Liam Delap: az új angol csatárreménység

A Delap névről az angol futball megveszekedett híveinek még bizonyára Rory Delap (aki Robbie Keane edzői stábjában is szerepet kapott a Ferencvárosnál - frissítve 2025.01.14.) jut az eszükbe, aki a „hétmérföldes” bedobásairól lett híres a kétezres évek végén. A Stoke City középpályásának a tizenhatoson belülre hajított labdái a Tony Pulis-csapat rettegett fegyverének számítottak, jócskán szerzett is belőle gólt a piros-fehér alakulat. David Moyes akkoriban csak „emberi parittyának” nevezte az ír válogatott futballistát, nem véletlenül: olyan élesen, erővel és pontosan tudta Delap kézzel a kapu elé küldeni a labdát, amire addig nem akadt példa – nehezen is tudtak felkészülni rá az ellenfelek. A 2008-2009-es szezonban a Pulis-gárda első 13 PL-góljából hét Delap bedobása után született, de azért is válhatott ezen játékelem „expertjévé”, mert 14-15 éves koráig gerelyhajító volt. Nem is akármilyen. Olyannyira, hogy amikor már régen profi futballistának számított, felvetették neki, mi lenne, ha kicsit rákészülve a gerelyhajításra a 2012-es olimpián Írországot képviselné a számban, ő persze csak röhögött az ötleten.

Ugyanakkor tény, rendkívül messzire (akár 45 méterre), alacsony röppályán és nagy sebességgel (60 km/órával) tudta behajítani a labdákat, az ellenfelek pedig olyannyira kezdtek félni a Delap-specialitástól, hogy előfordult, a kiszorított helyzetben lévő kapus inkább szögletre rúgta a labdát, semmint az oldalvonalon túlra. Máskor a rivális, történetesen a West Ham azzal próbálta elejét venni a nagy bedobásainak, hogy egy plusz sor reklámtáblát helyezett el viszonylag közel az oldalvonalhoz, hogy ne tudjon az ír nekifutni, ő azonban megoldotta úgy is.

Sokaknak még mindig a Stoke „gerelyhajítója” ugorhat be tehát, ha a Delap nevet hallja, a hangsúly azonban a „még” szón van. A szemünk előtt bontogatja ugyanis a szárnyait Delap fia, Liam, aki a Premier League egyre markánsabb csatáregyéniségévé kezd válni. Nincs pedig könnyű dolga, végtére is a nem valami acélos Ipswich-ben igyekszik maradandót alkotni, s minél több gólt szerezni úgy, hogy csapata nem túl sűrűn látogat el a vetélytársak kapuja elé.

Az xG, vagyis a helyzetek minősége alapján várható gólszám szerint az Ipswich jut el messze a legkevesebbszer valódi gólszerzési lehetőségig – 7,5-ös az xG-je kilenc bajnoki után, rajta kívül csak négy csapat van tíz alatt –, de a Leicesterrel holtversenyben az Ipswich próbálkozik a legkevesebb lövéssel (meccsenkénti átlagban 9,56-tal), és a 16-oson belülre is a kékek játsszák be a legkevesebbszer a labdát. Mármost ebben a támadásban egyelőre halovány együttesben kellene Delapnek rendre megvillantania tehetségét, nem csoda, ha ritkábban sikerül. De sikerült néhányszor, mindenekelőtt az Aston Villa elleni bajnokin, amelyen a látványos duplája egy pontot ért a csapatnak. Előbb Jack Clarke a bal oldalon visszatett labdáját vágta kapásból, ballal a rövid sarokba, majd a félpályáról, az oldalvonal mellől elindulva, a tizenhatoson belül egy pazar biciklicselt is bedobva lőtt megint csak ballal a kapuba. Ami azt illeti, mesterhármast is szerezhetett volna, ha még az első félidőben nem védi bravúrral, lábbal az egyik próbálkozását Emiliano Martínez.

A birminghamiek elleni két gólján túl ugyancsak pontot érően betalált a Fulham ellen, kis híján ugyancsak pontot érő gólt szerzett legutóbb a Brentford otthonában, a 96. percben azonban Bryan Mbeumo a hazaiakat küldte a mennybe, szezonbeli ötödik gólja, a West Ham elleni pedig csak szépségtapaszt jelentett (1–4).

(Delap azóta már 8 bajnoki gólnál jár a Premier League-ben - frissítve 2025.01.14.)

Liam Delapről persze már gyerekkorában mindenki tudta Angliában, hogy rendkívüli tehetség. A Derby Countyban felcseperedő csatárt ezért szerződtette 16 évesen a Manchester City, és a tartalékegyüttesben rendesen termelte is a gólokat. A 2020-2021-es idényben 20 bajnokin 24 góllal jelentkezett, egy szezonnal később tíz meccsen nyolcszor csengetett. Annak a szezonnak a végén az U19-es Európa-bajnokságon szerepelhetett az angol válogatottal, egy gólt szerzett, a bébioroszlánok meg hazavitték az Eb-trófeát. Rajta kívül ketten, Callum Doyle, valamint az addigra már dortmundi Jamie Bynoe-Gittens fordultak meg hosszabb-rövidebb ideig a City akadémiáján, amelyik, ha azt a korosztályt kevésbé is, a Premier League-et és a Championshipet rendesen ellátja futballistával.

