Majdnem kihúzta a Bayern, a legvégén érett meg a Real-dominancia gyümölcse
Egy fordulatos, 2–2-es döntetlennel végződő müncheni mérkőzés után parázs visszavágóra volt kilátás a Real Madrid és a Bayern München között a spanyol fővárosban. Nem sok hiányzott hozzá, hogy az alapvetően védekezésre berendezkedő Bayern teljesítse a célját és egy góllal – a Dortmundhoz csatlakozva – teljessé tegye a német házi döntőt, de ezúttal is bizonyosodott, hogy a Real Madrid ellen a Bernabéuban a 90. percben sem lehet biztosra menni. A csereként beállt Joselu egy duplával hőssé vált, a drámai és alapvetően megérdemelt fordítással pedig már csak egy lépés választja el a Realt a 15. BEK/BL-sikerétől.
A vendégek változtattak többet a kezdőcsapatukon az egy héttel korábbi találkozóhoz képest. Az teljes mértékben érthető volt, hogy Tuchel belenyúlt a kezdőbe, hiszen hazai pályán is egy mérkőzés közbeni módosítással tudott áttörést elérni. A védelem közepén a Münchenben mindkét kapott gólban „benne lévő” Kim Min Dzse helyét Matthijs de Ligt vette át, egy sorral előrébb pedig Konrad Laimer párjaként ezúttal a fiatal tehetség, Aleksandar Pavlovic kapott lehetőséget Leon Goretzka helyett. A támadóharmadban egyértelműen a széljátékot akarta megerősíteni a Münchenből a szezon végén távozó vezetőedző, így Serge Gnabry került be Thomas Müller helyére. Gnabry természetesen a jobb szélen szerepelt, így Jamal Musiala lépett be középre, Harry Kane mögé.
A Real Madridnál Carlo Ancelotti mindössze egy helyen módosított a kezdőjén. A Münchenben a Musiala buktatásával büntetőt összehozó Lucas Vázquez kikerült a kezdőből, az ő helyét a rutinos Dani Carvajal vette át a védelem jobb oldalán. A kapuban végül nem volt csere, mert bár a sérüléséből nemrég felépült Thibaut Courtois a hétvégén jó teljesítményt nyújtott a Cádiz elleni bajnokin, Ancelotti ezúttal is kitartott az ukrán Andrij Lunyin mellett.
Real-fölény, szórványos müncheni kontrák
A mérkőzésen gyorsan egyértelművé vált, hogy Tuchel alapvetően egy biztonsági játékot eszelt ki. A Bayern mélyen a saját térfelére rendezkedett be egy klasszikus, 4–4–2-es védekező felállással, amelyben Harry Kane és Jamal Musiala egészen a félpályáig zavartalanul engedte fellépni a Real belső védőit. A hazaiaknál természetesen ezúttal is Toni Kroos átforgatásai, indításai voltak a játék központi elemei. A német középpályás rendszeresen lépett vissza Antonio Rüdiger és Nacho Fernández mellé a bal oldali félterületbe, ezzel a Real alapvetően egy hármas lánccal építkezett. A középpályán így Aurélien Tchouaméni maradt, akivel rendszerint így egy rombusz alakzat rajzolódott ki a Real hátsó szekciójában, ez teremtette meg a hazai labdajáratások alapjait. A Kroos-féle átforgatások a 10. perctől kezdve jöttek egyre gyakrabban a jobb szélre, ahol Carvajal és az ő támogatására rendszerint kimozgó Rodrygo várta ezeket. Alapvetően azonban a Bayern jól védekezte le ezeket a próbálkozásokat. Noussair Mazraoui mögött Eric Dier általában jól keresztezett.
A Real legnagyobb helyzete egy bedobás utáni figyelmetlenségből alakult ki. Egy pillanatig két labda volt a pályán, még a kamera is későn fordult a valódi eseményekre. Egy Dier-tisztázás után a hazaiak gyorsan elvégezték a bedobást, amit egy bal szélen való rövid passzolgatás követett. Eközben a tizenhatoson belül Vinícius Junior őrzését nem sikerült megoldani, aki labdát kapva a hosszú kapufát találta el, a kipattanót pedig Rodrygo Manuel Neuerbe lőtte.
