Kurt Warner árufeltöltőből lett Super Bowl-győztes irányító

Kurt Warnert soha nem tekintették kiemelkedő tehetségnek, ennek megfelelően egyetemi szinten nem egy patinás intézmény csapatát képviselte, hanem a Northern Iowát, de még ott is csak végzősként, a negyedik évében került a kezdőbe. Az 1993-as másodosztályú bajnokságban ugyan rájátszásba vezette csapatát, de ott az első körben alulmaradt és kiesett a Panthers, így nem igazán sikerült felkelteni a játékosmegfigyelők érdeklődését. A drafton egyetlen NFL-klub sem választotta ki, de a Green Bay Packers lehetőséget adott számára az 1994-es edzőtáborában, azonban a legendás Brett Favre, a profik között ugyancsak hosszú, 19 éves karriert befutó Mark Brunell és az egyetemi bajnokság legértékesebb játékosának választott Ty Detmer mögött esélye sem volt, hogy a keretbe kerüljön. Érdemes azért megjegyezni, hogy a profik között olyan kiváló szakemberek kezei alatt pallérozódott, mint Mike Holmgren Super Bowl-győztes vezetőedző, vagy éppen az irányítókkal foglalkozó Steve Mariucci és az akkoriban a Packersnél segédedzőként dolgozó Andy Reid, aki aztán ugye idén már másodjára lett bajnok a Kansas City Chiefsszel.

Rögös út az NFL-be

Warner az elküldése után elment árufeltöltőnek a Hy-Vee élelmiszerlánchoz (5,5 dolláros órabérért), majd visszatért alma materéhez segédedzőnek. Álmait azonban nem adta fel, továbbra is abban reménykedett, hogy esélyt kap legalább egy próbajátékra. Mivel azonban a lehetőség nem jött, ezért 1995-ben az arénafutball felé fordult. Három idényt töltött az Iowa Barnstormersnél, melyet utolsó két évében a bajnoki döntőbe, azaz az Arena Bowlba vezetett, de ott mindkétszer alulmaradt. Később minden idők 20 legjobb arénafutball játékosának listáján a 12. helyre rangsorolták, ennek köszönhetően teljesítménye felkeltette néhány NFL-klub érdeklődését.

Az 1997-es NFL-szezon után viszont a St. Louis Rams szerződést adott neki, majd 1998 februárjában az NFL 1995 és 2007 között létező európai bajnokságában szereplő Amsterdam Admiralshoz küldte, ahol vezette a ligát passzolt yardokban és touchdownokban is. Warner produkciója elégnek bizonyult ahhoz, hogy 27 évesen végre egy NFL-csapat keretébe kerüljön, ráadásul Tony Banks és Steve Bono mögött a St. Louis harmadik számú irányítójaként a bemutatkozására is sor került. A Rams a 4-12-es, kiábrándító szezon után a szabadügynök Bonót elengedte, Bankset pedig a Baltimore Ravensbe cserélte, de Warner is könnyen távozhatott volna, azonban a ligába három év kihagyás után visszatérő Cleveland Browns nem választotta ki a bővítési drafton. Warner így a második helyen találta magát az irányítók között a szabadügynökként megszerzett Trent Green mögött, csakhogy posztriválisának elszakadt a térdszalagja az előszezonban. A tavaly Hírességek Csarnokába választott Dick Vermeil vezetőedzőnek így nem maradt más választása, minthogy Warnert nevezze a Rams kezdő irányítójának.

Első évben rögtön a csúcsra

Sok esetben egy balszerencsés eset összességében szerencsés kimenetelt eredményez, márpedig a Rams esetében pontosan ez történt, ugyanis Green sérülésével megszületett minden idők legeredményesebb és leghatékonyabb támadósora: Warner csapatba kerülésével összeállt a Greatest Show on Turf. Az 1999-es Rams arra is jó példa, miként vehet 180 fokos fordulatot egy csapat egyetlen év alatt.

