Kiket adott nekünk a Hamburger SV?
A Brian élete című filmből ismert klasszikust erőteljesen átköltve arra kerestük a választ, hogy a hosszú évek óta a német másodosztályban szenvedő, egykori BEK- és KEK-győztes, korábban a Bundesliga dinoszauruszának nevezett, Hamburger SV a sikeresebb időszakaiban kiknek adott lehetőséget.
Egy ilyen felsorolás természetesen sosem lehet teljes, de van benne hamburgi nevelés, fiatalon odakerült tehetség, vagy éppen olyan játékos, akinek a HSV dobott mentőövet.
Hasan Salihamidzic
Az első név rögvest egy olyan játékos, aki már visszavonult, sőt azután sem távolodott el a futballtól, ami a reputációjának koránt sem tett jót. Hasan Salihamidzic és a HSV kapcsolatának kezdetéhez 1992-ig kell visszamenni az időben. Brazzo éppen meghívást kapott az U16-os jugoszláv válogatottba, és elrepült Szarajevóból a válogatott belgrádi összetartására, majd a jugoszláv háború eszkalálódásával hónapokra ott is ragadt, mígnem Magyarország, Szlovénia és Horvátország érintésével visszatért Jablanicába, ahol pultosként kezdett dolgozni, amíg az édesapja kereste a nyugat-európai lehetőséget.
Végül egy jablanicai emigráns, Ahmed Halilhodzsics – akinek az unokatestvére a többek között a Paris Saint-Germaint, Lille-t, valamint a japán és marokkói válogatottat is irányító Vahid Halilhodzsics – nyújtott a fiatal tehetségnek mentőövet, ugyanis rajta keresztül került be a HSV akadémiájára. Végül egy Zadartól Hamburgig tartó buszút jelentette a menekülőutat, majd a Halilhodzsics család fogadta be, amíg be nem költözött a klub komplexumába.
Hasan a nyelvi korlátok ellenére gyorsan beilleszkedett, amiben sokat segített a klublegenda, Felix Magath, aki imádta azt a harcos attitűdöt, ami Salihamidzicot jellemezte. Magath alatt alapember volt a második csapatban, ami profiszerződést ért neki, majd az addigra már a felnőtteket irányító edző a 1995–1996-os szezon hajrájában már rendre számított rá a legjobbak között is. Brazzo ezt gyorsan meghálálta, az idény utolsó öt bajnokiján hat gólban vállalt szerepet. Természetesen ezt a formát és statisztikai mutatót képtelenség volt fenntartani, de a következő két évben alapembere volt a hamburgiaknak, mielőtt dobbantott a Bayern Münchenbe, ahol minden jelentős trófeát megnyert.
Vincent Kompany
Kompany és a Hamburger SV története nem hosszú, és nem is a filmvászonra illő, ellentétben Salihamidzicéval, de annál fontosabb mindkét fél számára. A belga esetében a hamburgiak nem a háborús zónából mentették ki, nem is a saját utánpótlásukból hívták fel, hanem aktuálisan a klub történetének legdrágább igazolása lett az érte kifizetett 10,5 millió euróval. Kompany az érkezésekor már 14-szeres belga válogatott és kétszeres belga bajnok volt, valamint egyszer a liga legjobbjának is megválasztották az RSC Anderlecht játékosaként.
A Bundesliga-pályafutását több sérülés is hátráltatta, amiből az Achilles-problémái okozták a legtöbb gondot, amikor viszont játékra kész volt, akkor Huub Stevens és Thomas Doll is habozás nélkül vetette be. Végül 2008 augusztusában, az átigazolási időszak hajrájában távozott, a nagy terveket szövögető Manchester Cityhez írt alá. Búcsúzásként még odaszúrt egyet a HSV-nak, amikor az mondta, hogy az elnök, Bernd Hoffmann kiváló pénzügyi szakember, de a labdarúgáshoz nem ért, ezért teljesít a csapat a várakozás alatt. Az egyesület ezután csak tovább zuhant, ezzel Kompany igazolva érezhette magát.
Jérome Boateng
Kompany és Jérome Boateng pályafutása több ponton is keresztezte egymást, ennek első helyszíne Hamburg volt. A Boateng testvérek 2007-ben hagyták maguk mögött szülővárosukat, Berlint. Kevin-Prince a Premier League-be igazolt, míg a 18 éves, mindössze tíz Bundesliga-mérkőzéssel rendelkező Jérome elutasította a Hertha BSC szerződéshosszabbítási ajánlatát, és potom pénzért, 1,1 millió euróért szerezte meg őt a HSV. Alig pár hónappal az átigazolás után, a Hamburg–Hertha meccs előtt így nyilatkozott:
„Nem hiányzik Berlin, jól döntöttem. Hamburgban végre érzem az edző bizalmát. Izgatottan várom a Hertha elleni párharcot, de vigyáznom kell, hogy ne pörögjek túl”.