A másik kulcskérdés müncheni szempontból a Vinícius elleni védekezés volt. A brazil ezúttal is elsősorban a bal szélről indult, igen aktív volt, nem kis problémát okozva ezzel a Joshua Kimmichnek. Az első félidő nagy részében azonban alapvetően őt is sikerült kordában tartani. A Bayern védői tanultak az első mérkőzés tanulságaiból, Kimnek az első gólnál elkövetett hibájából: ezúttal már nem követték le Vinícius visszalépéseit, hanem átadták az őrzését a középpályán Laimernek, hogy a mélység biztosítva legyen. Ettől függetlenül azért Jude Bellingham és Ferland Mendy részvételével a madridiak bal oldali kombinációi állandó veszélyt hordoztak magukban, ám a mélyen meghúzott védővonal és a hatékony tömörülés sok blokkot eredményezett müncheni részről.
A Bayern tehát alapvetően a saját térfelére rendezkedett be, de azért elszórtan egy-egy kontrára futotta az erejéből, elsősorban a mérkőzés elején. Egy félpályánál történő ügyes Musiala-labdaszerzést követően csak Kroos bravúros közbelépése akadályozta meg, hogy Sané egyedül törhessen kapura. Ezután a 8. percben akadt egy nagyon ígéretes akció, ami talán a vendégek egyetlen végsőkig kijátszott helyzete volt a mérkőzés folyamán. Pavlovic kiváló meglátása után a behúzódó Kimmichet játszotta meg a vonalak között, majd Musiala indította a bal szélen Gnabryt, aki viszont rosszul centerezett. A 16. percben újra csalódottan kiálthattak fel a Bayern-drukkerek. Ezúttal a jobb szélen sikerült áttörni, Kimmich indította Sanét, aki viszont egészen rossz megoldást választott a kapu előtt. Már ekkor lehetett sejteni, hogy kevés ilyen lehetősége fog adódni a Bayernnek, így most különösen bosszantó lehetett a bajor szurkolók számára Gnabry és Sané kapu előtti határozatlansága. Előbbit a félidő derekán le is kellett cserélni, a sajtóhírek szerint épp a Real által megkörnyékezett Alphonso Davies állt be a bal szélre.
A hazaiak rendszeresen igyekeztek magas letámadással zavart kelteni az ellenfélnél és ez bizony sok ívelést eredményezett a Bayern részéről. Azonban akadtak helyzetek, amikor mégis sikerült hosszabb időre megtartani a labdát. Ez elsősorban Pavlovic meglátásainak és Musiala ügyes visszalépéseinek, lefordulásainak volt köszönhető. A Real védelme elsősorban a bal oldalon volt sebezhető, ahol Bellingham sokszor nem zárt vissza időben, így a fellépő Laimer többször is ki tudott lépni Tchouaméni fedezőárnyékából. Ezeket az akciókat azonban rendszerint nem sikerült végigvinni. A müncheni meccsen gyönyörű gólt szerző Sané ezúttal rendkívül sok labdát szórt el és az is gondot okozott, hogy a mély védekezés következtében sokszor nem értek fel időben a szélsők, így Kane-t előbb-utóbb lebirkózta a madridi túlerő.
Fokozódó madridi nyomás
A Bayern tehát hátul alapvetően jól állta a sarat, viszont ennek az volt az ára, hogy az előrejátékban súlytalanok voltak Kane-ék. A müncheni támadójáték alapvetően a második félidőben sem javult fel, sőt inkább tovább szűkültek a lehetőségek. Bár a félidő egy ígéretes Davies-megindulással és -lövéssel indult, a Real egykapuzott a félidő első 15 percében. Ennek a legfőbb előmozdítója Vinícius volt, aki a szünet után még inkább kihúzódott a bal szélre. Egészen a vonal mellett várta a labdákat, a társak pedig tudatosan igyekeztek számára egy az egy elleni helyzeteket létrehozni, azaz izolálni. Bellingham rendszerint messzebb helyezkedett tőle, így magával vitte Laimert is. Az osztrák középpályás így kevésbé tudott kisegíteni Kimmichnek Vinícius ellen, aki egy az egy ellen rendkívül kiszolgáltatott helyzetben volt a brazillal szemben. A madridi szélső sokszor tudta bevinni a labdát az alapvonalhoz vagy meg is indult befelé, ebből pedig több nagy helyzet is kialakult. Egy ilyen centerezés után Rodrygo csak centikkel tévesztette el a kaput, ezen kívül pedig Neuer tartotta a 0–0-t több bravúros védéssel. Rodrygo ekkor már inkább a centrumban helyezkedett és csak alkalmanként mozgott ki a bal szélre, helyette a jobb szélen Valverde lépett ki a felfutó Carvajal mellé.
