Maszkot le!
Az elmúlt időszakban megosztja a futballszurkolókat a Paulo Dybala szerződéshosszabbítását övező dilemma. Sokan értetlenkednek a Juventus FC kiváró magatartásán, mások szerint a magasabb fizetést igénylő labdarúgó nem érdemli meg a szerződésének meghosszabbítását. Riportalanyainkkal ezt a kérdést jártuk körbe.
Hosszú évek után Maurizio Arrivabene vezérigazgató januári nyilatkozata („A Juventusnál mindenkinek ki kell érdemelnie a helyét a csapatban.”) volt az első erélyes megnyilvánulás a Juventus játékospolitikáért felelős vezérkara részéről.
A Dybala marasztalását követelő szurkolók ugyanakkor azt hangoztatják, hogy a klub nem becsül meg egy olyan játékost, akihez nincs fogható a keretben.
Ezért számukra egyértelmű döntés volna a játékos szerződésének meghosszabbítása.
Háttér
A 2015-ben a Palermótól igazolt Dybala a kezdetekben nettó 2,2 millió euró keresett Torinóban, majd két évvel később 2017 áprilisában a Juventus az eredetileg 2020-ig érvényes szerződését további két évvel hosszabbította meg. Az új szerződéssel az akkori keret egyik legjobban kereső játékosává vált. A hosszabbítással több, mint háromszorosát adta meg számára a klub, évi nettó 7-7,5 millió eurós keresettel (előbb nettó ötmillió euró plusz bónuszok, majd pedig nettó hétmillió).
A Juventus nagy bizalmat szavazott Dybalának, amelyet a 10-es mez, és számos alkalommal a csapatkapitányi karszalag viselete is szimbolizált. Az eltérő szakmai hitvallást követő szakvezetők jöttek-mentek (Maurizio Sarri, Andrea Pirlo, Massimiliano Allegri), de az argentin helyére a klub egyszer sem igazolt hasonló karakterű játékost. Éppen azért nem, mert Dybalára épített. A szurkolók azt emlegetik, hogy hozzá hasonló játékos nincs a keretben. Valójában azért sem, mert éppen a bizalom miatt a Juve hosszú évekig nem is kereste a helyettesét.
Az állandóság hiánya
Minden adott volt tehát Dybala számára, hogy az elmúlt öt esztendőben meghálálja mindezt. Ez azonban különböző körülmények miatt csak részben sikerült. Állandó formaingadozások, sérülések, a koronavírus-járvány, vagy éppen Cristiano Ronaldo leigazolása hátráltatta. E tényezők jelentős mértékben kihatottak Dybala szerepvállalására.
A 2021. május 13-án a Sassuolo elleni találkozón (Ronaldóval egyetemben) 100. Juventus-gólját szerző támadó nem volt képes az aktuális szerződésében elvártaknak megfelelni. Tény, hogy Cristiano Ronaldo távozását követően a statisztikai adatok alapján a mostani idényben Dybala mutatói eddig a legkiemelkedőbbek a Zebrák támadói közül, de nincsenek arányban azzal a fizetési igénnyel, amivel a játékos és ügynöke előálltak. Amennyiben hinni lehet a híreknek, ez év nyolcmillió euró és bónuszok. Nem gondolom, hogy a futballista az elmúlt években kiérdemelte volna a kért fizetésemelést. Előbb a jelenleg érvényben lévő szerződésének aláírásakor ígért vállalásait kellett volna teljesítenie. Bonyolítja a helyzetet, hogy időközben a klub új üzletpolitikájában saját fizetési plafonjának bevezetését irányozta elő, amely nettó hétmillió euró, mint a frissen szerződtetett Dusan Vlahovics esetében is.
Személyes véleményem, hogy Dybala a Juventus keretének azon tagja, aki időszakosan képes zseniális megoldásokra, a mérkőzések eldöntésére, ilyenkor a csapat támadójátékának nélkülözhetetlen szereplője. Ugyanakkor egy-két alkalomtól eltekintve állandóságot tekintve nem tud egyértelmű vezére lenni a mostani együttesnek sem. Dybala egy kiváló technikai adottságokkal megáldott tehetséges futballista, akinek futballjából hiányzik a konzisztencia. Ennek hiányában ő nem léphet Omar Sivori, Roberto Baggio, Alessandro Del Piero vagy Michel Platini, de még Carlos Tévez nyomdokaiba sem.
A Juventusnak egy, a nemzetközi szinten is érett, tapasztalt karmestert volna érdemes Torinóba csábítania és elengedni Dybalát.
