Miben hasonlít a Bayern München és a német válogatott játéka?
A Bayern München Németország legnagyobb és legsikeresebb klubja, a rekordbajnok. A mindenkori német válogatott gerincét jellemzően a bajorok adják, hiszen a legjobb hazai futballisták rendszeresen ott játszanak. Gerd Müller, Franz Beckenbauer, Karl-Heinz Rummenigge, Markus Babbel, Lothar Matthäus, Oliver Kahn, Philipp Lahm, Bastian Schweinsteiger mind a Bayern és a Nationalelf meghatározó tagjai voltak, és ezt sort szinte a végtelenségig lehetne folytatni. A kulcsszereplők egyezése miatt szinte elkerülhetetlen, hogy a bajor klub és a nemzeti válogatott jelentősen hatással legyen egymásra.
A Bayern befolyása az évek múlásával sem csökkent. A jelenlegi szövetségi kapitány, Julian Nagelsmann nemrég még a bajorok vezetőedzője volt, elődje, a jelenleg az FC Barcelonát irányító Hans-Dieter Flick szintén dolgozott a müncheni csapat és a válogatott élén az elmúlt években. Flick a 2020-as, koronavírus járvány miatt 2021-re átkerült Európa-bajnokságra nyolc, a 2022-es világbajnokságra öt Bayern játékos hívott meg keretébe. Nagelsmann a 2024-es hazai rendezésű kontinensviadalra hat müncheni futballistával számolt, de Aleksandar Pavlovic sérülése miatt ez a szám ötre csökkent.
Manuel Neuer és Thomas Müller válogatottól történő visszavonulásával ősszel kevesebb müncheni kapott újabb meghívót, de a Bayern továbbra is meghatározó játékosokkal látja el a válogatottat. A csapatkapitány Joshua Kimmich, a remekül cselező Jamal Musiala, a sérülését követően egyre jobb formába lendülő Serge Gnabry és a fiatal Pavlovic is a müncheni csapat labdarúgója.
Mint két tojás
A Bayern és a német válogatott szinte pontosan ugyanúgy védekezik. Vincent Kompany és Julian Nagelsmann csapata egyaránt folyton magasan próbál letámadni. A bajorok labda elleni játékáról a közelmúltban írtunk egy részletes elemzést. Röviden azt érdemes tudni, hogy rögtön az ellenfél kapuja előtt labdát szereznek, majd egyből ziccert alakítanak ki, vagy az előrevágott labdákat gyűjtik be a felezővonal környékén és kezdenek el fokozatosan támadást építeni.
A német válogatottnál hasonló a helyzet. Játékosai 4–2–3–1-es formációban támadják az ellenfelet, ahol a center (Niklas Füllkrug vagy Deniz Undav) középen elvágja a két belső védő közötti passzsávot. A labdás hátvédet a pálya széléről középre kanyarodva az adott oldali szélső, jellemzően Florian Wirtz vagy Jamal Musiala, támadja meg. A három középpályás szorosan figyeli az ellenfél középpályásait. A letámadást kezdeményező szélső mögötti szélső hátvéd, Musiala bal oldalon történő letámadása eseten David Raum, fellép a társ mögött üresen maradó ellenfélre. A két belső védő és a túloldali szélső hátvéd (Nico Schlotterbeck, Jonathan Tah és Kimmich) pedig egy az egy elleni szituációban marad a magasan helyezkedő támadókkal.
A félpálya környékén kialakuló párharcok nagy kockázattal járnak, a védők által elkövetett hibáknak súlyos következményei lehetnek: az ellenfél szabadon törhet kapura ziccerben. Ezt sokszor szabálytalan körülmények között sikerül csak megakadályozni, a belső védőpáros mindkét hollandok elleni meccsen két-két sárga lapot kapott, de Dayot Upamecano kevesebb mint tíz meccs alatt begyűjtött már négy sárgát klubszinten is.
Nagelsmann és Kompany csapatának védekezése mind a pozitívumok, mind a negatívumok szempontjából szinte teljesen megegyező.
A szeptemberi hollandok elleni meccsen Tijjani Reijnders találata kísértetiesen hasonló a frankfurti Omar Marmoush Bayernnek rúgott góljával.
Reijnders gólja a németek ellen
A németek kimentek magasan egy az egy ellen letámadni, de a hollandok egy íveléssel átjátszották a presszinget. A visszalépő és labdát kapó Brian Brobbey után kilépett a belső védő Tah, szorosan követte a hazai játékost. A hatos Robert Andrich észlelve mindezt, visszamozgott a hátvéd helyére, emiatt viszont nem tudta begyűjteni a Brobbey–Tah párbaj lepattanóját. Ryan Gravenberch csapott le a második labdára, amit meg is szerzett. Észlelve a bajt, Andrich kicsit hezitálva megpróbálta megtámadni Gravenberchet, de ezzel csak rontott a helyzeten. Kimozdulásával szabadon hagyta az utat a német kapu irányába, Reijnders indult a védelem mögé, labdát kapott, majd Marc-André ter Stegen mellett a kapuba passzolta a labdát.
Marmoush gólja a Bayern ellen
A Bayern magas letámadását az Eintracht Frankfurt egy hosszú, félig ívelt felpasszal próbálta átjátszani a két csapat Bundesliga-mérkőzésén. Hugo Ekitiké kapott labdát, akit Kim Min Dzse kilépve a védősorból agresszívan megtámadott. A dél-koreai helyére biztosításként a hatos Pavlovic zárt vissza, aki így nem tudta begyűjteni az Ekitiké és Kim összecsapásából elpattanó labdát. Ellentétben Ansgar Knauff-fal, aki frankfurti kihasználta, hogy Upamecano továbbra is szorosan támadta a visszamozgó Fares Chaibit, ezáltal a francia védő mögött óriási szabad terület nyílt. Az ide induló Marmousht pedig Knauff gyorsan ki is ugratta. Négy másodperc elteltével Marmoush már a tizenhatoson belül volt és bevette a müncheniek kapuját.
