Laczkó Zsolt érkezése nem hozott megnyugvást Kispesten
A labdarúgó NB I 2022-2023-as kiírásában a Budapest Honvéd az utolsó előtti, 11. pozícióban végzett és kiesett a másodosztályba. A következő idénytől nem is lehetett volna mást várni, mint azt, hogy Puskás Ferenc és Bozsik József egykori csapata egyből visszajut az élvonalba. A feljutás helyett viszont mindössze csak a kilencedikre helyre futotta a piros feketék erejéből. A szezon eleji rossz eredmények miatt menesztették a nyáron kinevezett Pinezits Mátét. Nem sokkal később érkezett Csertői Aurél, aki az Ajka elleni bajnokin mutatkozott be, 2023. november 12-én, majd 2024. augusztus 18-án, három fordulóval a bajnokság kezdete és közvetlenül a klub új tulajdonosának bemutatkozása után távozott is. Az új vezetőedző Laczkó Zsolt lett, aki a nyári felkészülés kezdete óta a Honvéd NB III-as második csapatát irányította és egyben a magyar válogatottnál Marco Rossi egyik asszisztensedzőjeként dolgozott. A 37 éves tréner az ötödik fordulóban ült le először a kispadra, a Soroksár elleni idegenbeli bajnokin.
A kispestiek eddig tíz forduló elteltével összesen hét pontot szereztek, ebből még négyet Csertői irányításával az első négy meccs alatt. Laczkó Zsolt vereséggel indított Soroksáron, aztán az első hazai bajnokiján már sikerre vezette a gárdát, a Mezőkövesd ellen. A probléma viszont az, hogy a bajnokságban ezután négy vereség jött sorozatban és mindössze egy pontot sikerült szerezni. Bár a kupában magabiztosan legyőzték az NB III Észak-nyugati csoportjában kiesést jelentő helyen álló Kelen SC-t (5–1), egyéb babér már nem termett a Honvédnak. A Csákvár és a Gyirmót ellen egyaránt 3–1-re kaptak ki idegenben, míg hazai pályán a BVSC, majd a Szentlőrinc múlta őket felül 1–0-val. Laczkó hetedik bajnoki meccsén, a cikkünk publikálása előtt percekkel befejeződött Békéscsaba elleni idegenbeli találkozón 1–1-es döntetlen született, a Honvéd a 40. perctől emberhátrányban játszott.
A rossz eredmények még inkább érdekesek, ha megvizsgáljuk a keret összetételét. A Honvédnak nincs rossz játékosállománya, Szabó Alex, Benczenleitner Barna és Dúzs Gellért rendszeres tagja az U21-es válogatott keretének. Simon Benedek az U19-es korosztályban szintén felölthette már magára a címeres mezt, ahogy a felnőtt válogatottban – igaz, utoljára jó néhány éve – Hangya Szilveszter és Holman Dávid is megfordult. Mindketten kifejezetten rutinos futballistának számítanak, akárcsak a 35 éves Branko Pauljevics. A szerb közel tíz évet húzott le a magyar első osztályban. Mellettük Kesztyűs Barnának, Bévárdi Zsombornak, Lőrinczy Attilának és Ihrig-Farkas Sebestyénnek is van számottevő NB I-es rutinja.
A védekezés kezd összeállni
A Honvéd Laczkó első meccsén a Soroksár ellen domináns focit szeretett volna játszani, ami a meccs képét tekintve összességében sikerült, bár az eredmény nem ezt mutatta. A kispestiek agresszíven, 4–1–3–2-ben védekeztek, ám ez több problémával járt együtt. A középen egyedül lévő hatosnak túlságosan nagy területet kellett levédenie, miközben a négy védőnek gondja akadt a szélesség megfelelő lefedésével. A Mezőkövesd elleni meccsen ezek után már egy 5–2–3-as szisztémában védekeztek, amit azóta is használnak.
Laczkó úgy vette át a Honvéd vezetését, hogy a válogatott stábjában is benne maradt, ám nem dolgozott sokáig párhuzamosan a két helyen, hiszen a legutóbbi Nemzetek Ligája-meccsek során már nem volt a nemzeti csapatnál, Szalai Ádám került a helyére. A válogatottnál összességében sikeres időszakot töltött el, így nem csoda, hogy a nemzeti tizenegy által is alkalmazott labda elleni játékban kereste a megoldást. A Honvéd, akárcsak a válogatott, közép-középmagasan tud a leghatékonyabban védekezni. Igyekszik a pálya centrumát lezárni, ezzel ráveszi az ellenfelet, hogy a szélen folytassa a játékot. A vonal mellé próbálja szűkíteni a támadók területeit, hogy hibára kényszerítse őket és végül elvegye a labdát tőlük.