Dybala szerepe Allegri új Juventusában
Matteo Valsecchi Olaszország legnagyobb lapkiadójának, a Mondadorinak felelős szerkesztője végigkísérte az argentin futballista itáliai karrierjét, akit a kialakult helyzet szakmai oldaláról kérdeztem.
„Allegri Vlahovics leigazolását követően a klasszikus 4-3-3-as elképzelését alkalmazza” – kezdte Valsecchi. – Amennyiben két szélső támadóval kíván a jövőben építkezni, egy ilyen fizikális teljesítményre építő játékelképzelésben a szakvezető valószínűleg felépülését követően Chiesának szavaz bizalmat a szerb játékos oldalán. Dybalának a hadrend sajátosságaiból adódóan így nem lesz biztos helye a kezdőcsapatban. Érdemesebb volna egy, a szélsőjátékot az argentinnál hatékonyabban ellátó futballistát vásárolni, aki a levédekezés során is képes lehet elzárni a szabad területeket az ellenfél elől. Ebből a megközelítésből nem érdemes Dybala fizetési igényeit kielégítenie a klubnak. A 4-2-3-1-es hadrend alkalmazásakor Dybala ideális szereplővé válhatna, de ő soha nem volt, és soha nem is lesz vezére az együttesnek.
Ha a Juve jó formában van, hozzá tesz a játékhoz, ha gyengélkedik, ő nem emeli fel az együttesét.
Ez különbözteti meg a tehetséges futballistát a klasszistól. A Verona ellen például csodálatos gólpasszt adott a debütáló Vlahovicsnak. De összességében nem nyújt annyival többet, mint ami egy klasszisra jellemző. Éppen a Sassuolo ellen láthattuk, ahogy Vlahovics képes volt megnyerni a mérkőzést a Juve számára. Chiesa és Vlahovics kvalitásaira épülhet az új Juventus. Morata pedig jelen pillanatban taktikai szempontból akár az új Mandzukiccsá is válhat.”
Bár sokan Allegri kevésbé kezdeményező futballjával magyarázzák Dybala rapszodikus teljesítményét, tény, hogy a kreatívabb játékelképzelést képviselő korábbi két szakvezető, Sarri és Pirlo is több alkalommal hagyta a padon a játékost, szakmai okokra hivatkozva.
Dybala legalább négy évre szóló szerződéshosszabbítás kér. Az argentin játékos jelenleg körülbelül 7-7,5 millió eurót keres, amely olasz források szerint valójában évi bruttó 13,4 milliós kiadást jelent a Juventusnak. Az általa kért emeléssel, az évi nettó tízmillió euró (nyolcmillió plusz bónuszok) pedig közel a dupláját jelentené a Juventus számára a költségvetésben. Egy négyéves szerződéshosszabbítás esetén ez az összeg körülbelül 80 millió euróra is rúghat.
Ugyanakkor egyre gyakoribb sérülései, a bajnokságban, sőt egyazon mérkőzésen belül is rendszeresen tapasztalható formaingadozásai alapján sajnos nincs akkora súlya a Juventus szereplésében, mint amit a benne rejlő potenciál évek óta ígér számunkra.
A horvát Marcelo Brozovicnak például meghatározó szerepe van az Inter futballjának hatékonyságában és hasznosságában, nélkülözhetetlen a csapat eredményessége szempontjából. Nélküle nem lenne bajnokesélyes az Inter. Dybala, bár egyes találkozókon rendkívüli szerepet tölt be a Juve támadásépítésében (legutóbb gólpasszt adott Bergamóban, amellyel pontot mentett az együttes), összességében közel sem nélkülözhetetlen, és nincs akkora súlya a játékának, mint amennyi áldozatot hoz(na) a klub a megtartásával gazdasági oldalon.
Dybaláért már nem kapkodnak Európa topklubjai (januárban az Inter vagy az AC Milan elleni mérkőzéseken is feledhető teljesítményt nyújtott), egyértelműen az elmúlt években tapasztalható kiegyensúlyozatlan szereplése miatt. Hallani az Inter és a Manchester City ajánlatairól szóló pletykákat, de előbbi sem tudna többet fizetni a játékosnak, utóbbi esetében pedig egy rendkívül fizikális bajnokságban nem valószínű, hogy reális lenne Dybala alkalmazása. Amennyiben Dybala olcsóbb lenne a klub számára, érdemes volna megtartani, miközben tény, hogy az saját magáról alkotott klasszis képének törékeny mivoltát jól mutatja az is, ahogyan az argentin válogatottban nem igazán tudott jól teljesíteni az elmúlt években. De a jelenlegi feltételek mellett semmi nem garantálja, hogy a játékos formája ismét felfelé ívelő lenne a jövőben. Ekkora összegért biztosra kell menni, de legalábbis a piacon akár egy későbbi továbbértékesítés szempontjából olyan játékosra érdemes költeni (lásd Vlahovics esetében), aki valóban hosszú távon jelentheti a klub sikeres szereplését és nem utolsó jobb éveit kezdi meg.