Martz az egykori legendás vezetőedzőről, Don Coryellről elnevezett Air Coryell támadó sémát vezette be, amely egy vertikális játékokra építő rendszer. Alappillére az erős futójáték, amely megnyitja közép és mélységi passzlehetőségeket. Így olyan elkapók kellenek a sémába, akik között van gyorsaságát kihasználó mélységi célpont és olyan játékos is, aki remek útvonalakkal középtávon hatékony, ők pedig párosulnak egy erős kezű irányítóval. A stratégia része a játékosok – és nemcsak az elkapók, hanem a futók és tight endek – állandó mozgatása még játékindítás előtt, amivel egyrészt a védők számára szinte lehetetlenné teszi a kontaktot az első öt yardon belül is, másrészt az irányítónak jóval könnyebbé teszi a védelem olvasását. Az ellenfelek védelme számára egész egyszerűen megoldhatatlan feladatot jelentett, hogy egyszerre kikapcsolja az egység négy szupersztárját, azaz Warnert, Faulkot, valamint a két elkapót, Holtot és Isaac Bruce-t. Az egység dominanciájáról mindent elárul, hogy már csak Holt nem tagja a Hírességek Csarnokának, de minden bizonnyal ez is csak idő kérdése.

A több mint 1000 futott és elkapott yardot termelő Faulk 2429 összyardjával megdöntötte az NFL akkori rekordját, így az év támadója, Vermeil pedig az év edzője lett. A csapat vezette a ligát passzolt yardokban (4580) és TD-kben (41), illetve támadó yardokban (6639) is, az 526 pont pedig klubcsúcsot jelentett. Az 1999-es St. Louis egyike annak az öt csapatnak, amely egy idényben legalább 12-szer ért el 30 pontot. Ehhez egyébként kellett a védelem is, amely hét visszahordott interceptionnel járult hozzá a pontterméshez.

A rájátszásban a korszak másik elit támadó alakulata, a Minnesota Vikings, majd a főcsoportdöntőben az elitvédelemmel rendelkező Tampa Bay Buccaneersen is túljutott a Rams, utóbbin ráadásul mindössze 11 szerzett ponttal. Minden idők egyik legizgalmasabb Super Bowlján pedig a 16-0-ra elhúzó St. Louis úgy múlta felül a Tennessee Titanst, hogy a hajrában a rivális 23-16-nál az egyenlítésért támadott, de az utolsó játéka egy yarddal a célterület előtt elhalt, amikor Mike Jones szerelte a labdát a gólvonal felé hiába nyújtó Kevin Dyson elkapót. Így viszont Warneré lett a meccsnyerő játék a két perccel a döntő vége előtt Bruce-nak kiosztott 73 yardos passzal, ezzel együtt hatodik játékosként a liga legjobbja cím mellett ugyanabban az évben a döntő legértékesebb játékosa elismerést is kiérdemelte. A Rams pedig első olyan csapatként diadalmaskodott, melynek egy csarnok volt az otthona.

A Rams 0-16-ról fordított a Super Bowlon (Forrás: Los Angeles Rams)

The Greatest Show on Turf

A legnagyobb diadal és a Super Bowlon akkor rekordnak számító 414 passzolt yard után Warner természetesen azonnal a sztárokat megillető szerződést kapott: az egykori árufeltöltő hét évre 47 millió dollárért írt alá. De nem ez volt az egyetlen változás: a később a Kansas City Chiefshez még visszatérő Vermeil másodjára is visszavonult, így helyét Martz örökölte meg a vezetőedzői poszton, de ez a csere nem törte meg a Rams lendületét. Sőt! Emelte a tétet, ugyanis 2000-ben statisztikailag még parádésabb évet produkált a csapat.

Mindkét elkapója és a futója is 1300 yard felett termelt, így ezúttal nem Warner, hanem Faulk lett az MVP annak köszönhetően, hogy 18 futott és nyolc elkapott TD-vel zárt. Ez csapatszinten 540 pontos új klubcsúcsot eredményezett, és a 2000-es Rams annak a három együttesnek az egyike, amely legalább kilencszer ért el 35 pontot egy szezon során, ennél eggyel többször csak a 2013-as Denver Broncos szórta meg ilyen mértékben az ellenfeleket.

