Mélyponton a Debrecen projektje
Szrdjan Blagojevics 2022. szeptemberi kinevezését követően markánsan megváltozott a DVSC futballcsapatának stílusa. A szerb edző az elmúlt közel két évben következetesen végezte munkáját, ráadásul a szakmai vezetés is tudatosan az új rendszerbe igazolt játékosokat, ami rég nem látott folytonosságot hozott a hajdúsági klub életébe. Azonban az elmúlt szezon végén is érezhető volt, hogy a Loki nem tudott előrébb lépni a bronzéremmel zárult 2022–2023-as idényhez képest, az OTP Bank Liga aktuális idényét pedig egyenesen katasztrofálisan kezdte, még ha ez a ponttermésben annyira erőteljesen nem is nyilvánul meg. De milyen törésvonalak húzódnak a csapat játékában, mi a cél, és ehhez képest milyen szereplésre lehet számítani?
A Debreceni VSC a 2021–2022-es szezonban jutott fel újra az élvonalba, az idény végén rezgett ugyan a léc, de első osztályú maradt, viszont a kispadon változás történt: a csapatot 2021 őszén Huszti Szabolcstól átvevő Joan Carrillo helyére Joao Janeiro került. Az edzőváltás nem csak a Loki gyengébb teljesítményének volt betudható, hanem a 2022 nyarán érkezett új tulajdonosi kör eltérő koncepciójának is. Emiatt került kinevezésre a portugál edző, aki labdabirtoklásra épülő, technikás futballt próbált meghonosítani a magyar labdarúgás keleti fellegvárában. Azonban meglehetősen kevés sikerrel tette mindezt, így kisvártatva újabb edzőcserére került sor. Ekkor, 2022 szeptemberében érkezett a jelenlegi vezetőedző, Szrdjan Blagojevics.
A szerb mester stílusa alig néhány mérkőzést követően már kezdett kirajzolódni. Megfigyelhető volt, hogy a Debrecennél egyre többet van a labda, az akkor frissen igazolt kapus, Megyeri Balázs hathatós közreműködésével elkezdte laposan, rövid passzokkal kihozni a labdát a saját védekező harmadából. Számos játékos új szerepkört kapott, például a balhátvéd, Ferenczi János, aki az oldalvonal mellől a pálya centrumába került a labdás fázisokban. De nem csak támadásban történtek változások, hanem a védekezésben is.
A feljutó idényében a Debrecen még a legpasszívabb csapat volt, ezt mutatja a 13,11-es PPDA-mutató is (Passes per defensive action), azonban Blagojeviccsel már e tekintetben is a középmezőnyhöz tartozott (9,67).
A 2023–2024-es idényre mind támadásban, mind védekezésben dominánsabbá vált a Loki. Azaz még többet volt nála a labda és még gyorsabban szerezte vissza az ellenfelektől. Azonban ez nem jelenti azt, hogy eredményesebb is lett volna. Bár a várható kapott gólok alapján némileg javult, de kevesebb helyzetet alakított ki, így a reálértéket, az xG különbséget figyelve, fejlődés nem volt észlelhető. Nem csak a statisztikák szerint, hanem a játékot figyelve sem jutott előbbre a Debrecen a tavalyi idényben a korábbihoz képest. Ebben pedig a legaggasztóbb az volt, hogy a játékosok rendre ugyanazokat a hibákat követték el, ugyanazokkal a nehézségekkel szembesültek. Melyek voltak ezek?
A Loki számára a legnagyobb nehézséget a saját térfelüket megszálló, mélyen betömörülő ellenfelek védekezésének feltörése okozta. Ilyenkor gyakran még a támadóharmadba jutás is kínkeserves volt. Hiába volt sokkal többet a DVSC-nél a labda, a fölénye meddő volt. Ebből következik a csapat másik gyenge pontja, a kontrák elleni védekezés. Magasra feltolt védelemmel játszott, így jelentős terület nyílt a hátsó sor mögött, amelyet a kellemetlen helyen eladott labdákat követően az ellenfelek rendre meg is tudtak játszani, így nem egy és nem kettő kontragólt kapott Megyeri.
