobbanásakor, ám aztán sokáig úgy tűnt, hogy a gyakori sérülései miatt, és mert nincs meg a játékának a vége, azaz hogy a tizenhatos környékén nem igazán dönt jól, mégsem lesz belőle klasszis. A vasárnapi viszont klasszisteljesítmény volt, amivel hosszú távon is bejelentkezett a kezdőcsapatba. Reméljük, nem a mi fiunk ellenében… Bár, az esélyt mindenki megkapja a közeljövőben, elvégre a Liverpool a következő kevesebb, mint 20 napban sorrendben az RB Leipzig, az Arsenal, kétszer a Brighton, a Bayer Leverkusen és az Aston Villa ellen mérkőzik meg.

Egy ilyen menetben nem is árt a kontrollra és sokszor a kontrákra berendezkedő futball, ami azért merőben más mint Jürgen Klopp heavy metalja, amelyben egyébként kevésbé érezhette jól magát Jones. 

Lehet, neki ez a játék való. Vagy az apaszerep? Az elmúlt héten született meg a kislánya, Giselle, a gólöröm a jeles eseménynek szólt. 

4. Hogy Szalah nagyon hiányozna az Anfieldről

Gól és (micsoda) gólpassz! A nyolc bajnokin öt gólnál és öt gólpassznál járó egyiptominak jövő nyáron lejár a szerződése – akárcsak Trent Alexander-Arnoldnak, valamint Virgil van Dijknak, bár utóbbival már megkezdte az érdemi tárgyalásokat a klub –, és azért elég nagy érvágást jelentene a hiánya. Annak sem örülne a Liverpool, ha ingyen veszítené el a legveszélyesebb futballistáját, igaz, a távozásával beljebb lenne évi mintegy 18 millió fonttal. Annál persze sokkal többet hoz a konyhára Szalah, ha a Bajnokok Ligájába rúgja a csapatát – hát még, ha a bajnoki dobogó legfelső fokára –, és akkor is megfontolandó őt továbbra is a klub legjobban kereső játékosaként Liverpoolban tartani, ha jövőre 33 éves lesz. Nem úgy fest ugyanis, mint aki megkopóban van. A 258. liverpooli bajnokiján a 160. gólját szerezte meg a Chelsea ellen, de bizonyosan nem az utolsót. 

5. Hogy a Chelsea-nél a kapusposzt nincs megoldva

Nyilván fel van adva a mindenkori Chelsea-kapusnak a lecke azzal, hogy olyan elődöknek kellene megfelelni, mint Petr Cech vagy Thibaut Courtois – bár sokat segített a terhek enyhítésében Kepa Arrizabalaga… –, de közel sem biztos, hogy Robert Sánchez a hosszú távú megoldás. A Liverpool ellen nem hibázott nagyot, noha a második gól esetében felróható neki, miért nem helyezkedett kicsit kijjebb, úgy Curtis Jones labdaátvétele után menthetett volna. A bravúr hiányzott ennél a szituációnál a játékából, amit egy Chelsea-kesztyűstől elvárna azért az ember – pedig tud nagyokat védeni, igaz, kap is olyan gólokat, amelyeknél lehetne menteni. Megvan benne ez a kettősség, s ezért is kaphatott nagyjából annyi gólt az elmúlt szezonban, mint amennyi az ellenfelek lövéseinek minősége alapján várható volt. Idén valamit javult, egy góllal kevesebbet szed be a várhatónál – összehasonlításképp, a liverpooli Alisson két és féllel. De volt a brazilnak olyan szezonja (a 2022-2023-as), amikor tíz góllal kapott kevesebbet, mint amit a próbálkozások xG-je mutatott. Pedig Sáncheznek is meglenne minden adottsága ahhoz, hogy remek kapus legyen, ehhez azonban a távoli lövéseknél, a kipasszolt labdáknál és a kijöveteleknél is összeszedettebbnek kellene lennie. 

