Maradona kövérebb kiadása, akihez képest Pinokkió amatőr hazudozó

Kapj el, ha tudsz. A Steven Spielberg rendezésében készült 2002-es amerikai film ifjabb Frank William Abagnale szélhámos történetét dolgozza fel. A fiúét, aki profi csekkhamisítóként és szélhámosként a bolondját járatta az FBI nyomozóival, miközben 19 éves korára több millió dollárt szedett össze. Végül az Egyesült Államok egyik leghíresebb biztonsági szakembere lett.

Nagyon hasonló, szórakoztató, hollywoodi jellegű alkotás készülhetne a labdarúgás legnagyobb szélhámosáról, Carlos Kaiserről. Másfél órás dokumentumfilm ugyanis már van, amely a Kaiser: The Greatest Footballer Never to Play Football címmel jelent meg 2018-ban.

„Kaiser az egyik legikonikusabb karakter a labdarúgás világában. Csak egyvalami zavarta őt: a labda” – így írta le a korábbi brazil válogatott, Renato Gaúcho Carlos Henrique Raposót. Vagy, ahogy a világ megismerte: Carlos Kaisert.

Forrás: The Telegraph

Elmondása szerint becenevét Franz Beckenbauer után kapta, de néhány barátja vitatja ezt, mondván, inkább egy sörmárkára utal, mivel ahogy Raposo, úgy azok a söröspalackok is elég szélesek voltak.

Már gyerekkorában látszott az, amit később Kaiser nagyon bölcsen be is ismert magának: nem tartozik az ügyes játékosok közé, ellenben jó a kommunikációs képessége.

A Botafogo utánpótlásában kezdte, majd Brazília egyik legnépszerűbb klubjához, a Flamengóhoz igazolt; 1979-ben egy edzésen (valamivel) lenyűgözte a Puebla megfigyelőit, és néhány hónapot Mexikóban töltött, ahol végül egyetlen mérkőzésen sem játszott. Ahogy visszatért Brazíliába, megkezdődött a nagy színjáték, vagyis folytatta azt, amit Mexikóban elkezdett.

Az élet egy színjáték

Belevetette magát Rio de Janeiro éjszakai életébe, a labdarúgók és az újságírók világába – Romárióval és Renato Gaúchóval az 1980-as évek legmenőbb szórakozóhelyeinek rendszeres vendégei voltak. Kisugárzásának, beszédkészségének, kreativitásának köszönhetően bárkinek „eladta” magát. Képességeit pedig karrierje során tökélyre fejlesztette, Renato Gaúcho szerint Kaiser egy hazugságversenyben könnyedén legyőzné Pinokkiót. Ezen tulajdonságai nélkül nem is tudta volna összehozni a világon egyedülálló statisztikáját:

1979 és 1992 között tíz klubban játszott (volt, ahol kétszer is), miközben a pályán töltött perceinek száma összesen: nulla!

Carlos Kaiser (balra), Gaúcho és Renato Gaúcho Fotó: Carlos Kaiser

Filozófiájának fontos eleme volt, hogy amint megérkezett aktuális állomáshelyére, gyorsan sérültet jelentett. Izomfáradtságra, izomsérülésre panaszkodott, és mivel akkoriban még nem voltak elterjedtek a ma már általános diagnosztikai módszerek, könnyedén ki tudott bújni az edzések alól. Ideje nagy részét a cserepadon, a táncparketten, az élet élvezetével töltötte. Szórakoztatta magát és aktuális csapattársait, miközben figyelt arra, hogy ne essen túlzásba, általában egy szezon után tovább is állt. Amikor azonban véletlenül a labda közelébe került, sokan megkérdőjelezték létét a futballpályán.

„Rosszul lőtt, rosszul játszott, a játékosok pedig azt kérdezték egymástól, hogy honnan jött ez a művész? Maradonának gúnyolták. Úgy nézett ki, mint Maradona, csak éppen a kövérebb kiadásban”

– mesélte angol FourFourTwo-nak az a Marcos Meira, aki Fluminense erőnléti edzőjeként, 1989-ben ismerte meg Kaisert.