Az új évezredet viszont ennek ellenére sem kezdhette címvédéssel a St. Louis, mert nemcsak a liga legjobb támadó egységével rendelkezett, hanem a legrosszabb védelemmel is, amely több mint 450 pontot engedett. A Rams az egyetlen gárda az NFL fennállása során, amely ilyen gyenge védelemmel is pozitív mérleggel zárt. A rájátszás ennek megfelelően egyetlen meccsből állt, amikor a New Orleans Saints otthonában 31-28-ra alulmaradt.

A 2001-es idény hasonló dominanciával telt, egyszerűen – immár harmadik éve – egy megállíthatatlan gépezet volt az egység, amely ismét első volt az egész mezőnyben támadó yardokat (6930), elkapásokat (379), passzolt yardokat (4903) és TD-ket (37), valamint a futott TD-ket (20) tekintve. Warner másodszor is MVP, Faulk pedig sorozatban harmadszor az év támadója lett. De ennél is beszédesebb az egység dominanciájáról, hogy három egymást követő évben termelt 500 pont felett, ami azóta sem sikerült senkinek. Ezért ez a futballtörténelem legnagyobb show-ja.

Érdemes kontextusba helyezni ezt a teljesítményt a mai támadóorientált sportágban, amikor is olyan csodálatos támadó egységeket nézünk, mint az immár másodszor bajnok Patrick Mahomes vezette Kansas City Chiefs, ugyanakkor 2022-ben a két évtized elteltével végbement – támadókat segítő – szabályváltoztatások és az egy fordulóval hosszabb alapszakasz ellenére sem volt egyetlen csapat sem, amely elérte volna a félezres álomhatárt! A Rams ezt egy másik korban, amikor többnyire a védelmek domináltak, háromszor tette meg.

Legendás időszakot élhettek át a St. Louis Rams szurkolói az ezredforduló során (Forrás: NFL.com)

A bukás

A klub azonban felismerte, mindez hiábavaló, ha a labda másik oldalán nincs megfelelő védelem. Ezt a problémát viszont sikerült orvosolni a később három csapatnál is vezetőedzőként alkalmazott Lovie Smith védő koordinátori kinevezésével, aki Tampából magával hozott játékosokat, de máshonnan is sikerült szerezni meghatározó védőket, ráadásul a drafton mindhárom első körös választási joggal védőt húzott a Rams. Minden adott volt tehát, hogy a Greatest Show on Turf – élén Warnerrel – másodjára is csúcsra érjen.

Ennek megfelelően 14-2-es mérlegével megnyerte a főcsoportot, majd a Green Bay Packersen és a Philadelphia Eaglesen a szokott pontzuhataggal gázolt át. A Super Bowlon pedig a váratlanul döntőbe menetelő New England Patriots következett. A finálék történetének második legnagyobb meglepetése, hogy a fiatal titán, a később hét bajnoki címével minden idők legeredményesebb játékosává váló Tom Brady által irányított bostoniak megállították a Rams korszakos elitalakulatát. Így tehát ez az emlékezetes finálé nemcsak egy korszak lezárása, hanem egy új kezdete is volt. A St. Louis 14 pontos favoritként maradt alul (a III. Super Bowlon a New York Jets verte ennél is esélytelenebbül a Baltimore Coltsot), de ez akkor még nem elsősorban Bradynek volt köszönhető.

