Letűnt idők nyomában: te tudod, ki volt az NFL első bajnoka?

Nem csodálom, ha a legtöbben még csak nem is hallottak róla, ugyanis az 1908-ban, a sportág hajnalán alapított klub még a húsz évet sem élte meg, mivel 1927-ben – ahogy a liga alapító tagjainak többsége az első évtizedek során – megszűnt gazdasági okok miatt. A történelmi bajnoki cím ellenére még a sport kapcsán sem az amerikai futball tette híressé az ohiói települést, amely tulajdonképpen Cleveland egyik elővárosa. Akronban ugyanis a kosárlabdának alakult ki nagy hagyománya, 1938 és 1940 között két különböző csapata is bajnok lett az NBA elődjének tekinthető ligában, ebből a Wingfoots ráadásul ma is létező csapat egy kisebb bajnokságban. De a kosárrajongók is elsősorban onnan hallhattak róla, hogy a kisváros a jelenkor talán két legnagyobb csillaga, LeBron James és Steph Curry szülőhelye.

Na de térjünk vissza az NFL első bajnokcsapatára, az Akron Prosra, amelyet először Indians néven jegyeztek be és félprofi gárdaként működött.

Az egyesület az állambeli bajnokságban szerepelt, nem is sikertelenül, ugyanis a 70 ezres, de akkoriban intenzíven növekvő kisváros büszkesége első hét idényéből négyszer bajnok lett, 1909-ben ráadásul makulátlan, 9-0-s mérleggel. Sikereit passzolásra építő támadó játékával érte el, ami akkoriban inkább az egyetemekre volt jellemző stílus, nem a profi vagy félprofi bajnokságokra.

Ez annyiban viszont nem meglepő, hogy a korszak egyik legnagyobb sztárja, Peggy Parratt is a klubba igazolt, elsősorban neki volt köszönhető a harmadik és negyedik bajnoki cím. Parratt arról híres, hogy még 1906-ban a Massillon Tigers játékosaként ő dobta a sportág első legális passzát, ugyanis korábban tilos volt előre dobni a játékszert. Amúgy Parratt olyannyira meghatározó személyiség volt akkoriban, hogy játékosként, edzőként, tulajdonosként és menedzserként 1912 és 1915 között Parratt Indiánjai (Parratt's Indians) néven szerepeltette az alakulatot, amelynek az Elyria Athletics és a Shelby Blues volt a két nagy riválisa az elsőségért. Parratt a legjobb egyetemi játékosokat tudta megszerezni, még a viszonylag távoli, Indiana állambeli Notre Dame-ről is rengeteg sztárjátékos érkezett. A csapat dominálta a ligát, 1914-ben egymás után másodjára is bajnok lett, ennek ellenére volt például egy 6-0-s veresége is – a Canton Professionalstől. (Ezt a találkozót ennél jóval nagyobb tragédia árnyékolta be: a győztes hazai csapat kapitánya, Harry Turner elhunyt, mert egy szerelési kísérletnél eltört a gerince, ami a sportág egyik első halálesete volt.)

Peggy Parratt

A következő szezonra szétkapták a bajnokcsapatot, elsősorban a Canton Bulldogs és Parratt korábbi egyesülete, a Massillon Tigers csábította el a legjobb játékosokat, így a katasztrofális szezon után Parratt is elhagyta a süllyedő hajót, és visszatért Clevelandbe. Miután a sportág első igazi sztárja távozott, a helyi Burkhardt nevű sörfőzde vette át az irányítást, melynek köszönhetően a klub is felvette ezt a nevet (Akron Burkhardts). Az egyesület 1918-ban kapta vissza eredeti nevét, az Indianst, de annak ellenére ekkor tapasztalt először pénzügyi gondokat, hogy a színeiben játszott az ország egyik legjobb futója, Fritz Pollard, aki egyben a liga első színes bőrű játékosa volt.

A csapatot végül egy helyi üzletembernek, Art Ranney-nek sikerült eladni, aki egyébként a helyi egyetemen játszotta is a sportot, a társa pedig Frank Nied, egy szivarbolt tulajdonosa lett. A párosuk változtatta a csapat nevét Akron Prosra és tevékenyen részt vettek 1920. szeptember 17-én az Amerikai Profi Futball Szövetség megalakításában, amelynek Ranney például titkára és kincstárnoka lett. Az APFA két évvel később, 1922-ben vette fel ma ismert nevét, az NFL-t.