A fiatal védő ekkor nem pörgött túl, de voltak olyan alkalmak, amikor igen. Ilyen volt mikor Albert Streittel került tettlegességig fajuló vitába az edzőpályán, az akkori edző, Martin Jol pedig beküldte az öltözőbe, illetve pénzbírsággal sújtotta. De ebbe a sorba tehető az a bajnoki is, amin sérülten játszott több mint 30 percet, mondván nincs más helyette, ő nem akar lejönni a gyepről, végül vele sem tudták megtartani az előnyt.
2011 nyarán Kompany útját követve ő is Manchester kék felébe igazolt, ahonnan egyetlen szezont követően vissza is tért a hazájába, a Bayernhez. Később a müncheni dominancia egyik alapköve lett, sikert sikerre halmozott klubszinten, a válogatottal pedig világbajnok lett.
Szon Hung Min
Nincs két ugyanolyan sztori, ezt bizonyítja Szon Hung Min esete is. Dél-Korea labdarúgó-szövetsége 2002-ben indította el a tengerentúli projektjét, aminek keretében a legtehetségesebb középiskolások kaptak lehetőséget arra, hogy európai akadémiákra kerüljenek. Szon évfolyamának erre Németországban, azon belül is Nürnbergben és Hamburgban volt lehetősége. Szon a HSV utánpótlásába került, ahol pillanatok alatt meggyőzte a klubvezetést arról, hogy az egyéves próbajáték után is számoljanak vele.
A 2009-es U17-es világbajnokság után Szon végleg búcsút intett hazájának anélkül, hogy leérettségizett volna, márpedig a dél-koreai törvények szerint, aki nem rendelkezik középfokú végzettséggel az nem vállalhat aktív katonai szolgálatot. Márpedig a legtöbb koreai futballista a katonai szolgálalatot azzal váltja ki, hogy a Gimcheon Sangmuban szerepel, amely a helyi honvédség alá tartozó futballklub. Ezzel a megoldással azonban Szon nem élhetett.
Végül mégis mentesült a szolgálat alól az Ázsia-kupa megnyerésével (csak egy háromhetes alapkiképzésen kellett részt vennie), emellett pedig egyedülálló karriert futott be, aminek az első, megkerülhetetlen állomása volt Hamburg, ahol villámléptekben halad előre. 2010-ben a nyári felkészülés során remekelt, ami meg is győzte a HSV akkori vezetőedzőjét, Armin Veht, hogy ideje a felnőttek között is bevetni a fiatal ázsiait, egy lábtörés viszont keresztülhúzta a számításokat. Sérüléséből visszatérve, a Bundesliga-debütálásán azonnal a kezdőben találta magát, és góllal tette emlékezetessé a bemutatkozását, amivel a klub történetének legfiatalabb gólszerzője lett. Veh így vélekedett akkor Szonról: „Egészen kiemelkedő, ahogy mozog, 18 évesen már többet tud, mint sokan 30 éves korukra.”
Jonathan Tah
A listán Tah az, aki a legfiatalabban csatlakozott a HSV-hoz, egész pontosan 13 évesen. A hamburgi születésű védő fizikailag mindig is felvette a küzdelmet a nagyobbakkal, ennek köszönhetően rendszeresen egy korosztállyal feljebb játszott, sőt nem sokkal a 17. születésnapja után már csapatkapitányként vezette ki a pályára a HSV U19-es csapatát, a következő idényben pedig már a német első osztályban találta magát, a klub történelmének legfiatalabb debütánsaként. Sőt a hatodik fordulótól kirobbanthatatlan volt a kezdőből az akkor még mindig kiskorúnak számító labdarúgó.
2013 novemberében ötéves szerződést írt alá Tah, ám a benne bízó Bert van Marwijk elbocsátása után Mirko Slomkát nevezték ki, aki egy perc lehetőséget sem adott neki. Slomka ezt a döntést utólag úgy magyarázta, hogy a támadásépítésben nem tudta megfelelően használni. A szezon végére a második csapathoz irányították, majd egy évre kölcsönadták a Fortuna Düsseldorfnak. A düsseldorfi kiruccanás annyira jól sikerült, hogy közel tízmillió eurót fizetett érte a Bayer Leverkusen, amit akkor Hamburgban nagy sikernek éltek meg. Tah a 2023–2024-es idényben a salátástálat veretlenül begyűjtő Bayer Leverkusennek volt az egyik bástyája, miközben a HSV hatodik nekifutásra sem tudott visszajutni a legjobbak közé.
Szerző
