„Magyar edző is segített, hogy világrekordot dönthessek” – interjú Thomas Grönnemarkkal, a Liverpool volt bedobásedzőjével

– Négy éven át dolgozott a Jürgen Klopp vezette Liverpoollal, ám szakított a klubbal. Miért döntött így?

– 2018 augusztusa óta dolgoztam bedobásedzőként Liverpoolban, és az első két szezonban szakaszosan négy-öt hetet töltöttem a csapattal. Látványos volt a játékosok fejlődése, bedobások terén szerintem a világ legjobb csapata lettünk. Aztán a Covid mindent borított, szűkös keretet szabott a munkának. A Brexit miatt számomra egyre nehézkesebb lett a beutazás is Angliába. Emiatt a tavalyi és az idei szezonban már csak a felkészülési időszakban tudtam személyesen edzeni a srácokkal Liverpoolban. Persze a szezon közbeni elemzéseket folyamatosan küldtem Jürgennek és a stábnak.

Az, hogy nagyjából kilenc havonta tudtam csak találkozni a futballistákkal, nem volt kielégítő számomra, így nem lehet teljesértékű munkát végezni. Úgy kellett volna kiemelkedő eredményt hoznom, hogy nem voltam jelen személyesen. A csapat a nagyszerű szintről a jóra lépett vissza.

Készítettem egy videót, amelyben mindezt elmagyaráztam Jürgennek. Elmondtam benne, hogy ha visszatérhetnénk az első két idényben alkalmazott rendszerhez, és négy-öt rövidebb ciklust eltölthetnék a csapattal, eredményesebben lehetne tovább dolgozni, másképp viszont nem. Ráadásul a közösségi médiában is rárepültek, hogy a Liverpoolnak már nem olyan jók a bedobások utáni statisztikái.

– És mit mondott erre Klopp?

– Felhívott, és azt mondta, ne foglalkozzak azzal, mi van a közösségi médiában. Elmondtam neki, hogy személyesen akartam volna többet dolgozni a csapattal, és szívesen maradnék Liverpoolban, de annak, hogy szinten tartsam a csapatot egy évben egyszer, nem látom értelmét. Én a kiemelkedő munkában hiszek. Ezért jöttem el.

– Ön fiatalabb korában futballozott, versenyszerűen atletizált, majd bobozott. Gyűjtött olyan szakmai tapasztalatokat ezekben a sportágakban, amelyeket fel tudott használni a bedobásoknál?

– Igen. Korábban futballoztam, bedobás specialistának számítottam, sok tudást összeszedtem a pályán. Tudtam meríteni az atlétikából és a bobozásból is. 100-as, 200-as, 400-as futóként is versenyeztem, és sokat figyeltem a diszkoszvetők, gerelyhajítók munkáját is. A bobozásnál is rengeteg tudást felszedtem azáltal, hogy évi több mint 100 videóelemzésünk volt, azt vizsgáltuk, hogyan kell tökéletesen meglökni, lendületbe hozni a bobot. A kosárlabdát is rengeget elemeztem. Amikor idén Bostonban tanultam, jártam a Boston Celtics edzőközpontjában, ahová nem lehet csak úgy besétálni, nagy élmény volt. Ott járva a legnagyobb tanulság az volt, hogyan lehet tökéletesen területet nyitni egy játékos számára.

Nem csak tapasztalati úton építkezem, az elméleti ismereteket is be kell gyűjteni. Nálam a középpontban mindig az innováció áll, ezért végeztem el a közelmúltban egy egészségügyi képzést a Bostoni Egyetemen. Dániában és Norvégiában is jártam képzésekre. A sporton kívüli világ felfedezéseit is szívesen felhasználom a fejlődés érdekében.

Ha látok egy képet, amely a római hadsereget ábrázolja, szívesen elemzem, hogyan strukturálta a katonák közti távolságot a hadvezetés, és ez hogyan befolyásolta a csata végkimenetelét. Az is inspiráló tud lenni, ahogyan az Afrikából Dániába hazatérő apró termetű madarak megválasztják repülési alakzatukat. Hosszú idő alatt fejlesztették ki azt a formációt, amelynek révén a ragadozó madarak nem jelentenek veszélyt rájuk. Ebből is lehet tanulni.