6. Hogy Núnez előkészíteni is tud

Lehet, hogy inkább ennek, előkészítőnek kellene Darwin Núneznek lennie, ha már úgyis annyi helyzetet elpuskázik? Egyelőre megmarad gólfelelősnek, a Chelsea elleni összecsapás mindenesetre megmutatta, képes az uruguayi nagy labdákat adni. Kettőt is láttunk belőle vasárnap. A 37. percben a saját térfeléről indította pazarul a bal oldalon megiramodó Cody Gakpót, olyan forintos labdával, amilyet Mac Allistertől vagy Szoboszlaitól láttunk eddig a Liverpool mezében. No de most Núnez adta, és aztán a holland sem maradt el a kollégától, remekül tálalt középre. A mintegy 60 méteres sprintet kivágó Szoboszlai érkezett belül nagyszerűen, de futtából nem tudta erőből, vagy csak hajszálpontosan megrúgni a labdát, ami Sánchez ölében halt el. Ugyancsak Núnez szolgálta ki Curtis Jonest az előbb megítélt, majd visszafújt büntetőnél, amikor nagyon jó ütemben, pontos labdával ugratta ki a Chelsea-védők között kilépő játszótársat. Ez volt tehát az a meccs, amikor egy új oldaláról ismerhettük meg a dél-amerikait – kíváncsian várjuk a folytatást.

7. Hogy Madueke és Sancho iparkodhat

Különben könnyen ők lesznek a B verzió. Nem mintha borzalmas meccset játszottak volna Liverpoolban, sőt. Noni Madueke többször is ígéretes pozícióba került a jobb oldalon, mégsem tudott belőle kellőképp profitálni a Chelsea, Jadon Sancho pedig a balon kevergetett, de a Manchesterből kölcsönvett támadó cselezéseiből sem alakult ki helyzet. Érdekes egyébként, hogy a kezdő sípszó pillanatában 2000-ben, vagy azután született játékosból nyolc volt a gyepen! Szóval a Maresca bizalmát mostanában élvező két angol szélső egyike sem volt eredményes, és bár az őket váltó Pedro Neto, Christopher Nkunku páros sem tudott változtatni a kimenetelen (előbbinek jóval több ideje lett volna rá), ők azért gólveszélyesebb játékosok. Valahol meglepő is, hogy nem ez a duó a kezdő, bár lehet, idővel azok lesznek. Kellemes gond persze, ki kerüljön be a csapatba (ott van még Mihajlo Mudrik, valamint az akár a szélen is bevethető Joao Félix), azaz kétségkívül nagyon izmos ez a támadó egység, amely akkor lesz csak igazán kajak, ha Maresca a legjobbjukat tudja kihozni belőlük.

8. Hogy Jackson a klasszis jeleit mutatja

Pedig mennyi kritika érte az elmúlt szezonban. Hogy a legnagyobb helyzeteket is elbaltázza, elbotlik ziccerben, nem érzi a kaput, ellenben annál indulatosabban játszik, gyűjti a fölösleges sárga lapokat. Majd’ öttel múlta alul a helyzetei minősége alpján várható gólszámát – 18,6-os xG-re lőtt 14 gólt –, és azért „csak” annyival, mert a bajnokság utolsó hónapjaira elkapta a fonalat: az utolsó 13 PL-meccsén szerzett hét gólt. Vagyis elkezdte a jeleit mutatni annak, mégiscsak lehet belőle valami, az idei szezon pedig egyértelműen igazolja a reményt.

Nyolc bajnokin vágott öt gólt, kiosztott három gólpasszt, egyre magabiztosabb és higgadtabb a kapu előtt – a Liverpool elleni góljánál is az volt –, egyre nehezebb tőle elvenni a labdát, ragyogóan lép vissza értük, és nyit helyet a csatártársainak vagy a mélységből indulóknak, valamint az összjátékban is egyre hasznosabb. 

Mondhatni egy leendő csatáróriás bontogatja a szárnyait, aki újra csak erősíti a tételt, miszerint egy fiatal játékossal szemben türelmesnek kell lenni, pláne, ha az egy új országot, új ligát, új kultúrát igyekszik megismerni. Nicolas Jackson esetében a türelem, úgy fest, gólokat terem.

Kiemelt fotó: Associated Press / Alamy Stock Photo