A Kispestnél a két szélső mindig intenzíven segíti a szélen történő védekezést. Egészen az oldalvonalig mozognak ki.
Ez kulcsfontosságú, mivel a Honvéd előszeretettel próbál védekező, labda elleni túltöltést alkalmazni. A vonal mellett előretörő ellenfeleket egyszerre több kispesti védő támadja. A hazai, BVSC elleni bajnoki 7. percében a vendégek négy támadójától öt Honvéd-védő próbálta elvenni a labdát a pálya szélén.
Papíron ez az elgondolás remekül működik, viszont a gyakorlatban nem mindig tudják jól megcsinálni. Amikor egyszerre sokan próbálják ugyanazt a területet levédekezni, nem mindig tudják egymás között kommunikálni, kinek melyik ellenfélre kellene figyelnie. Gyirmóton például a 15. percben a Honvéd kapuja előtt a hazaiak támadója négy kispesti gyűrűjében kapta meg teljesen szabadon a labdát.
Nem megy tehát gördülékenyen ez a fajta védekezés. Viszont az intenzitásra sosem lehet panasz. A gyakran már mélyen, 5–4–1-ben is focizó Honvéd a pálya szélén minden erőt beleadva igyekszik labdát szerezni. Amennyiben nem tudnak a labda ellen túltölteni, akkor egy az egy ellen agresszíven kezdik el szorítani az ellenfelet. Ilyenkor a beadásra érkező támadók ellen alakítanak ki létszámfölényt. A gond, hogy ettől még nem tudják kifejelni a beérkező labdákat. A levegőben iszonyúan sebezhető a Honvéd, két-három védő közül is képes volt már az ellenfél zavartalanul fejelni Dúzs kapujára.
Laczkó viszont ettől függetlenül nem akarta elengedni az agresszív védekezést. Különböző presszing-jelekre, jellemzően visszapasszokra elkezd letámadni a Honvéd. A szélsők a mélyebb, pálya széli helyezkedésüket kihasználva a vonal mellől ívesen támadják meg az ellenfél belső védőjét, aki nagy eséllyel hátra passzol, vagy előre rúgja a labdát. Előbbi esetén indul is a letámadás. A két szélső és a center egyből előrefut és szorítja egyre hátrább az ellenfelet, míg a két hatos középről nyújt támogatást. Viszont a védősor ilyen ütemben nem tud fellépni. Sokszor óriási terület nyílik a két középpályás és a hátsó ötös között. Az ellenfél ezt igyekszik kihasználni, és egy visszalépő játékosnak bejátssza a labdát a megnyíló vonalak közé. A BVSC elleni találkozó 34. percében éppen erre láthattunk tökéletes példát, csak a zuglói támadó rosszul vette át a labdát, így a Honvéd-védők korrigálni tudtak.
A kispesti letámadás egyáltalán nem tökéletes, sőt igen sebezhető, de fontos tisztában lenni vele, hogy a Honvéd jelenleg NB II-es csapat. Az ellenfelek nem képesek folyamatosan büntetni Laczkó csapatának hibáit a presszing során. Labdával gyakran ötlettelen módszerekkel igyekeznek túljutni a piros-feketék letámadásán, rendszeresen pontatlanul passzolnak vagy rosszul veszik át a labdát. Emiatt képes a Honvéd rendszeresen korrigálni a saját hibáit védekezésben.
A támadásoknál kezdődik a nagy baj
A Kispest a támadásokat nem variálja túl. Felállnak egy teljes pályát lefedő 3–2–5-ös felállásban és hátulról a belső védők felívelgetik a labdát a támadókra, középre vagy valamelyik szélre. A legnagyobb probléma, hogy szinte mindig az embert keresik, nem a mélységet indítják. Kétségtelen, kevés is a hatékony elmozgás az elöl álló társaktól, bár a feladatukat az ellenfél sem könnyíti meg. A védekező csapat ilyenkor mindig passzívan védekezik, nem helyez nyomást a labdára. Arra koncentrálnak az ellenfelek, hogy semlegesítsék az éppen elmozgó Honvéd-támadókat.