Forrás: Thomas Grönnemark

– Volt egy pillanat, amikor elhatározta, hogy bedobás specialista lesz, vagy hosszú folyamat során jutott erre a felismerésre?

– Egy meghatározott pillanatban döntöttem el. Még bobosként együtt készültünk a német szövetség versenyzőivel, és volt egy kispályás focimeccsünk 2004-ben. A mérkőzés előtt csak úgy hajigáltuk a labdát. Én megfogtam a labdát, és áthajítottam a másik kapuig.

Az egyik srác azt mondta: hé, hogy tudsz ekkorát dobni? Akár taníthatnád is játékosoknak! Elgondolkoztam rajta, és amikor visszatértem Dániába, elmentem a könyvtárba, hogy megnézzem, milyen szakirodalmat találok a bedobásokról. Egyetlen könyvet sem találtam.

Saját magam kezdtem el vizsgálni a bedobás mozdulatsorának összetevőit, és fél éven belül már bedobáskurzust hirdettem. A dán futball ligából megtaláltak a Viborg FF vezetői, és elhívtak, hogy fejlesszem a futballistákat a nagy bedobások terén.

– Egyfajta csodabogárként, hiszen addig nem létezett ilyen edzői szerepkör.

– Igen. A következő szezonban, 2006–2007-ben a Silkeborg IF alkalmazott bedobásedzőként. Ám kirúgták az edzőt, és az új szakvezető már nem igazán használta fegyverként a hosszú bedobásokat. Kaptam a fizetést, de nem igazán lehetett dolgozni, ez idegesített. Aztán az egyik meccsünkön arra lettem figyelmes, hogy a középpályán a bedobásunk után azonnal labdát veszítettünk, és ellentámadást vezettek ellenünk. Majd két percre rá megismétlődött ugyanez, és két perccel később újra. Otthon elkezdtem gőzerővel elemezni a Bajnokok Ligája, a Bundesliga, a Premier League és a többi elit bajnokság mérkőzéseit. Teljesen elhűltem, hisz azt láttam, hogy a csapatok nagy része elveszíti a labdát bedobást követően.

– Érdekes, hogy korábban nem szúrták ki, mekkora veszélyt rejt ennek a játékelemnek a rossz alkalmazása.

– Ha labdabirtoklás közben látnánk hasonlót, az elfogadhatatlan lenne, de így is feltűnő volt. Ezért 2007-től már nem csak a bedobást elvégző játékos mozgását elemeztem, hanem az összes megmozdulást a pályán a bedobás idején. Nem csak a saját csapatunk mozgását vizsgáltam, az ellenfelek bedobásainak körülményeit is elemeztem. Az volt az egyik fő kérdés, hogyan lehet teret nyitni a különböző mozgásokkal, hogy a partdobás aztán hatékony legyen, és veszélyes helyzetet lehessen teremteni belőle.

– Ez volt a bedobás forradalmasításának lényege? Hogy a csapat új teret nyisson vele a pályán?

– Igen. Ha a játékosok összehangolt mozgását vesszük alapul, nagyjából 50-féle elemi bedobásformációt lehet elkülöníteni. Persze a játékosok ösztönös megmozdulásai befolyásolják mindezt, így végső soron több ezer, több millióféle variációs lehetőség adódik. Főleg, ha azt nézzük, hogy

a bedobást akár 10-12 másodperc alatt is el lehet végezni, és ez idő alatt folyamatosan változik a kihasználható tér a pályán. Fontos, hogy a játékosok megértsék, egy-egy bedobás előtt a begyakorolt labda nélküli mozgást nem azért kell elvégezniük, hogy maguknak lehetőséget teremtsenek, hanem hogy egymásnak készítsenek elő jobb pozíciót. Szervezett mozgásra van szükség, hogy egy bedobás után kis területen kedvezőbb alakzatot vehessen fel a csapat védekezésben vagy támadásban.

Az edzések során ez alapján érdemes bedobásokat gyakorolni kisebb és nagyobb csoportokban, illetve 11-11 ellen is. Így dolgoztunk mi is Dániában. Idővel elhívott a Flamengo, az Ajax, a Toulouse, a Philadelphia Union és más csapatok is.

