Kevesebb cirkusz, több alázat jellemzi a Veszprémet

Xavi Pascual David Davis ellen. A katalán tréner a veszprémi oldalon, a spanyol a másikon – de történhetett volna fordítva is. Pascual tavasszal még Bukarestben dolgozott, míg Davis három éven át vezette a Veszprémet, ami máris nagy érzelmi töltetett adott a meccsnek. Velük kapcsolatban tudni kell: a bakonyi csapat csak ibériai szakemberekkel jutott el eddig a BL-döntőbe (a klasszikus BEK-sorozatot nem számítva): Carlos Ortegával, Xavier Sabatéval, illetve Davisszal, mindezt mindössze négy év alatt, 2015 és 2019 között. E sorozat már önmagában is felveti a kérdést, érdemes volt-e ilyen sűrűséggel edzőt váltani, közben ráadásul egészen más irányokba elmenni, amelyek végül a finálé közelébe sem vezettek.

Kinek akarják megmutatni és mit?

Már a megnyert kairói klubvilágbajnokság is mutatott rá jeleket, de most a hazai közönség előtt jött ki igazán, hogy Pascual Veszprémje kevesebbet izmozik a közönség felé, és többet törődik önmagával. Az elmúlt években gyakorlatilag a légióscsapatra jellemző volt a cirkusz, a játékosok minden látványos megmozdulás után színpadiasan rázták az öklüket a közönség felé, mintha bizonyítani akarnák, mennyire, de mennyire motiváltak. Nemzetközi szinten viszont az égvilágon semmit sem ért el a méregdrága keret.

A Dinamo Bucuresti elleni BL-meccs során nem tapasztaltunk hasonlót, sokkal inkább egymás felé fordulva, egymást erősítve ünnepeltek a 60 perc alatt, egységesebb csapat látszatát keltve az első pillanattól az utolsóig.

Davis döntései

Az első három fordulóban hibátlan Dinamót nem hajszolta bele minden áron egy szorosabb meccsbe Davis, az első negyedórában és a második félidőben is erre utalt néhány döntése. Nem zavartatta magát, hogy a bekezdő Veszprém hat góllal elment, negyedóra után azért behozta talán legnagyobb fegyverét, Rosta Miklóst. A különbség átmenetileg csökkent, a játék képe kiegyensúlyozottabb lett, ám éppen egy újabb felzárkózási esélynél tört meg a bukaresti lendület. Darko Dukics büntetőből négyre faraghatta volna a hátrányt, helyette azonban homlokon lőtte Rodrigo Corralest, így piros lappal kiszállt. A vendégek ráadásul kettős emberhátrányba kerültek, Pascual együttese ellépett nyolc góllal a szünetre, ami már a kritikus különbséget jelentette azzal kapcsolatban, van-e visszaút. Davis néhány percig még fent hagyta Rostát a pályán, de valószínűleg nem akarta fölöslegesen amortizálni, és a folytatásra elengedte ezt a csatát. A 15 gólos különbség azért csúnyán nézett ki a veszprémi második sor ellen, a 36–24-es végeredmény valamivel vállalhatóbb.

Rosta tartalmas 20 perce

Éppen a kettős emberhátrányban mutatkozott meg talán a legjobban, Rostának mekkora szerepe volt csapata játékában, akkor is ha 20 perc alatt csak egy gólt szerzett. A négy a hat elleni bukaresti támadás alatt három védő figyelt rá és maradt a büntetővonal közelében, a vendégcsapat a szaggatottról így egész biztató átlövési kísérlethez jutott – Corrales azonban tartja a vb-formáját. A magyar beálló és éppen pályán lévő három mezőnytársa hátul is derekasan helytállt a hat hazaival szemben, ezért hosszabb lefolyású játék után csak a szélről nyílt gólszerzési lehetőség.

Azonos létszámnál Rosta a kaputól kilenc és hat méterre is hatékonynak bizonyult hátul, többször megállította az ellenfelet, fordulás után viszont Nedim Remilit már könnyen elengedte. 

A spanyol iskola viszont nagyon jót tett neki: már Szegeden, Carlos Pastornál is rengeteget változott a védőjátéka az idejétmúlt itthoni felfogáshoz képest, amikor pedig másfél éve Bukarest mellett döntött, vonzó volt, hogy Pascualtól tanulhat tovább.

A hat a hat elleni támadószerepköre pedig az egész csapatra közvetlen hatást gyakorolt. A Pascual által rotált duók, először is Ligetvári Patrik és Dragan Pechmalbec kettős őrizete alatt középről több átlövési lehetőség adódott a bukarestiek előtt, hozott is gólokat. Amint pedig kinyílt valamennyire a belső védekezés, meg lehetett játszani Rostát: az elsőből kiállítás, a másodikból hétméteres született.

Merre tovább?

A Sportingtól kapott leckéből tanult a Veszprém és a klubvilágbajnokságon látott mentalitást vitte tovább, miközben a lisszaboniak értékes pontot hullajtottak el az addig nullapontos északmacedón Peliszter otthonában: mindez újra viszonylag könnyen elérhetővé tette a csoportgyőzelmet, bár továbbra is az elején járunk a sorozatnak. A következő csütörtökön az első pontjáért tovább küzdő dán Fredericia lesz a vendég Veszprémben, várhatóan győzelmi esély nélkül, ami további játéklehetőségre, önbizalomgyűjtésre adhat lehetőséget a veszprémi cseresornak – merthogy már egyértelműen létezik ilyen –, mindenekelőtt Mike Jensennek a kapuban. Rá is fér.

Kiemelt fotó: Fülöp Ildikó/Napló