Kiegyenlített mérkőzésen szerezte meg az első győzelmét a Ferencváros az El-ben

Pascal Jansen, a Ferencváros vezetőedzője négy helyen változtatott a kezdőcsapatán a Tottenham Hotspur ellen lejátszott mérkőzéshez képest. Kényszerből is kellett módosítania Raul Gustavo súlyosabb és Habib Maiga kisebb sérülése miatt, ám taktikai szempontú változtatások is megfigyelhetők voltak. Cristian Ramírez helyére Eldar Civic került a balhátvéd pozícióba, míg Matheus Saldanha helyett Kady Borges foglalta el a Varga Barnabás mögötti szerepkört, minden bizonnyal a jóval fegyelmezettebb védekező munkája miatt. Kadyra rá lehet bízni az ellenfél védekező középpályásainak semlegesítését, valamint sokkal többször veszi ki a részét a mély védekezésből is. Mindez azt is jelenti, hogy továbbra sem tekinthető lezártnak Saldanha ferencvárosi beilleszkedése, hiszen a labda elleni játékban való hiányosságai miatt második csatárt nem játszhat, Varga Barnabás helyett pedig aligha fog bekerülni elölre, mivel Jansen a Nice ellen is előszeretettel épített a magyar válogatott centerének klasszikus csatárerényeire, amelyekben bizony jóval a brazil cselgép fölött áll.

Három meccset követően tendenciának még nem nevezhető, ugyanakkor kezd kirajzolódni, hogy a Ferencváros a lapos, rövidpasszos építkezés helyett inkább hosszú labdákkal operál Varga Barnabás irányába. A Tottenham elleni mérkőzést követően Jansen ki is fejtette, hogy nem szeretne túlzottan nagy nyomást helyezni a játékosaira a saját védekező harmadukban, mivel nincsenek hozzászokva az olyan intenzitású presszinghez, amelyet a Spurs képes gyakorolni. Ugyan a Nice kevésbé jó csapat, mint az észak-londoniak, kétség ne férjen hozzá, hogy ők is képesek jóval komolyabb kihívás elé állítani az FTC építkezését, mint a legnívósabban letámadó NB I-es csapatok (ráadásul a Paks és a Puskás Akadémia ellen is voltak számottevő gondjai a Fradinak a játék ezen elemében), éppen emiatt volt indokolt a direktebb építkezési forma.

Jansen előszeretettel rendezi el a csapatát a kirúgásoknál úgy, mintha laposan szeretné megjátszani a labdát, azonban egy passz után nagy gyakorisággal ívelés következik. Ez kifejezetten előnyös, hiszen az ellenfél játékosai között megnöveli a távolságokat és képes üres területeket nyitni, például Varga környékén, aki izolált, egy az egy elleni párharcokat kell, hogy megnyerjen és a lecsorgó labdát összegyűjteni igyekvő csapattársnak is egyszerűbb dolga van megtartani a játékszert, hiszen neki is több tere és ideje van így. Ráadásul Vargával kifejezetten hatékony ez a módszer, mivel csütörtök este is 8 megnyert fejpárbaja volt a Wyscout mérései szerint, közel 60 százalékos hatékonysággal, amely kifejezetten kedvező ráta.

A Ferencvárosnak sikerült a támadásépítései során minimalizálni a kockázatot, emiatt alig volt veszélyesebb pozícióban eladott labdája, igaz, felépített akció után nekik sem is igazán voltak számottevő helyzeteik. A legnagyobb lehetőségeik rendre gyors átmenetekből vagy magasan megszerzett labdákból adódtak. Annak ellenére, hogy ezúttal sem volt kifejezetten intenzív a Ferencváros letámadása, néhány alkalommal sikerült még az ellenfél térfelén labdát szerezni, amely mindig nagy könnyebbséget jelent a helyzetek kialakításánál.

Amit viszont mindenképp érdemes megemlíteni, az a csapat bal oldali védekezése. Összesen 19 beadással kísérletezett a Nice a találkozón (ebből mindössze hét volt pontos), ennek döntő többsége a jobb oldali szárnyvédőtől, Jonathan Clausstól érkezett. Azért lehetett ilyen sok beadási kísérlete a vendégeknek, mert könnyedén jutottak el a Fradi védekező harmadába, ez kifejezetten kellemetlen is volt magyar szemmel nézve.

De miért tudtak rendszeresen zavartalanul eljutni a támadóharmadba?

Alapvetően az FTC szélsői (Adama Traoré és Kristoffer Zachariassen) szűken helyezkedtek, mert az elsődleges cél a pálya közepének lezárása volt, emellett a hátsó sorban négy védő helyezkedett, így kifejezetten sok oldalirányú mozgást kellett végeznie a szélsőknek és a szélső hátvédeknek is. A Nice menetrendszerűen a jobb oldalon próbált meg előre jutni, de ez inkább szólt annak, hogy Clauss az egyik legmagasabban jegyzett játékosuk, mint annak, hogy a Ferencváros bal oldali védekezése esetlegesen gyengébb lenne.

Ahogyan az a fenti ábrán is látható, Zachariassen a pálya középső területeiben helyezkedik, emiatt Civicnek kell kilépni a vonal mellett helyezkedő Claussra, emiatt viszont megnövekedett a távolság Stefan Gartenmann és a bosnyák balbekk között, ahova egy mögékerüléssel (underlap) Sofiane Diop futott be. Ezeket a védelem mögé történő futásokat a belső védő és a szélső védő között egész mérkőzésen folyamatosan csinálta a Nice, és hol Ibrahim Cissének vagy Gartenmann-nak kellett kitolódni és emiatt hiányoztak középről, vagy Zachariassennek kellett ilyen mélyen visszazárni, amely nem mindig működött.

Összességében a Ferencváros egyenrangú partnere volt a Nizzának, ami a korábbi mérkőzéseken, például az Anderlecht ellen balszerencsésen alakult, az ezúttal szerencsésen, jó helyre pattant. Kady tízes poszton történő csapatba állítása remek ötletnek bizonyult, ahogyan Philippe Rommens és Mohamed Abu Fani együtt játszatása is. Ezen a meccsen is voltak még hibái a csapatnak, de Jansen is tisztában van ezekkel, éppen emiatt emelte ki, hogy még magasabbra kell tenniük a lécet, amit kíváncsian várunk, hogy milyen formában, milyen változtatások révén fog megtenni a következő mérkőzéseken.

Kiemelt kép: Gabriella Barbara / Alamy Stock Photo