Keletnek új királya van, úgy hívják, Diósgyőr!

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, micsoda rangadónak számít a Tiszától keletre a Szpari és a DVTK összecsapása. Nehéz igazságot tenni abban a kérdésben, hogy a Debrecen hol helyezkedik el ebben a rivalizálásban, az azonban biztos, hogy a két piros-fehér szurkolótábor sok egyéb mellett abban is egyetért, hogy a Nyíregyháza a legkevésbé kedvelt együttes arrafelé, ám a rivalizálás mértéke vagy minősége kissé más. Mivel a 2000-es években a Loki kiemelkedett az egész NB I-ből, így kevésbé volt riválisa a jobbára liftező másik két együttes, ők viszont akár az élvonalban, akár a másodosztályban rendszerint parázs, olykor vérre menő csatákat vívtak egymással. Ezért van az, hogy a Szpari-drukkerek egy része a miskolciakat, egy másik része pedig a hajdúságiakat jelöli meg legnagyobb vetélytársként.

Nyíregyházi drukkernek lenni egyébként mostanában kifejezetten jó lehet: a csapat majd évtizedes várakozás után az NB III jelentette purgatóriumot is megjárva imponáló játékkal verte végig tavaly a Merkantil Bank Liga mezőnyét és aranyérmesként tért vissza a legjobbak mezőnyébe, valamint hosszú évek böjtje után véget ért a vándorélet és Sényő, Balmazújváros, Kisvárda valamint Mezőkövesd után végre az új, minden igényt kielégítő Városi Stadionban fogadhatják az ellenfeleiket. Az eddigi három mérkőzésen három teltház a mérleg, ami igazolja, hogy van igény a városban a minőségi futballra. A Fehérvár elleni avató mérkőzés a szezon egyik legjobbja volt, a 3–3-as végeredmény is erről árulkodik, majd jött a Debrecen ellen 3–2-re megnyert derbi és óriási várakozás előzte meg a Diósgyőr elleni meccset is.

A piros-kékek ugyan kezdeményezően és aktívan kezdtek, ám hátul a szokottnál többet hibáztak, ráadásul szerencséjük sem volt: két támadásuk végén is a kapufán csattant a labda az első félidőben. Ezalatt a Diósgyőr az első valamire való nagy helyzetéből betalált a nigériai Bright Edomwonyi révén, majd a második félidő kezdetén a nemrég a Büntetőnek interjút adó Gera Dániel emelt káprázatosan a hazai kapuba, beállítva ezzel a végeredményt. További érdekesség, hogy a vendégek szakvezetője, Vladimir Radenkovics a szokásával ellentétben ezúttal egyetlen, a fiatalszabálynak megfelelő labdarúgót sem nevezett a kezdőcsapatba, így sem Jurek Gábor, sem Varga Zétény, sem Komlósi Bence nem kapott lehetőséget azok közül, akikre esetleg számítani lehetett az eddigiek alapján. Nyilván ő is felmérte, hogy egy ilyen forró hangulatú rangadón a tapasztalat mindennél többet ér, így a már kipróbált és egyébként jó formát mutató játékosaiban bízott.

Gólpassz után gól: érthető volt a meccs legjobbja, Gera Dániel szenvedélyes öröme (Forrás: dvtk.hu)

Ezen a ponton a mérkőzés taglalása helyett térjünk is át arra, ami Diósgyőrben történik, mert az még a nyíregyházi győzelemnél is érdekesebb.

A nyáron ismét meglehetősen sokat változó piros-fehér keret ugyanis a kicsit gyengébb kezdés után (az első három mérkőzésen egy pontot szereztek), egyre-másra szállítja a váratlan és váratlanul jó eredményeket. Nem olyan régen a Ferencváros elleni hazai 0–2 alkalmával igencsak kritikus hangnemben értekeztünk a csapat nem létező támadójátékáról és bizony egyre inkább erősödtek azok a pletykák, félinformációk, melyek szerint a februárban érkezett szerb vezetőedző alatt inog a kispad a gyenge rajt után. Ehhez képest most ott tartunk, hogy az elmúlt hat bajnokin tizennégy pontot szereztek Holdampf Gergőék (négy győzelem és két döntetlen) és az élcsapatok nyomába szegődtek a bajnoki tabellán. De mi vezetett ehhez a látványos formajavuláshoz?