A 14 alapító klub közül ma már csak kettő létezik: a Chicago Cardinals és a Decatur Staleys. Utóbbiról nem hallott? És Chicago Bearsként? Bizony, a Bears Illinois kisvárosában kezdte működését, majd 1921-ben költözött Chicagóba és 1922-ben vette fel a Bears nevet. A Cardinals pedig 1960-ban hagyta el a szeles várost, majd 28 évig St. Louis volt az otthona, mielőtt az arizonai Phoenixbe költözött. Az NFL jogelődjének megalakításakor már a Green Bay Packers is létezett, de csak a második szezonban csatlakozott a ligához, így a Medvék és a Sajtfejűek történelmi rivalizálása 1921-ben vette kezdetét. Talán az érdekesség kedvéért érdemes felsorolni a másik 11 alapító csapatot: Buffalo All-Americans, Canton Bulldogs, Cleveland Tigers, Columbus Panhandles, Dayton Triangles, Detroit Heralds, Hammond Pros, Muncie Flyers, Rochester Jeffersons, Rock Island Independents és a rögtön az első évben „bedőlt” Chicago Tigers.

Az Akron Pros kiválóan kezdte a történelmi bajnokságot, ugyanis első meccsén 43-0-ra verte a ligán kívüli Wheeling Stogies csapatát. A meccsen a híres Nesser fivérek egyike, Al – aki utolsóként a kötelező sisak használata nélkül játszott – három fumble-t hordott vissza TD-re. 

A menetelés a Columbus Panhandles 37-0-s és a szintén ligán kívüli Cincinnati Celts 13-0-s legyőzésével folytatódott, majd a Cleveland Tigerst egy blokkolt punttal sikerült két vállra fektetni (7-0). A sorsdöntő meccs a bajnokság nagy esélyesének kikiáltott Canton Bulldogs 10-0-s legyőzése volt, az egyetlen TD-t interceptionből szerezte az Akron, amely végül nyolc győzelemmel és három döntetlennel zárta az idényt, s csupán egyetlen meccsen, a Cleveland Tigers elleni „visszavágón” kapott pontot, akkor 7-7 lett a végeredmény.

Akkor azonban még korántsem volt olyan pontosan kidolgozva a bajnokság lebonyolítása, mint manapság, a csapatok például különböző számú meccseket játszottak, általában 7 és 13 között, de például a Muncie Flyers egyetlen egyet. A rájátszás, vagy legalább bajnoki döntő 1933-ig nem létezett, így talán nem is csoda, hogy a Decatur Staleys és a Buffalo All-Americans vitatta az Akron bajnoki címét, mondván egyiküket sem győzte le, mindkettővel 0-0-s döntetlent játszott az utolsó két fordulóban. Éppen ezért csak a következő év áprilisában dőlt el a bajnoki cím sorsa, amikor minden csapat menedzsere összeült Cantonban és megszavazták az Akron Prost bajnoknak, amely így kiérdemelte a Brunswick-Balke Collender Kupát. Ráadásul ezt a trófeát soha senki nem vehette át még egyszer, ugyanis nem sokkal utána eltűnt... Amúgy a mai módszerrel számolva a Buffalót 9-1-1-es mutatójával társbajnoknak kellett volna tekinteni, míg a Bears, akarom mondani a Staleys a 10-1-2-vel harmadik lett volna.

Az Akron Pros soha többé nem tudta megközelíteni a történelmi sikerét: 1921-ben ugyan harmadik, 1925-ben pedig negyedik lett, de ezt leszámítva a legjobb tízen kívül zárta a bajnokságot – negatív mutatóval. Utolsó, 1926-os évében ismét Indiansként szerepelt, de, mint minden kis piacon működő csapat, kénytelen volt felfüggeszteni a tevékenységét a gazdasági nehézségek miatt.

A NFL első szezonjában szerepelt játékosok közül 11-et választottak a sportág cantoni Hírességek Csarnokába, közülük tízet az 1960-as években, az utolsót, a már említett Fritz Pollardot pedig 2005-ben. Ő az Akron Pros történetének egyetlen Hall of Fame-tagja. A klub pedig azzal is történelmet írt, hogy a legendás futót 1921-ben vezetőedzőnek is kinevezte, így Pollard nemcsak nagyszerű játékos volt, hanem egyszersmind a liga történetének első színes bőrű játékosa és vezetőedzője egy személyben.