Persze a legendássá váló irányító is kellett hozzá, de sokkal fontosabb volt, hogy sikerüljön limitálni a mindaddig megállíthatatlannak tartott Rams támadósorát. Erre pedig csakis Bill Belichick volt képes. A 2001-es alapszakasz tizedik hetén 24-17-re diadalmaskodott a Rams, ami nem is volt rossz a lesajnált Patriotstól, elvégre a 24 kapott pont nem sok, csakhogy igazából a Rams végig kontroll alatt tartotta a meccset. A New England elsőre elképesztő mennyiségű – Belichick számításai szerint 43 – blitzeléssel akart sikertelen passzokat kikényszeríteni, de így sem sikerült nyomást helyezni Warnerre, mert a Rams támadófala remek játékosokból állt, vezére a szintén Hírességek Csarnokába választott Orlando Pace volt.

A döntőre mást eszelt ki az edzőpápa, teljesen más mentalitást képviselt a Patriots. A támadókra reagáló védelem helyett, egy saját erősségeire alapozó védelem volt a pályán. Olyan, amelyik fizikális futballt játszik, azzal próbálta megtörni a ritmusát, az időzítését az ellenfélnek, vagy éppen lelassítani Warner célpontját, nem pedig versenyre kelni vele sebességben, mert abban alulmaradna. Sokszor ilyen apró filozófiai változtatás csodákra képes. A Patriots nem zónázott, hanem piócaként tapadó, végig kontaktot kereső emberezéssel készült a légi támadásra, amely így már korántsem volt olyan hatékony, mert nem Warnert akarták megzavarni az időzítésben, hanem a célpontjait.

Onnan látszik, mennyire nem ízlett a Ramsnek ez a játékfelfogás, hogy Warner három nagyágyúja közül senkinek nem volt ötnél több elkapása és 56-nál több elkapott yardja, maga az irányító hiába jutott 365 passzolt yardig, két interceptiont is dobott, melyből az elsőt Ty Law visszavitte TD-re...

Tom Brady állította meg a Ramset, a XXXVI. Super Bowlon (Forrás: NBC Sports)

A kispadon elpocsékolt évek

Ezzel véget vetettek a Greatest Show on Turf dominanciájának. Warner ugyan még két évig tagja volt a Ramsnek, de soha többé egyetlen meccset sem nyert a klubnak. A következő, 2002-es szezonban az irányító rendkívül gyengén játszott, ráadásul a negyedik héten a Dallas Cowboys ellen a dobókezén eltört az egyik ujja. Később két meccsre még visszatért, de azokon is kikapott a gárda. Ezek után 2003-ban rögtön a nyitóhéten a cserepadra száműzték, mivel az első fordulóban hatszor ejtette el a labdát a New York Giants ellen...

Mivel Marc Bulger jól játszott a helyén, és egy kimaradt év után ismét rájátszásba vezette a csapatot, így Warner számára nem volt visszaút a pályára. Az idény végén a Rams kivágta, majd két nappal később éppen a Giants igazolta le. A New York-i kaland nem indult rosszul, 5-2-vel rajtolt a szezon, de két egymást követő vereség után máris megvonták a bizalmat tőle, így az első körben választott Eli Manning vette át a karmesteri pálcát, akivel újoncként már csak egyetlen meccset nyert a Giants...

Warner érthetően nem élt az opciós második évvel, szabadügynökként pedig 2005-ben az Arizona Cardinalshoz szerződött. A sivatagi kaland viszont fordított utat járt be: rosszul indult és (majdnem) remekül végződött. Három középszerű teljesítmény után megsérült, a helyére beálló Josh McCown pedig eleinte jobban teljesített, de amikor utóbbi hullámvölgyének köszönhetően ismét lehetőséghez jutott, akkor megszilárdította a helyét a kezdőben, ráadásul nagyszerű játékkal volt csapatát, a Ramset is kétvállra fektette. Arra elég volt a produkciója, hogy újabb három évre 18 millió dollárért aláírjon, de ahogy a Giants, úgy a Cardinals is a nyakára hozott egy első körben választott újonc irányítót Matt Leinart személyében. Mindössze négy hét telt el a 2006-os idényből, s máris a cserepadon találta magát...