Hogyan vélekedik a szurkoló?
„Először tavaly kondultak meg a vészharangok, hogy Dybalának lejár a szerződése” – kezdte Ladányi-Pára Gergely, a Juventus Hungary főszerkesztője. – A klub részéről Paratici elbaltázott döntéseinek a terhétől nagyon nehéz megszabadulni. A mostanra pénzügyileg borotvaélen táncoló üzletben nem lehet nem figyelembe venni egy hosszú távú növekedési modellt, és a játékos karakterét. A kérdés az, hogy fizessen-e egy játékosának nettó tízmillió eurót évente, ha az nem tudja az elvárt teljesítményt hosszú távon hozni? A Juventus ezt most végiggondolta, és fél egy ilyen kérdőjelet ekkora összegért hosszú évekre a hátára venni.”
– Hogyan ítéled meg a játékos fizetésemelési igényeit?
– A játékos papíron beérett abba a korba, amikor egy futballistának a legjobban kellene tündökölnie, és akivel nagyon nehezen haladnak a tárgyalások. Ez persze akkor azért volt érthető, mert ha valaki a 10-es mez birtokosa, valószínűleg pénzügyileg nagyobbat szeretne ugrani. Mindeközben pedig világjárvány tombol és üresek a stadionok, így ennek a kigazdálkodása minimum nehézségekbe ütközik. Volt idő, amikor Dybaláért 100 millió eurót meghaladó ajánlat sem tűnt volna elképzelhetetlennek, most ott tartunk, hogy befagyott, távoli álláspontok hónapok óta nem közelednek. Az idő pedig szorít, mert nyáron ingyen távozhat Del Piero örököse.
– Szurkolóként milyen elvárásokat támasztottál a játékossal szemben 2017-ben, Dybala első szerződéshosszabbításakor? Mi az oka annak, hogy ennyire megosztja Dybala teljesítménye a szurkolói közösségeteket?
– Van valami nehezen megmagyarázható vonzalom Dybala és a szurkolók között.
Ha Dybala jól játszik, a szurkoló az egekig magasztalja őt, ha rosszul teljesít, akkor pedig a juventino mindig a körülményeket okolja.
„Gyémántocska”, „a 10-es mez méltó örököse”, „a következő Messi” nagyon sokat ígért. Kiválóan teljesített első két torinói évében, utána viszont mintha állítottak volna egy olyan lécet, amit nem volt képes átugrani. Bár minden évben nekiveselkedik, de folyamatosan mélyebbről kell indulnia. Ezért egyre fogy az esélye annak, hogy ezt átugorja-e valaha. Bár nagyon tetszett a támadó kettősük Higuaínnal, az elmúlt években csak egy Tottenham elleni BL-visszavágón, illetve egy Barcelona elleni duplázása alkalmával tudott vezér lenni. Ekkor nem volt nagy rá a 10-es mez, itt hozta azt, amit mindenki elvárt tőle. Hosszú távon azonban sohasem tudott megbízható módon teljesíteni.
– Miben látod ezt a hiányosságot?
– Dybala egy rapszodikus hangulatember, akinek megadatott az, hogy Messit is és Ronaldót is nagyon közelről figyelhette. Messi mentalitásából azt tette magáévá, ahogyan ő „eltűnik” a válogatottban, Ronaldótól pedig azt, hogy hogyan kell viselkedni, amikor lecserélik az embert, és üzengetni, amikor nem tetszik valami. Bár ezeket a privilégiumokat Dybala is magáénak vallja, ő összemérhetetlenül kisebb hatással van a világ futballjára a másik két sztárral szemben. Nem alázatos, és abban a Juventusban, ahol mindig is csak az tudott legenda és klubikon lenni, aki az utolsó leheletéig mindent kijátszott magából a pályán, ez nem működhet. Dybalának meg kell értenie, hogy bár ő azt hiszi megtette, de nem bizonyította be, hogy erre a bizalomra rászolgált volna. Most a munkának van itt az ideje, nem a kinézegetéseknek és az üzengetéseknek.
Bajnoki címet ünnepelhet a szezon végén Paulo Dybala és a Juventus?
Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Olaszország/Serie A/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.
Szerző