Ősi futballbölcsesség, hogy ha csapatot építesz, végy egy jó kapust. Radenkovics mester mintha – nagyjából fél év után – meghallotta volna a szurkolók imáit, és az első két bajnoki után kivette a kezdőcsapatból a jó képességű, de sokszor bizonytalan ukrán Artem Odincovot, hogy a nyáron visszatért horvát Karlo Senticet állítsa a miskolciak kapujába. A Hajduk Splitnél nevelkedett játékos már a Ferencváros ellen is csapata legjobbja volt, jóformán csak rajta múlt, hogy tisztes vereséggel megúszták a bajnokcsapat elleni ütközetet.

Karlo Sentic reaktiválása telitalálat volt, legutóbbi hat meccsén csak egy gólt kapott (Forrás: dvtk.eu)

A védelem a 2023-as feljutás óta az egyik gyenge pontja a csapatnak, sebezhető, rendezetlen, olykor összeszokatlan hatást kelt, noha az egyének szintjén kifejezetten jó játékosok vethetőek be ebben a sorban, még akkor is, ha az előző NB I-es idényt abszolút formabontó módon egy kényszerjobbhátvéddel, a már említett Gera Dániellel játszotta végig az együttes, akinek viszont becsületére válik, hogy egész jól megbarátkozott az új pozícióval. Korábban már mi is foglalkoztunk azzal, hogy az elmúlt másfél-két évben egyre-másra jöttek azok a védők, akik jobbára a meccskeretbe sem fértek be ilyen-olyan okok miatt. Emlékezhetünk például a francia Julien Celestine-re, aki tavaly nyáron jött, majd két hónap után ment is – érdemi produktum nélkül. Vagy a korábban az izraeli liga legjobb védőjének tartott Ondrej Bacóra, aki idén januárban nagy reményekkel érkezett Miskolcra, ám sérülés miatt nem állhatott sokáig a szakmai stáb rendelkezésére, majd amikor igen, csapata beleszaladt egy 7–0-s gázolásba Újpesten. Ezt követően még kapott 17 percet a fehérvári szezonzárón, majd a nyáron távozott és ma már újra Izraelben játszik. A nyáron Oroszországból vett kölcsön egy ígéretes szerb belső védőt a csapat, Uros Drezsgics személyében, aki korábban a szerb U21-es válogatott alapembere volt, de a csapat pechjére ő is olyan súlyosan megsérült, hogy az őszt egész biztosan ki kell hagynia és talán a tavaszt is, és akkor még nem beszéltünk arról a Szűcs Kornélról, aki ma már – Kecskemét érintésével – az angol másodosztályú Plymouthban szerepel hétről-hétre, válogatott formában.

Ha a belső védők problémakörét átrágtuk, azt is meg kell említeni, hogy a széleken is akadtak minőségi és mennyiségi problémák is. Geráról már volt szó, ő még a korábbi edző, Kuznyecov Szergej „találmánya”, de a tényleges pótlását azóta sem sikerült megoldani, míg a bal szélről rejtélyes módon tűnt el az előző idény egyik legjobbja, akinél olyan szívbetegséget diagnosztizáltak, ami nem tette lehetővé sportpályafutása magyarországi folytatását. Törökországban megengedőbbek a szabályok és így nagyobb a kockázat is, így Godfrey Bitok Stephen ma már a Süper Ligben rúgja a labdát méghozzá a korábbi fehérvári és ferencvárosi Kenan Kodro csapattársaként a Gaziantepsporban. Az ő pótlására érkezett a 23-szoros bosnyák válogatott Sinisa Sanicanin, akinek viszont inkább ízlene a belső védő posztja, de mivel sokáig nem volt alternatívája, így a szezon eddigi részét balbekként játszotta végig, de szó szerint végig. Nemrég azonban bejelentette a klub, hogy kölcsönvette a Brentford B-csapatának korábbi játékosát, Valentino Adedokunt, így az ír-nigériai játékos idővel majd tehermentesítheti a bosnyákot, ám az ő debütálására minden jel szerint legalább a válogatott szünet végéig várni kell. Valamint egyre több szerepet kaphat a saját nevelésű, de azért már kellően tapasztalt Bárdos Bence is, aki szintén sérülésből tér vissza éppen fokozatos terhelés mellett.

