Koeman meglepetésembere rávilágított Nagelsmann rendszerének legsebezhetőbb láncszemére
Két, az elmúlt évek csalódásait maga mögött hagyó válogatott – már-már szokásos módon – látványos mérkőzést játszott (2–2). A hollandok oldalán Ronald Koeman azt próbálja éppen bizonyítani a kritikusoknak, hogy az Eb-menetelés nem csak a kedvező ágrajznak volt betudható, míg Julian Nagelsmann a visszavonuló klasszisok utáni űrt igyekszik betömni. Mindkét szövetségi kapitány lépett előre a feladatában, de nem talált tökéletes megoldást.
Bár Julian Nagelsmannra a klubfociban dolgozva jellemző volt, hogy állandóan szerel, változtat a csapatán, a német válogatott első összetartásain ért pofonok azonban jelezték neki, hogy nem lehet úgy gondolkodni, mintha egy klubcsapatot irányítana. Azóta ragaszkodik egy kezdőtizenegyhez, amibe csak eltiltások, sérülések miatt nyúl bele.
Most is ezt történt, hiszen egyből letette a voksát a válogatottól visszavonuló játékosok utódai mellett. A Manuel Neuer utáni űrt Marc-André ter Stegen töltené ki, Toni Kroos helyét Pascal Gross vette át, míg Ilkay Gündogan szerepkörében Kai Havertz tűnt fel, akinek az eddigi pozícióját Niclas Füllkrug örökölte. Utóbbi okozta a gondot keddre, ugyanis Füllkrug nem volt bevethető állapotban, így Nagelsmann Deniz Undav szerepeltetése mellett döntött.
A hollandok a németekhez hasonlóan domináns győzelemmel nyitották a Nemzetek Ligáját, és Ronald Koeman is csak ott változtatott az Európa-bajnokságon látottakhoz, ahol a helyzet úgy kívánta. A korábban alappillérnek számító Stefan de Vrij nem kapott meghívót, miután az Internazionale idei bajnokijait a lelátóról vagy a kispadról nézte végig, őt az Eb-n nulla percet kapott Matthijs De Ligt váltotta. Emellett a középpályára bekerült a Liverpoolban a szezont parádésan kezdő Ryan Gravenberch, illetve a center pozíciójából eltűnt az éppen frissen Brazíliába igazoló Memphis Depay, az ő helyettese egyelőre meccsről meccsre változik.
Egy eddig elfedett gyenge pont
A németeknél ugyan világklasszis játékosok intettek búcsút a válogatottnak, de Nagelsmann ennek ellenére csak minimálisan változtatott az elképzelésein, ami már a magyarok elleni találkozón is látható volt. Ennek az egyik eleme, hogy még a szokásosnál is előbb kiszállnak a szélső védők a labdakihozatalból, miközben a szélesebb pozíciót felvevő középhátvédek közé belép a kapus, így a két hatossal egy 3–2-es formációt alakítanak ki. Ekkor amint a labdás hálóőrre kilép valamelyik támadó, akkor érkezik is az átadás az egyik hatosnak, aki továbbítja is a szabad belső védőnek, kinek van ideje egy felpasszra, ezzel egyből kivéve négy-öt letámadó ellenfelet.
Ez pénteken remekül üzemelt, a hollandok már kevésbé ugrottak rá a csalira. Csakhogy nem is ez volt a gond, hanem hogy a németektől labdabirtoklásnál megszokott 3–1–6-os formációban is a belső védők szinte mindig szélesen helyezkedtek, amíg az egyik hatos, főleg Pascal Gross közéjük lépett vissza. Ez Nico Schlotterbecknek fekszik, mert a bal oldali félterületből könnyedén tudja csillogtatni a kiemelkedő passzrepertoárját, ahogy tette máskor is, például a dánokkal vívott Eb-nyolcaddöntőn.
Amennyire fekszik ez a változtatás a Borussia Dortmund futballistájának, annyira problémás Jonathan Tah számára. A Bayer Leverkusenben élete szezonját futó játékos mostanáig bal oldali belső védőt játszott Nagelsmann-nál, hogy a visszalépő Kroos következtében betolódhasson középre, ezzel egy labdavesztés esetén ne kelljen a szélső területeket levédekeznie.