Egyező elképzelés, de eltérő szándék
A német válogatott és a Bayern támadójátéka hasonló alapokra épül, de a célok különböznek. A müncheniek támadójátékát is elemeztük, folyton középen próbálnak áttörni, a legnagyobb hangsúlyt a vonalak közötti játékra helyezik. A belső védőkön és a hatosokon kívül mindenki az ellenfél védősorain belül próbál váratlanul elmozogni, majd üresen labdát kérni. A sikeres bejátszás után megpróbálnak az védők gyűrűjében helyzeteket kialakítani gyors összjátékok (kényszerítő, háromszögelés, harmadik emberes kombináció) segítségével.
A német válogatott, a Bayern által is többször alkalmazott, 3–1–5–1-es felállásban támadt. A két hatos közül az egyik (Andrich) kilép a védők közé, míg a másik (Pascal Gross) egyedül marad középen. A szélső védők (Kimmich, Raum) felfutnak a vonal mellett, mivel ők adják a szélességet. A két szélső, Wirtz és Musiala bemozog középre Kai Havertz mellé. Valójában a két szélső is tízes szerepkörű játékos, így egyszerre három támadó középpályással játszik a Nationalelf a vonalak között. A center feladata egyénfüggő, Füllkrug és Tim Kleindienst főként a mélységet biztosítják, kevesebbet vesznek részt az összjátékban. Lekötik a védőket és mélységi passzokkal is meglehet őket játszani, egyfajta célemberek. Undav és Havertz, amennyiben a center pozícióban játszanak, sokszor lépnek vissza mélyebbre labdát elkérni vagy pozíciót cserélni. Váratlan elmozgásaikkal próbálnak veszélyt teremteni. Viszont a mélységre nekik is figyelniük kell, hiszen centerként ez továbbra is az ő feladatuk.
A vonalak között sok elmozgó játékos könnyen tudja manipulálni, átverni az ellenfelet. A visszalépések és beindulások kiszámíthatatlan kavalkádja teljesen összezavarja a védekező csapatot.
Amíg a Bayern mindezt arra használja, hogy a védelmen belül teret nyisson a labdafelvételre, majd a gyors összjátékra, addig a német válogatott a széteső hátsó védősor hibáit keresi.
Egy hátsó játékos íveléséből a jó ütemben kilépő támadó pillanatok alatt tud ziccerbe kerülni, mint például Undavnak sikerült Bosznia-Hercegovina ellen.
A hátra kilépő Andrichnál volt a labda, miközben Gnabry és Undav egyszerre elkezdett visszafele mozogni. A mélyebben helyezkedő Wirtz váratlanul előrefutott két társa és azok védői között, Andrich pedig kiugratta őt. A Bayer Leverkusen támadója egyből óriási ziccerbe került a kaputól hat-hét méterre, mégis meglepetésre visszakészítette a labdát Undav számára, a stuttgartiak kiválósága pedig egy érintésből pontosan a bal alsóba lőtt.
Kompany csapata szintén alkalmazza a mélységi íveléseket, csak kevesebb alkalommal, mint a német válogatott. Annak ellenére, hogy a bajorok a pálya közepén próbálnak elsősorban áttörni, többször a széleken beadás formájában is veszélyeztetnek. Nagelsmann lényegesebben nagyobb szerepet szán a beadásoknak, olyannyira, hogy bátran kijelenthető, a német támadójáték a széljátékra és a beadásokra épít.
A német támadók feladata összehúzni az ellenfél védekezését, ezzel teret nyitni a vonal mellett a fellépő védőknek. Kimmich és Raum így szabadon kapnak labdát a pálya szélső zónájában, amit nem sokkal később a büntetőterületen belülre juttattnak.
A középen helyezkedő játékosok akkor aktivizálják magukat, amikor szélre kerül a labda. Két lehetőségük van: kimozogni a szélre és támogatni a társukat vagy készülni a beadásra. A támogató játékosok középről és szemből nyújtanak biztos passzopciót, vagy beindulnak a szélső védő előtti területbe. Az érkezők keresik a megfelelő pozíciót, ahonnan támadhatják a labdát, általában minimum hárman-négyen próbálnak érkezni. Hozzájuk gyakran csatlakozik a második hullámban a két támogató játékos is. A német beadások pontosan az érkezők magas létszáma miatt ilyen veszélyesek. Az akár hat támadó, hat különböző módon, hat különböző helyre érkezik, amit az ellenfél számára nagyon nehéz követni, nagyon nehéz ellene védekezni.
A két csapat taktikájában rengeteg a hasonlóság, védekezésük szinte teljes mértékben megegyezik, míg támadójátékuk egybevág, de más-más elemre helyezi a hangsúlyt.
Nagelsmann és Kompany elképzelése a játék legtöbb szegmensében hasonlatos. A két edző kapcsolatát illetően felmerülhet a kérdés: találkoztak-e már és beszélgettek-e egymással vagy a hasonló taktikát csak az egyező környezet, egyező közeg és egyező játékosok eredményezik?
Kiemelt fotó: FC Bayern Facebook és Getty Images
Szerző
