Miért szenvedett a Ferencváros az Újpest védelmének feltörésével?

Erre a kérdésre kis híján villámgyors választ kaptunk, hiszen már a harmadik percben megszerezhette volna a vezetést előbb Gruber Zsombor, majd Mohamed Ali Ben Romdan révén a Ferencváros, azonban elsőre Riccardo Piscitelli, másodjára a kapufa mentett, így nem borultak a meccstervek. Mivel ezt követően nem keveset kellett várni a Ferencváros következő komoly helyzetére (amelyből nem volt túl sok), így releváns maradt a találkozó előtt megfogalmazódott gondolat, sőt a mérkőzés központi kérdésévé vált.

Kontrollmánia

Az FTC vezetőedzőjének, Pascal Jansennek meglehetősen konkrét elképzelései vannak a futballról, és ezen gondolatait a játékosai által a pályán is életre tudja hívni. Talán a legfontosabb princípiuma a játék labdával történő kontrollálása. A holland tréner általánosságban azt szeretné, hogy folyamatosan a csapatánál legyen a labda, ennek érdekében mind labdával, mind a játékosai elhelyezésével a kockázatok minimalizálására törekszik. Mohamed Abu Fani és Philippe Rommens személyében két hihetetlenül labdabiztos középpályást pakolt fel a centrumba, míg a szélső védőit szintén befelé húzta, de nem engedte őket nagyon magasan helyezkedni, hogy elég embere legyen a labda mögött, akik csírájában fojtják el a vendégek kontratámadásait.

(A kép forrása: M4 Sport)

Labdabirtoklásnál a 2–3–5-ös formáció azt eredményezte, hogy öt ember folyamatosan a labda vonala mögött helyezkedett, a középső zónát és a félterületeket folyamatosan feltöltötték, így kvázi áthatolhatatlan akadályt állítottak az újpestiek elé. Ráadásul kifejezetten rizikós labdajáratásokba sem kezdtek, nem rugdalták fejetlenül a labdát a tizenhatoson belülre, kevés csellel kísérleteztek, így a labdavesztéseik számát is igen alacsonyan tartották. Így tehát nem véletlen, hogy az újpestiek az egész találkozón összesen négyszer lőttek kapura, míg Dibusz Dénesnek csak egyszer kellett hárítani. Ez alighanem közel áll a teljes kontrollhoz, ami bizony nem csak hoz a konyhára, hanem visz is, mert kockázatosabb vállalások nélkül jócskán csökken az esély a komolyabb lehetőségek megteremtésére.

Szélsők hiánya

Amint azt a mérkőzést felvezető elemzésben is hangsúlyoztuk Grzelak csapata elsősorban a pálya közepét próbálja levédeni, hogy az ellenfél játékosait a szélek felé terelje. Nem volt ez másképpen a Ferencváros ellen sem. Több mint valószínű, hogy ez az FTC szakmai stábja által is ismert volt, tehát tudták, hogy a lilákat a szélről kell majd feltörniük. Ehhez képest a kezdő csapatba klasszikus szélsőt nem jelölt Jansen.

A bal oldalvonal mellett Ben Romdan, a másik szélen pedig Gruber kezdett. Ben Romdant zöld-fehérben nyolcasként vagy tízesként szokhattuk meg, míg Grubert még a Puskás Akadémiában második csatárként (árnyékék) vagy hamis kilencesként. Tehát eddigi szerepköreik totálisan különböztek attól, hogy a mészcsík mellől indulva minél több egy az egy elleni párharcot megnyerve tegyék középre a labdát. Ennek megfelelően kevés csellel próbálkoztak és azok sem voltak túl sikeresek. Rendszerint visszafelé játszottak, kevés kockázatot vállaltak, így helyzeteket sem teremtettek. Ellenben a helyükre érkezett Adama Traoréval és Tosin Kehindével, akik remekül cselező, gyors szélsők. Utóbbi ráadásul a mérkőzés hőse lett, miután a 92. percben nem csak elvitte védője mellett a labdát, de kegyetlen erővel be is varrta azt.

Grzelak jól szervezett védelme

Ugyan a Ferencváros a támadóharmadba gyakran eljutott, ám ott a fentebb említett okok miatt a tudománya többnyire elfogyott. Ám ez nagyban Grzelak csapatának érdeme is volt, amely mintaszerűen védte a pálya centrumát.

(A kép forrása: M4 Sport)

(A kép forrása: M4 Sport)

 Cebrail Makreckis és Cristian Ramírez is sokszor cipelték fel a labdákat egészen az Újpest védekező harmadába. Azonban a fenti képen is látható Makreckis testtartásából, hogy csak a szélre történő opció állt rendelkezésére, ugyanis a közelében egyetlen csapattársa sem helyezkedett, akivel összjátékot tudott volna kezdeményezni. Esetleg még Rommenst játszhatta volna meg, de neki sem nyílt volna más lehetőség, mint a szél felé fordulni, hiszen a három középpályás és három belső védő gyűrűjében szinte lehetetlen lett volna biztonsággal megjátszani valamelyik csapattársát. Tehát Makreckis kombinációk hiányában a szélen hozta játékba Grubert, aki menetrendszerűen visszafordult. Grzelak kissé feladta a szélső védekezést, hiszen Tamás Krisztiánt többször aránylag nagy területen magára hagyta Gruberrel, de az Olaszországot is megjárt szárnyvédő stabilan állt a lábán a magyar utánpótlás-válogatottal szemben.

A Ferencvárosnál az OTP Bank Ligában még nem szakadt ki a gólzsák, a bajnokcsapat három mérkőzésen négy gólt szerzett, igaz egyelőre egyet sem kapott. Jansen magasfokú biztonságra törekvő taktikája vélhetően nem fog gólrekordot dönteni, ellenben jó eséllyel tovább nyitja majd az ollót a többi első osztályú csapathoz képest.

Az Újpest is jogosan célozhatja meg a középmezőnyt, azonban kár lenne sokkal többet várni tőle, ugyanis a keretben még mindig tátonganak lyukak, ráadásul Grzelaknak is megvannak a maga korlátjai, így meglepetésszámba menne, ha a nemzetközi kupaindulást jelentő helyekre ácsingózó csapatok közül többet is maguk mögé tudnának utasítani.

Kiemelt fotó: ujpestfc.hu