Egyértelműnek tűnt, hogy 36 évesen már beletörődött a mentor szerepébe, így is várta a 2007-es esztendőt, semmi nem utalt arra, hogy valaha még maradandót alkot a ligában, mivel innen már nem szokott visszaút lenni hosszú távon. Csakhogy Leinart nem váltotta meg a világot, sőt, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket sem, Warner pedig többször is jól szállt be a meccsekbe. Végül a fiatal riválisának sérülése vezetett ahhoz, hogy az új vezetőedző, Ken Whisenhunt őt nevezte meg kezdőnek az idény hátralévő részére.

A másodvirágzás

Ezzel egy újabb meseszerű sztori vette kezdetét: Warner 2007-ben mindössze 11 meccsen kezdve a 27 passzolt TD-vel megközelítette a klubcsúcsot, a 2008-as edzőtábor után pedig Warnert nevezte meg kezdőnek Whisenhunt. A veterán irányító pedig azzal hálálta meg a döntést, hogy tíz év után 9-7-es mérleggel csoportgyőztesként rájátszásba vezette a phoenixi együttest, 30 TD-vel és 4583 passzolt yarddal pedig klubcsúcsot állított fel. Persze ehhez kellettek azok az elkapók (jelesül Larry Fitzgerald és Anquan Boldin), akiknek a tehetségét végre maximálisan ki tudta aknázni egy klasszis irányító, mint amilyen ő.

Warner olyan produkciót nyújtott, melyre még a Greatest Show on Turf tagjaként sem volt képes: 1147 yardot passzolt a rájátszás négy meccsén, melynek nyomán sem az Atlanta Falcons, sem a Carolina Panthers, sem a Philadelphia Eagles nem tudott megálljt parancsolni. Warneren kívül csak három irányító szerepelt két különböző csapattal Super Bowlon: Craig Morton, Peyton Manning és Tom Brady.

A nagydöntőn viszont újabb keserű pirulát kellett lenyelnie. A liga akkori legjobb védelmével rendelkező Pittsburgh Steelers úgy húzott el 20-7-re a harmadik negyed végéig, hogy a félidő előtt az egyenlítésért passzolt Warner, de az év védőjének választott James Harrison nemcsak lehalászta a labdáját Boldin elől a gólvonalon, hanem 100 yardot sprintelve visszavitte TD-re, azaz 14 pontos differenciát eredményezett ez az egyetlen játék. Warner és kompániája – élen a két TD-t szerző Fitzgeralddal – innen csodával határos módon még fordítani tudott egy korszakos védelem ellen, de az utolsó szó az acélvárosiaké és Ben Roethlisbergeré volt, aki fantasztikus támadássorozattal nem engedte, hogy happy enddel záruljon Warner újabb mesébe illő története.

Nem sikerült Kurt Warnernek happy enddel zárni a 2009-es nagydöntőt (Forrás: NFL.com)

Az idény után Warner szabadügynökké vált, mert nem jutott egyezségre a klubbal, de amikor a csoportrivális San Francisco 49ers már majdnem megállapodott vele, akkor végül a Cardinals megadta neki, amit kért: két évre 23 millió dollárt, melyből csak négy nem volt garantált. A Cardinals és Warner remek szezont futott, 10-6-tal habkönnyen nyerte a csoportját, majd a rájátszásban egy örökké emlékezetes csörtében pontrekordot felállítva 51-45-re verte a Green Bay Packerst úgy, hogy Warner több TD-t dobott, mint ahány sikertelen passza volt az egész meccsen: 33 kísérletéből 29 célt ért, 379 yardot és öt TD-t szerzett! Ennek ellenére a hosszabbításban nem a támadósorok döntöttek, hanem a Cardinals védelme vitt vissza egy fumble-t. Warner utolsó győzelme a rájátszásban mindenesetre méltó volt a karrierjéhez. A következő héten megsérült, amikor interceptionje után szerelni akarta a New Orleans Saints védőjét, így Leinart fejezte be az egyoldalú meccset.

Kiemelt kép: Sports Illustrated