Radenkovics az elmúlt hetekben úgy variálta meg a védelem összetételét, hogy az addig talán magasan a legjobb belső védőjének tartott Szatmári Csabát kivezényelte a jobb szélre, középen pedig a Bozsidar Csorbadzsijszki, Marco Lund kettős állja a sarat a szó legszorosabb értelmében, miközben a már említett Sanicanin a balhátvéd posztján szerepel. Az eredmény? A csapat 414 percen át nem kapott gólt és egy remek veretlenségi szériát épített fel.

Szatmári Csaba (pirosban) mostanában jobbhátvédként szerepel, nem is rosszul (Forrás: dvtk.eu)

A DVTK a negyedik fordulóban meglepetésszerű győzelmet aratott Debrecenben (1–0), majd ugyanilyen arányban múlta felül hazai környezetben a Kecskemétet is. Az újonc Győr ellen egy feszült, de nyerhető mérkőzésen nem sikerült a kapuba találni, ám mivel a védekezés rendben volt, egy-egy pont lett a csapatok jutalma, majd jött az újpesti túra, amely sem a májusi hétgólos zakó, sem pedig a szépen formálódó lila-fehér együttes miatt nem kecsegtetett sok jóval. Ennek ellenére a győzelemhez is közelebb állt a miskolci csapat, és ha a VAR-szobában ülők nem szúrják ki Gera Dániel apró kezezését az egyébként helyesen érvénytelenített gólja előtt, újabb bravúrgyőzelemről beszélhetnénk a gól nélküli pontosztozkodás helyett.

A nyolcadik fordulóban a Zalaegerszeg látogatott Miskolcra, de a hazai együttes két fejes góllal nyerni tudott, igaz, odaveszett a háló érintetlensége, ugyanis Mim Gergely képes volt arra, amire korábban több csapat sem: mattolta Karlo Senticet. A fejes góloknak egyébként is van jelentősége, hiszen látványos, hogy mostanában a DVTK több fizikálisan erős, magas, jól fejelő játékossal áll fel (a középpályán is) és próbálja a párharcokat is erőltetni. Szatmári Csaba mellett a bolgár Csorbadzsijszki, a spanyol Alex Vallejo, a fehérorosz Vladiszlav Klimovics, a nigériai Bright Edomwonyi, a montenegrói Marko Rakonjac és Holdampf Gergő is olyan paraméterekkel bír, amely tekintélyt parancsol akár a mezőnyben, akár a kapu előtt. Emiatt is lehet, hogy mostanában láthatóan veszélyesebbek a csapat oldalról beívelt szabadrúgásai, szögletei. Debrecenben Csorbadzsijszki szerzett gólt egy szabadrúgás után, a ZTE ellen pedig Szatmári fejelt győztes gólt egy szöglet után, de van már hasonló gólja Edomwonyinak is, aki a Paks elleni idénynyitón volt eredményes egy sarokrúgást követően.

Alapvetően a DVTK játéka nem annyira kezdeményező az utóbbi időben, mint a Kuznyecov-érában és még ahhoz képest is visszafogott, mint amikor Radenkovics megérkezett februárban, ám úgy tűnik, a szerb szakember mostanában remekül keveri a kártyáit a csapat összeállításakor. A sokáig érinthetetlennek hitt 4–3–3-as hadrendet mostanában egyre inkább láthatjuk 4–1–4–1-nek, ami egyértelműen a stabilitást helyezi előtérbe. Szatmári jobbhátvédként való szerepeltetésével egyidőben Gera végre ismét szélsőként, vagy szélső középpályásként játszhat és a megszokottnál több energiáját fordíthatja a támadójátékra, ennek eredményeként gólpasszokat és gólpassz értékű átadásokat prezentál, a Nyíregyházának lőtt gólja pedig nem csak magasfokú technikai képzettségről, de rendben lévő önbizalomról is árulkodik.