– Például a Bundesligában szereplő RB Leipzig is.

– Igen, de náluk csak a felkészülési időszakban voltam néhány tréningen, rövid időt töltöttem a klubnál, mert aztán hívott a Liverpool. 25 klubnál fordultam meg az elmúlt években, és mindössze kettővel nem sikerült előre lépnünk szakmailag. Az egyiknél előfordult, hogy az elnök is bejött az öltözőbe elővenni a stábot. A többi klubnál vagy sikerült feljutni a következő osztályba, vagy kupát, kupákat nyertünk.

– Változó, hogy milyen hosszú ideig alkalmazzák a klubok?

– Igen, van, ahol csak a felkészülési időszakban, máshol egy egész szezonban. A török Antalyaspor 2022 januárjában a 17. helyen, vagyis a kiesőzónában állt amikor szerződtettek. Nuri Sahin az egykori híres német-török játékos volt a sportigazgató, elkérte Jürgentől a számomat. Tudom, hogy nem csak a bedobásedzéseken múlt, de a csapat onnantól 15 meccsen át veretlen volt, tíz győzelem mellett öt döntetlent ért el, és a bajnokság legjobban szereplő csapata lett tavasszal. A hetedik helyen végzett.

– Előtte viszont a dán FC Midtjyllandnál is volt bedobásedző. Igaz, hogy kis idő elteltével a Midtjylland lett a legjobb csapat Európában abban, hogy nagy nyomás alatt megtartsa a labdát bedobást követően?

– Én a 2018–2019-as szezontól a Liverpoolnál dolgoztam, és az ön által említett statisztika abból a szezonból való. Én a 2018–19-es szezont megelőző években dolgoztam a Midtjyllandnál: három szezon alatt 35 gólt szerzett a csapat bedobásokat követően, ez idényenként több mint kilenc találat.

Amikor megérkeztem Angliába, a Liverpool 45,4 százalékban tudta megtartani a labdát nyomás alatt a bedobásokat követően, egy évvel később ezt az arányt 68,4 százalékra javítottuk. Az első évben 18. helyen álltunk a Premier League-ben ezt a statisztikai adatot nézve, és egy év után mi voltunk az első helyen.

Európában pedig a második helyen – a Midtjylland mögött. Azt viszont érdemes tudni, hogy a bedobásokkal kapcsolatos statisztikákba nem szabad belefeledkezni, nem csak az számít, hány százalékban sikerült megtartani a labdát. Kontextusba helyezve érdemes elemezni a bedobás utáni eseményeket, hiszen van olyan meccs, ahol a labda megtartása a fontos egy bizonyos játékhelyzetben, máskor a gyors helyzetkialakítás a bedobás után.

– Miközben csapatokkal dolgozott, megdöntött egy világrekordot is, igaz?

– Próbálkoztam 2008-ban és 2009-ben is, de végül 2010-ben sikerült. 51,33 métert értem el bedobásból – előreszaltóból –, ez lett a hivatalos Guinness Rekord. Úgy voltam vele, ha már oktatom a bedobást, miért ne legyek én a világcsúcstartó? Többen tornászedző is segített a felkészülésben. Képzelje, az egyikük az ön honfitársa, aki a dán tornászválogatottnál dolgozott edzőként. Mi Franknek szólítottuk, de később kiderült számomra, hogy eredetileg Ferencnek hívják, hiszen magyar származású. (Matkócsik Ferenc – a szerk.) Szóval egy magyar edző is segített nekem, hogy világrekordot dönthessek.

– Hogyan lát munkához egy csapatnál, az edzőteremben kezd speciális izomerősítő munkával, vagy erre nincs is szükség?

– Nem, edzőtermi munkára nincs szükség a bedobásedzésnél, ha magát a mozdulatot nézzük, itt a technikáról szól minden. Legfeljebb néhány tanácsot adok az erőnléti edzőnek, hogyan növeljük egy-egy izomcsoport rugalmasságát.