A látszatot, a magáról felépített képet azért igyekezett fenntartani. Gyakran jelent meg egy hatalmas mobiltelefonnal (ami akkoriban igazi státuszszimbólumnak számított) a kezében, miközben angolul beszélgetett, előadva, hogy valamelyik külföldi játékosügynök keresi. Ez a próbálkozása két helyen sántított: egyrészt nem tudott angolul, másrészt játéktelefonnal szórakozott, a Botafogónál le is bukott. Emellett azokra az újságíró barátaira támaszkodott, akik hamis cikkekkel reklámozták őt, amelyekben elismerően írtak a játékáról.

A játék az nem játék

Pályafutása során számos zseniális, kreatív módot talált ki arra, hogy ne kelljen labdába rúgnia. Leginkább akkor volt szüksége találékonyságára, amikor az 1985–86-os szezonban a Bangu játékosa volt. Épp szokásos helyén, a kispadon ült, miközben csapata 2-0-s hátrányban, ráadásul előző hajnali mulatozás alkalmával edzője megígérte neki, hogy nem kell beállnia. De a walkie-talkie recsegni kezdett, a klub tulajdonosa, a maffiózó-üzletember Castor de Andrade jelezte a trénernek, hogy küldje el melegíteni Kaisert. Tekintettel a veszélyes helyzetre, a küszöbön álló katasztrófára, Kaisernek rögtönöznie kellett.

Hirtelen verekedésbe kezdett az ellenfél egyik szurkolójával, piros lappal azonnal kiállították.

„Isten adott nekem egy apát, majd elvette tőlem. Most Isten adott nekem egy második apát, nem engedhetem, hogy bárki is megsértse őt” – válaszolta az őt kérdőre vonó tulajdonosnak, aki homlokon csókolta, és meghosszabbította a szerződését.

Akadt még egy hihetetlen húzása: Kaiser – újságíró barátai közreműködésével – úgy állította be magát az egyik klubjánál, mint aki sztárigazolásként érkezik és a francia másodosztályú, korzikai Gazélec Ajaccio legnagyobb sztárja volt. Bemutatásán az összes labdát a közönség közé lőtte, hogy ne derüljenek ki technikai hiányosságai, miközben persze a szurkolók kedvéért hevesen csókolgatta a klub címerét. Azonban Baptiste Gentili, az ajacciói csapat korábbi edzője cáfolta, hogy Kaiser bármennyi időt is eltöltött volna a klubnál. Gentili az angol FourFourTwo-nak annyit mondott, hogy két brazil valóban megfordult náluk az 1980-as években, de egyikük sem lehetett a brazil szélhámos.

Egy kép a filmből Forrás: IMDB

Pályafutása végén azonban már nem a nem létező játéktudása miatt szerződtették.

Kaiser elmondása szerint a Vasco da Gama 1989-ben azért kínált neki kontraktust, hogy segítsen a klub alkoholproblémával küszködő futballistájának – lényegében bébiszitterként alkalmazták.

„Megkértek, hogy gondoskodjak róla. Rossz életet élt és súlyos dolgokba keveredett. Tudták, hogy jó szívem van, én pedig a menedzsere lettem” – mesélte Kaiser a Maisfutebolnak.

A brazil, aki sosem volt futballista, 1992-ben, a Botafogo padjáról felállva fejezte be karrierjét. Visszavonulása után több mint két évtizeddel a FourFourTwo-nak adott interjújában arról beszélt, hogy bántja, amit tett.

„Bűntudatom van, sok jó embernek voltak elvárásai felém, és én nem tettem semmit” – fogalmazott.

Hasonlóan bizzar Dexter Rosales története, aki egy komplett karriert talált ki magának, hogy eladja magát. A cikket ITT elolvashatjátok.

(Ez a cikk újraosztott tartalom, ami eredetileg 2022. október 18-án jelent meg az oldalunkon)