Ez az önbizalom adódhat a pályán elért eredményekből, részben pedig adódhat abból is, hogy a háttérben a vezetők is tüsténkednek egyben tartani a csapatot. Az elmúlt egy évben olyan alapemberekkel sikerült szerződést hosszabbítani, mint a csapatkapitány Holdampf Gergő, az Oroszországba is csábított Gera Dániel, az U21-es válogatott Bényei Ágoston, de már a most futó bajnokságban újította meg kontraktusát a spanyol szűrő, Alex Vallejo és a közönség-kedvenc szlovén karmester, Rudi Pozeg Vancas is.

Ezzel együtt bármennyire is jól áll a tabellán a Diósgyőr, nem szabad, hogy bárkit megtévesszen sem a forma, sem a helyezés. A sok elmaradt mérkőzés miatt több együttesnek is eggyel kevesebb meccse volt eddig, mint a DVTK-nak, ám az tény, hogy ha a válogatott szünet után az MTK-t is megverik, felléphetnek a dobogóra. Az pedig különösen fontos lesz, hogy miként kezeli a sikert a csapat, nem válnak-e a játékosok kicsit könnyelművé az eredmények hatására. Radenkovicsnak ráadásul meg kell oldania egy kulcsjátékosa helyzetét is, ugyanis látványosan keveset játszik újabban az a Vancas, aki az előző idényben addig volt a pályán, amíg lépni tudott. A klub bizodalma megvan a játékosban, elvégre, mint az előbb jeleztük, a napokban írt alá új szerződést a csapattal, ám a játékra korántsem gyakorol akkora hatást jelenleg, mint korábban.

Amíg az előző kiírásban 30 fellépésen volt 7 gólja és 10 gólpassza, ráadásul 2382 percet töltött a pályán, a most futó sorozatban hét meccsen 290 játékperce van, igaz, három gólpasszt már kiosztott. Ez még akkor is kevés, ha tudjuk, hogy a szezon elején sérüléssel küszködött, de sokat mond a helyzetéről, hogy míg a nyolcadik fordulóban a kispadról beszállva győztes gólpasszt adott Szatmárinak, addig szombat este a Nyíregyháza elleni diadalt a kispadról nézte végig. Ha pedig mindez nem volna elég, amíg korábban a háromfős támadósor bal szélén kapott szerepet, mostanában mintha a középpályán számolna vele az edző, és ez nem tűnik annyira komfortosnak számára, mint a korábbi helye. Az ő helyzete tehát még mindenképp rendezésre vár, de mivel nélküle is remekel a csapat, nincs ok megkérdőjelezni Radenkovics döntését vele (vagy másokkal) kapcsolatban.

Igazi derbihangulat és nagy csata volt szombat este (Forrás: Nyíregyháza Spartacus FC Facebook)

A Diósgyőr a jelenlegi negyedik helyével a plafonja környékén mozog, látva ugyanis a riválisok kereteit és játékát, vaskos meglepetés lenne, ha a bajnokság hajrájában is ilyen előkelő helyen állna az együttes a tabellán. Ugyanakkor van minek örülni, ugyanis néhány héten belül bevették Debrecent és Nyíregyházát is (na meg a kettő között a Magyar Kupában Kazincbarcikát), ráadásul a bajnokikon gólt sem kaptak, így nem túlzó azt állítani, hogy pillanatnyilag ők a régió királyai. Folytatás a válogatott szünet után az MTK, valamint a Puskás Akadémia ellen. Ezek olyan csapatok, amelyek pillanatnyilag megelőzik a táblázaton Szatmári Csabáékat, tehát igazi értékmérők lesznek majd ezek a találkozók. Ha sikerül tovább nyújtani a már most is hatmeccses veretlenségi szériát, akkor tartósan felsőházi csapattá válhat a DVTK és egy szép szezonról álmodozhatnak a már most is érthetően egyre lelkesebb szurkolói.

Kiemelt kép: dvtk.eu