Erre még lehetne azt mondani, hogy járulékos veszteség, mellyel együtt kell élnie a kapitánynak, de Brian Brobbey nem csupán az első gólnál verte meg a védőt, amikor egy induló cselt követően hagyta ott, és lépett vissza lekészíteni a játékszert, hanem a teljes első játékrészben, méghozzá Tah legnagyobb erősségét, a test a test elleni ütközeteket is sikeresen megvívva. A német középhátvéd mind az öt párharcát elvesztette, és négy szabálytalanságot is elkövetett, sőt a védőpárja, Schlotterbeck sárgája is abból indult, hogy könnyedén fordult le Tahról Brobbey. A leverkuseni játékost pedig a félidőben le is kapta a szövetségi kapitány.
Egyszerű terv az előrehaladásra, ami olykor visszafelé sül el
A német válogatott 4–4–2-ben védekezett, amiben a terv valószínűleg az lehetett, hogy középmagasan helyezkedve megszállja a pálya közepét, játékosai próbálják a szél felé terelni az ellenfelet, majd ott csapdázni a szélső védőt, vagy ha visszapassz van, akkor emberközpontú letámadásra váltanak egy pillanat alatt.
A hollandok eközben a félterületben és a pálya közepén próbáltak előrejutni, ahogy azt tették az első góljuknál is. Csakhogy innentől a németeknek hirtelen sürgősebbé vált a labdák megszerzése, Virgil van Dijk és társai pedig továbbra is így akartak támadni. Ebből a kettősségből alakult ki, hogy minden egyes centrálisan történő építkezés magában hordozta a gólveszélyt, hiszen ha társat talált a felpassz, majd a lekészítés, akkor egy félpályán keresztül vezethették rá a labdát, egyenlő létszámban a német védelemre. Ha viszont a felpasszba vagy éppen az átvételbe hiba csúszott, akkor a németek rögvest fordulhattak is, ám ezeknél nem voltak olyan élesek, mint a magyar válogatott ellen. Ezúttal rosszul kivitelezett passzok, érintések, döntések jellemezték őket ezen szituációkban, majd a sokadik ilyen lehetőséggel tudtak csupán élni, akkor is akadozva játszották végig a helyzetet.
Tanulva az Európa-bajnokságból sem választottak tökéletes megoldást
A német rest defense gyengeségeit már kitárgyaltuk, de annak, hogy mindössze négy embert hagynak hátul, van egy olyan előnye, hogy hat emberrel támadhatják az ellenfél utolsó vonalát. Egy hasonlóan gondolkodó válogatott ellen az Eb-n is játszottak a hollandok. Akkor az osztrákok akkor és úgy bontották meg a későbbi elődöntőst, ahogy akarták. A három tízessel töltötték túl a pálya közepét, vagy ha szűkre húzták a holland védekezést, akkor a felfutó szélső védők kaphatták a labdát a pálya szélén.
Az osztrák és a német válogatott játékosai közötti minőségbeli különbség miatt egy erre hajazó játékkép mellett nagyon csúnya este elé nézhettek volna, ezért is változtatott Koeman. Ahogy megérkezett a rivális a támadóharmadba, a labdás oldali holland szélső, Xavi Simons vagy Cody Gakpo visszazárt ötödik védőnek, ezzel a pálya azon felén megszűntetve a létszámhátrányt. Ezekbe a visszazárásokba is akadtak késések, felesleges duplázások, a legnagyobb problémát a hosszúra átlőtt labdák okozták. Ekkor ugyanis a játékszer másik oldalán lévő szélsőnek is vissza kellett volna zárnia, hogy ne történhessen meg az, mint Joshua Kimmich góljánál, amikor az egyik szélső védő által keresztbe lőtt labdára érkezett a másik.
Konklúzió
A holland csapat ezúttal is megmutatta, hogy egyes posztokon klasszisokkal rendelkezik, más pozíciókban pedig óriási potenciállal bíró játékosokkal. Az, hogy nincs-e olyan edző, aki többet tudna kihozni a keretből, az továbbra is kérdéses, de az Oranje jobban mutatott, mint az Európa-bajnokságon. A németek oldalán pedig az 5–0-s siker utáni hurráoptimizmust követően kiderült, hogy még mindig van min dolgozni a remélt ötödik világbajnoki cím felé vezető úton.
Kiemelt fotó: straitstimes.com
Szerző