Az első lépés az, hogy egyeztetem az edzői stábbal, hogy a csapat stílusához illeszkedik-e a nagy bedobások utáni helyzetek kialakítása. A Brentfordnál például igen volt a válasz, és külön edzésprogramot állítottam össze.

A Liverpool viszont egészen más stílusban játszott, itt a közönség nem szerette volna a játék lelassítását, így itt erre nem volt szükség. Liverpoolban azzal kezdtem, hogy megvizsgáltam, hogyan zajlik a területnyitás csapatszinten. Aztán elkezdtem dolgozni a csapattal.

– A teljes csapattal dolgozhatott külön bedobástréningeken, vagy a hivatalos edzésidő egy része állt rendelkezésre?

– Előfordult, hogy 45-60 perces edzéseket tartottam az egész csapatnak, máskor hét-hét játékossal dolgoztam háromszor 15 perces edzéseken. Volt, hogy a teljes edzés elején, máskor a közepén vagy a végén kapott helyet a bedobásedzés.

– Hányféle bedobástípust oktat, amikor egy csapatnál dolgozik?

– Többnyire nem meghatározott bedobásfajtákat tanítok meg a játékosoknak, hanem azt nézzük meg, hogy milyen mozgásokkal lehet előidézni bizonyos helyzeteket. A labda felé mozgó játékos futásával, az úgynevezett harmadik ember mozgásával, és a csapattársak területeket nyitó mozgásával. Gyakoroljuk, hogy milyen helyzeteket lehet teremteni támadásban és védekezésben, melynek révén a mi csapatunk jön ki jobban, mi tudunk területet nyitni, gólhelyzetet kialakítani bedobás után, vagy épp kivédekezni az ellenfél bedobás után indított támadását.

– 2018 nyarán Klopp személyesen hívta Liverpoolba. A klub híres a befogadó szellemiségéről, arról, hogy odafigyel a futballistáira, alkalmazottjaira, az elváláskor érzelmesen búcsúzik tőlük. Ön mit tapasztalt mindebből?

– Sok-sok éven át dolgoztam olyan cégekkel, ahol odafigyelnek a munkakultúrára, a vállalati értékekre, a munkatársakra, a motivációjuk megőrzésére. Liverpoolban fantasztikus munkakultúrát találtam.

Szembetűnő volt, hogy a klub bátran helyezett rám felelősséget, mert megbíztak bennem. A belém vetett bizalom motivált, jól éreztem magam tőle, erőteljesebb munkára ösztönzött. Ugyanakkor nyugodtan kérhettem segítséget a klubtól, amikor kihívással szembesültem.

A kollégáim nem féltek attól, hogy megosszák velem az információjukat, a tudásukat, hiszen mindannyian egy közös célért dolgoztunk – boldogan, kiegyensúlyozottan. Olyan környezetben, ahol a hierarchia, a félelem irányít, és sarkall nagyobb munkára, csak rövid távú sikereket lehet elérni. Itt erről szó sem volt. Egy klubról mindig az fest valós képet, mit mondanak róla a távozó munkavállalók. Nos, én így láttam a klubot.

– És mi a véleménye Kloppról? Hogyan jellemezné munkatársként?

– Természetesen nagyszerű edző, és elég tréfás ember. Nem félt beismerni, hogy segítségre van szüksége a bedobások terén, ezért hívott engem Liverpoolba. Nagyon figyelmesen hallgatja az embert, amikor beszélget valakivel. Nem az a fajta, aki megmondja a tutit, és mindenkinek úgy kell dolgozni, ahogy ő megkívánja. Rendszeresen egyeztettem vele az edzésmunkáról, de szabadon hagyott dolgozni. Teljes mértékben megbízott bennem, és az őt körülvevő kollégáiban. Hallgatott ránk.

– Voltak olyan játékosok a csapatainál, akikből az ön munkájának köszönhetően specialisták lettek ezen a területen?