A 60. perc környékén enyhült a Real nyomása és ez megadta a teret pár veszélyes Bayern-kontrának. Ezek egyikéből született gól a 68. percben. Ekkor a müncheniek már nem először találták meg a madridi védekezés gyenge láncszemét, Carvajalt. Egy gyors kontra során Kane indította pontosan Daviest, aki Rüdigerre vezethette rá a labdát a tizenhatos előtt, Carvajal későn és rosszul zárt vissza. A kanadai szélső pedig szépségdíjas gólt csavart a tizenhatos vonaláról Lunyin kapujába, ami feszült hajrát nyitott meg. Gyorsan jött a válasz hazai részről. Egy kis szöglet után középen éppen Daviesről pattant a kapuba a labda, ám Szymon Marciniak játékvezető jogosan érvénytelenítette a találatot, miután a gól előtt Nacho két kézzel lökte fel Kimmichet.
A végén jött a dráma
Ancelotti ekkor döntött úgy, hogy megcseréli a csapat két nagy alakját, a második félidőre visszaeső Kroos helyére Modricot hozta be, aki elsősorban már a jobb félterületből próbált szervezni. A madridiak tehát alapvetően jobb oldali túltöltésekkel próbálkoztak, hogy aztán át tudjanak forgatni Vinícius felé. Tuchel erre reagált, amikor a gyengén játszó Sané helyére behozta Kimet, akire ezúttal balhátvédként számított. Ezzel Mazraoui lépett át Sané helyére jobb szélsőnek és védőként ő volt hivatott támogatást nyújtani Kimmichnek Vinícius ellen.
Már-már úgy nézett ki, hogy a Bayern kihúzhatja a mérkőzés végéig, ám Ancelotti egyik újabb cseréje ezúttal is telitalálat volt. A 81. percben Brahim Díazt és a saját nevelésű, később azonban elengedett, immár 34 éves Joselut hozta be az olasz tréner, és utóbbi, a szezonra a másodosztályú Espanyoltól kölcsönvett csatár igazi lesipuskás módjára megfordította a párharcot. Joselu előbb a 88. percben használta ki könyörtelenül az addig kifogástalanul védő Neuer első jelentősebb hibáját, majd pár perccel később Vinícius centerezését passzolta közvetlen közelről az üresen álló kapuba. A Bayern ezek után már jelentős hendikeppel rohamozott kétségbeesetten az egyenlítésért, ugyanis Tuchel – még amikor előnyben voltak – Musialát és Kane-t is lehozta a pályáról.
Valamennyi idő volt még, hiszen bár már Joselu második gólja is a kilencvenedik percen túl esett, összesen kilenc percet hosszabbított a játékvezető, amelyből egyébként végül majdnem 15 perc lett. És ebben a véghajrában akadt is egy kétséges szituáció, ami miatt igencsak felbőszülten reklamáltak a müncheniek. Egy felívelés során De Ligt és Mazraoui indult a leshatárról, a labda a tizenhatoson belül pattogott, majd Müller fejelte oda a hollandnak, aki be is lőtte azt a kapuba, ám az akciót még ez előtt félbeszakította a bíró, így teret sem engedve egy esetleges VAR-vizsgálatnak.
Összegzés
Vitatható bírói ítélet ide vagy oda, a madridiak összességében megérdemelten jutottak be a londoni fináléba. A Bayern szinte teljesen átadta a kezdeményezést az ellenfélnek, a célfutball pedig majdnem eredményes volt. Viszont a végén ezúttal is jött a Bernabéuban szokásos csattanó, Joselu váratlan duplája pedig BL-döntőt ért a Realnak. A Bayern Münchennek tehát az utolsó esélye is elszállt a trófeaszerzésre, így a 2011-2012-es szezon után újra üres kézzel lesznek kénytelenek nyári pihenőre vonulni a bajorok, akiknél még mindig kétségbeesetten keresik az utódot a kispadra.
A Realnál viszont nagy lehet a boldogság, egy újabb nagy fordítás után már csak egy lépésre van a 15. BEK/BL-trófea, amit a Borussia Dortmund ellen szerezhet meg az Ancelotti-csapat június 1-én, a Wembleyben.
Kiemelt fotó: Alamy
Szerző