A belső védők szinte kivétel nélkül embert keresnek a hosszú labdáikkal, az elöl helyezkedő társak viszont csak minimális alkalommal tudják ezeket begyűjteni.
Folyamatosan zajlanak a mezőnyben a fizikai párharcok és a fejpárbajok, ezekből pedig rengeteg második labdás szituáció alakul ki. A lepattanó begyűjtése pedig gyakran élet-halál harc kérdése, nem véletlen, hogy ilyen sok szabálytalanság van az összes NB II-es mérkőzésen. Ez különösen azért kellemetlen a Honvéd számára, mert nagyon rosszul védekeznek a pontrúgások ellen. A Szentlőrinc, a Gyirmót és a Csákvár ellen is távoli szabadrúgások miatt kaptak ki.
A kispestiek játékában, néhány szituációt leszámítva, hihetetlenül hiányzik a progresszió a belső védőktől. Csak alkalmanként vezetik előre a labdát, amikor senki sincs előttük. Gyakran úgy ívelik előre a labdát, hogy még akár 10-15 métert is vihetnék azt zavartalanul előre. A progresszió szinte teljes hiányát látva nem meglepő, hogy a Honvéd képtelen felépített támadásokat vezetni.
Mivel a belső védők nem viszik fel a labdákat, sokszor a középpályások úgy érzik, ez akkor az ő feladatuk. Kilépnek a hátsó sorba és elkérik a labdát, miközben az ellenfél teljesen passzívan védekezik egy nyugodt csapatblokkban. Ilyenkor a középpályások teljesen fölöslegesen mozognak vissza, hiszen nincs nyomás a védelmen, ráadásul középen magasabban is el tudnák kérni a labdát. Ezzel csak azt érik el, hogy saját maguk kiürítik a pálya közepét. Nem lesz a centrumban kispesti futballista, miközben az ellenfél marad a helyén és továbbra is őrzi a pálya közepét. Az elöl helyezkedő támadók teljesen elszakadnak a labdát birtoklóktól, így esélytelen a helyzetkialakítás.
Laczkó első meccsén, a Soroksár ellen még úgy tűnt, a kispestiek tényleg egy labdához pozicionált játék irányába terveznek elmozdulni. A magyar válogatottal kapcsolatos elemzések egyik slágertémája az elmúlt bő egy évben a „magyar futballtradícióhoz való visszatérés”, azaz ennek dilemmája volt. Laczkóról azt lehetett sejteni, hogy ezt a vonalat képviselné vezetőedzőként. Nemrég az M4 Sport csatornának adott egy hosszabb interjút, ahol az alábbiakat mondta a magyar labdarúgókról:
„Hiszem azt, hogy alapvetően a magyar játékos sokkal jobb, többet tud, mint amit gondolunk róla.”
A váltás azonban nem mehet egyik pillanatról a másikra. Soroksáron csak a szándékot lehetett felfedezni, hogy mit akar majd a jövőben a Honvéd. Jelenleg azonban a legfontosabb cél, hogy rendbe tegyék a csapatot rövid idő alatt, miközben megy a bajnokság.
„Olyan helyzetben vagyunk, és vagyok személy szerint is, ahol a lehető leggyorsabban kell eredményt produkálnunk, a lehető leggyorsabban kell segíteni a játékosoknak, hogy a rendszer működjön.”
Ezért játszik a Kispest egy önmagában nagyon egyszerű, sokszor sablonos, gyorsan leoktatható játékot. Viszont az eredmények egyelőre így sem jönnek. A liga többi csapatához képest nem rosszabb a Honvéd, egyszerűen a szerencse gyakran az ellenfél mellé állt. A Szentlőrinc kialakított helyzet nélkül nyert Kispesten, míg a hazaiak két-három nagyobb lehetőséget is elpuskáztak.
Az őszi szezonban a játék képe nagy eséllyel nem fog változni, de a téli szünetben jelentőset léphet előre a Honvéd. Az érkező erősítések mellett lesz ideje Laczkónak egy teljes felkészülést levezényelni és a saját képére formálni a csapatot.
Kiemelt fotó: honvedfc.hu
Szerző