– Trent Alexander-Arnold jó példa a Liverpoolból, vagy a csapat másik szélső védője, Andy Robertson. Mindketten jó adottságokkal rendelkeztek a bedobásokhoz, és nagyon jó térlátásuk volt. Trentet megkülönböztette, hogy sokkal bátrabban belement a veszélyes helyzetekbe. Ezt úgy értem, hogy ő el mert vállalni olyan akciókat, amelyekben benne volt a hiba lehetősége, ám nem sodorták bajba a csapatot, viszont ha sikerültek, óriási előnyhöz juttatták a Liverpoolt. Andy ugyan általánosságban stabilabb eredményességgel végezte a bedobásokat, Trent viszont többet hibázott, de a kockázatvállalása sokszor kifizetődött, és emiatt több gólpasszt adott. A földön és a levegőben is.

– A magyar nyelvű Olvasd a játékot című könyvben van egy rövid interjú önnel, s ebben felsorolja a bedobások alaptípusait a távolságot figyelembe véve. A 28 méteres már nagy bedobásnak számít, míg a 34 méteres világklasszisnak. Jól emlékszem, hogy a szintén a Liverpoolban játszó Joe Gomez utóbbi kategóriába tartozik?

– Joe 37,2 métereset is tudott dobni, ez szinte a tizenegyespont magassága az oldalvonaltól számítva. Anglia egy ízben gólt szerzett egy óriási bedobása után a Nemzetek Ligájában 2018-ban. A Liverpoolból Jordan Hendersonnak is hatalmas dobása volt vagy épp Sadio Manénak is. Ám ahogy említettem, a klub stílusához nem illettek a játékot lelassító hatalmas bedobások, így nem ennek oktatására helyeztem az hangsúlyt. Ha csak a bedobások hosszáról beszélgetünk, az átlagos futballisták alapos bedobásedzések után 5-15 méterrel távolabbra képesek dobni a labdát. Ezt az eredményt tapasztaltuk.

Forrás: Thomas Grönnemark

– Volt olyan csapata, ahol kifejezetten a világklasszis bedobásokat használták fegyverként?

– A Midtjylland ilyen volt. Sok fantasztikusan dobó játékosuk volt, és több jól fejelő labdarúgójuk. Ahogy a Brentfordnak is. A vezetőedző benne volt, hogy használjuk fegyverként a hatalmas bedobásokat, de aztán egyszer azzal fordult hozzám, hogy az alacsonyabb játékosokat is meg tudom-e tanítani az óriási bedobásokra. Hiszen így két legyet ütnénk egy csapásra: addig a nagydarab játékosaink dobták be a labdát, így viszont ők mehettek a kapu elé fejelni a partdobásoknál. A vékonyabb, 180 centis Mathias Jensent kellett fejlesztenem. Óriásit léptünk előre, sok büntetőt hozott össze támadásban, a tizenegyekkel együtt hat-hét gólt eredményeztek a bedobásai, és a Brentford bedobás után várható góljainak száma megduplázódott.

– A Philadelphia Unionnál is dolgozott. Emlékszik Gazdag Dánielre?

– Igen. Vele nem a nagy, hanem a gyors bedobásokat gyakoroltuk inkább. Kedves srác, sok gólt lőtt támadó középpályásként a Philadelphia gyémántalakzatában, a 4-4-2-es felállásban. Nagyon kevés hiányzott, hogy a csapata megnyerje a bajnokságot, Dániel gólt is lőtt a nagydöntőben, de Gareth Bale a hosszabbításban egyenlített, és a Los Angeles tizenegyesekkel nyert. Dániel fantasztikus játékos.

– Azok után, hogy eljött Liverpoolból, hogyan tervezi a jövőjét?

– Tudja, a liverpooli munka előtt is voltak más munkáim, motivációs trénerként is dolgoztam. Tartottam, és tartani fogok online kurzusokat is fiatalabb kollégáknak, volt, amire 100-nál is többen jelentkeztek. Sok klub érdeklődik a bedobásedzések iránt, többel már meg is állapodtam. Júliusban indulok Japánba, még soha nem dolgoztam ebben az országban. Néhányan azt gondolhatják, hogy csak olyan nagy klubok tudnak megfizetni, mint a Liverpool, de ez nem igaz, sok helyen megfordulok. Magyarországra is nagyon szívesen ellátogatnék, nem csak Budapestre, ott eddig csak a reptéren jártam. Szívesen mennék dolgozni is önökhöz.