Delaphez hasonlóan mindannyiuk az úgynevezett Elite Development Squad (EDS) tagjai voltak, amelyet egy ideig a ma már a Chelsea-t irányító Enzo Maresca edzett, igazán innovatív módszerekkel, és mindenki megelégedésére. Az EDS-t azért hozták létre, hogy mintegy hidat képezzen az akadémia és az első csapat között, ennek segítségével épült be Guardiola együttesébe Phil Foden és Cole Palmer (bár utóbbi kevésbé bizonyult türelmesnek, és inkább Londonba igazolt). De épp Palmer döntése igazolja, hogy kétféle út létezik a legtehetségesebb akadémisták előtt: Foden módjára kivárják a sorukat, és az első évek szerényebb játékidejét is türelemmel viselve, azt megbecsülve lassacskán válnak teljes értékű csapattaggá, vagy odébbállnak, és máshol igyekeznek kiteljesedni. Utóbbi sem rossz biznisz a Citynek, amely Guardiola érkezése óta (2016) több, mint 500 millió fontot generált a tehetségek játékjogainak értékesítéséből. Ezért is tekintik ma már a Citynél szinte B-csapatnak, és nem akadémiai együttesnek az U21-est, amelyik valóban előszobája a felnőtt csapatnak.

A Dortmundban idén már 12 meccsen pályára lépő, azokon öt gólt szerző, és a Bajnokok Ligájában is betaláló Gittens mellett az Aston Villa egyik legjobbja, Morgan Rogers is a City akadémiáján taposta késő tinédzserkorában a gyepet, onnan igazolt a Middlesbrough-ba, majd egy szezon után a Villába. A legnagyobb pénzt eddig Cole Palmer eladásából kaszálta a City, a Chelsea-ben csillogó tízes – az első PL-futballista lett a szezonban, aki egy meccsen négy gólt szerzett és az első 1992 óta, aki az első félidőben ért el mesternégyest – 45 millió fontért igazolt a Stamford Bridge-re. Ha megnézzük, kik igazoltak el az évek alatt az EDS-ből, impresszív listára lelünk: Jadon Sancho, Brahim Díaz, Roméo Lavia, Jeremie Frimpong, Kelechi Iheanacho, Angelino, Yan Couto alkotja többek közt a listát. No meg Delap.

A remek felépítésű, kétlábas, a kaput kiválóan érző fiatalért 15 plusz 5 millió fontot sem sajnált kifizetni az Ipswich, és nagyon úgy fest, megérte a befektetés. Tehetsége kibontakoztatásához alaposan hozzájárult, hogy a Cityben a világ legjobb edzői segítették a fejlődésben, korosztálya legkiválóbbjaival készülhetett együtt, a lehető legjobb körülmények között.

2020 szeptemberében, 17 évesen bemutatkozhatott a felnőtt csapatban, a Bournemouth elleni Ligakupa-mérkőzésen, és ahogy azt illik, góllal debütált. Az már akkor is látszott, hogy termetéhez képest igazán gyors, remekül képes a labdát megtartani, cselezni és jó a kisjátékokban is. Már csak ezért is játszott a Derby akadémiáján sokáig szélsőt, ám aztán kilences vált belőle. Már a Derbyban is dicsérték a hozzáállását, Manchesterben meg pláne. Az elmúlt szezonbeli kölcsönjátéka idején, a Hull Cityben sem volt ezzel gondja, és a gólokkal sem maradt adós: 26 bajnokin kezdett a Championshipben, nyolc gólt szerzett úgy, hogy januári térdsérülése miatt csak a hajrára térhetett vissza. 64 kísérletből jött össze a nyolc gól: 46-szor jobbal próbálkozott, 14-szer ballal, négyszer fejjel. 6,3-as xG-re rúgta a nyolcat, ami dicséretes, de az egy az egy elleni teljesítményével és a progresszív labdavezetéseivel is kitűnt a mezőnyből. Ami viszont feltétlenül fejlesztésre várónak volt nevezhető, az a labdakezelés (meccsenként 3,6-szor vette át rosszul), valamint a passzkészsége (67 százalékos pontossággal zárt a Hullban), ami ahhoz képest, hogy a Manchester City akadémiáján pallérozódott, legalábbis érdekes. Egyelőre nem sikerült ebben előrelépnie, sőt (56,5 százalék az idei passzpontossága), ám amíg 1,5-ös xG-re szerez öt gólt, nem érheti szó a ház elejét. Mestere, Kieran McKenna azért óvatosan bánik a dicséretekkel.

„Fiatal csatár, aki három másodosztálybeli kölcsönjáték után igyekszik meglelni a helyét a futballban” – fejtegette északír származású edzője. – „Az elmúlt tizenkét hónapban alaposan megváltozott a testfelépítése, ami szerintem fontos egy csatárnak, aki a Premier League fizikai követelményeinek kell, hogy megfeleljen. De folyamatosan fejlődik. Az elmúlt szezonbeli térdsérülése miatt a nyári felkészülése sem volt makulátlan, időre volt így még szüksége. Azért is, mert a mi csapatunk intenzitásához is hozzá kellett szoknia, az edzéseken és a meccseken egyaránt. De nagyon elszánt, kiválóan dolgozik, minden stábtaggal jól kijön, nagyon népszerű a csapaton belül. Huszonegy évesen nagyon ígéretes szezonrajtot produkált. Ez azonban csak a kezdet, tudja, hogy nagyon sokat kell még dolgoznia, fejlődnie, hogy hosszú út áll még előtte addig, míg elér a csúcsra.”

Ez a szezon lehet mindenesetre a dobbantó: ez az első olyan PL-idénye, amelyikben meghatározó embere a csapatának, és ha továbbra is ilyen ütemben termeli a gólokat, feljebb léphet. Muszáj is lesz neki, mert nagyon úgy fest, klubja, az Ipswich hátrafelé araszol, amelynek a vége bizony a Championship.

(Ez a cikk újraosztott tartalom, ami eredetileg 2024. október 30-án jelent meg az oldalunkon)

Kiemelt kép: Izzy Poles / News Images LTD / Alamy Stock Photo