Ezek a problémák jelenleg is megfigyelhetők, azaz immár két éve nem történt változás. Azonban amint azt a legutolsó, Újpest elleni mérkőzés is megmutatta, a debrecenieknek már egyre gyakrabban gyűlik meg a bajuk a magasan letámadó ellenfelek átjátszásával is, holott korábban ez kifejezetten az erősségük volt. Blagojevics labdakihozatali sémái egyre kevésbé működnek, így a Loki nem tud átrohanni az ellenfeleken. Ami még ennél is rosszabb, hogy a csapat a saját kapujához közel több labdát veszít el, ami a vetélytársaknak jó minőségű helyzeteket eredményez. A letámadások elleni probléma egészen újkeletű, ám ez leginkább annak tudható be, hogy az OTP Bank Ligában még mindig csak kevés csapat műveli ezt elfogadható szinten, így korábban csak elvétve derült ki (lásd a Rapid Wien és a Paks elleni mérkőzéseken), hogy fojtogató presszinggel igenis zavarba lehet hozni a DVSC-t. Ráadásul a Debrecen építkezése egészen sematikus, ezen pedig az idő múlása cseppet sem segít, hiszen egyre csak kiszámíthatóbbá válik. Bartosz Grzelaknak, az Újpest trénerének pedig kifejezetten erőssége, hogy megszervezzen egy jól működő letámadást. Így tett a legutolsó fordulóban is, és már az első játékrészben 2–0-s előnyt szerzett csapata, méghozzá úgy, hogy labda nélkül dominálta a mérkőzést a Loki térfelén.
Az Újpest elleni mérkőzés arra is jó példa volt, hogy hiába van többet a Debrecennél a labda, még a támadóharmadba sem sikerül az optimális hatékonysággal eljuttatni. Ezt mutatja a Field Tilt-mutató (az összes támadóharmadba juttatott labda milyen arányban oszlik meg a két csapat között), amely 53–47 százalék volt az Újpest javára, annak ellenére, hogy a labda csak 42 százalékban volt a lila-fehéreknél. Tehát az Újpestnek jóval alacsonyabb labdabirtoklás mellett sikerült többször a támadóharmadba juttatni a labdát, mint a Debrecennek.
Négy forduló után még nem szabad messzemenő következtetéseket levonni a haladó statisztikai mutatókból, azonban a DVSC játékát hosszú hónapok óta figyelve kifejezetten aggasztó és frusztráló a kép.
A Wyscout mérései szerint a Debrecené a harmadik legalacsonyabb várható szerzett gólérték (xG), míg övé a legmagasabb várható kapott gólérték (xGA), emellett az xG különbsége is a legalacsonyabb.
A hajdúságiak ilyen mutatókkal aligha fognak a céljuknak megfelelően a nemzetközi kupaporondot jelentő helyekért küzdeni, ami rendkívül szomorú lenne, hiszen a Debrecené a Ferencvárost és a Puskás Akadémiát követően a legjobb minőségű játékoskeret. Emellett komplex is, hiszen nincsenek hiányposztok, minden szerepkörre akár két megfelelő játékos is rendelkezésre áll. A magyar futballban a Ferencvároson kívül is szükség van követendő, jó példákra és a Debrecen sok minden miatt ilyen lehetne. Egyelőre úgy tűnik, hogy az elnök, Ike Thierry Zaengel hosszú távon, projektalapon gondolkozik, ami jelentősen növeli annak esélyét, hogy a Debrecen sikeres lehessen. Rendszeresen értékesítenek játékosokat egészen szép összegekért, elég csak a nemrégiben elköszönt Hamzat Ojediranra vagy Baráth Péterre, Dorian Babunszkira gondolni. Mindegyik játékosnak megmutatkoztak Debrecenben az erősségei, ami egyértelműen a csapat korszerű játékának is köszönhető. Hiába nem működik olajozottan a gépezet, mégis kidomborodhatnak a játékosok erősségei. Ez is csak egy újabb ok arra, hogy a projektnek folytatódnia kell, a vezetőségnek ki kell tartani a Nyugat-Európában preferált játékszervezési elvek mellett, azonban ez vezéráldozatokkal járhat, ha Blagojevics nem tud új lendületet adni a csapatnak. Új impulzusokra szükség lehet, hiszen a rendszer javításra, fejlesztésre szorul, de semmi esetre sem lecserélésre.
A képek forrása: dvsc.hu
Szerző
