Kapus, postás, kapusedző – a Chelsea-legenda Peter Bonetti története

A Chelsea-é ugyebár a világ legdrágább kapusa (Kepa Arrizabalaga 2018-ban rekordot jelentő 80 millió euróért szerződött Bilbaóból Londonba), de ugyancsak a Chelsea-ben véd a manapság az egyik legtöbb clean sheetet produkáló kesztyűs (Édouard Mendy 73 fellépésén 38-szor megőrizte kapuját a góltól). Egyikük sem érhet fel azonban Peter Bonetti nagyságához, aki 729 szereplésével a Chelsea történetének második legtöbbször pályára lépő labdarúgója, FA-kupa-, Ligakupa- és KEK-győztes a Stamford Bridge-i alakulattal.

„Ő volt a Macska, aki szakított az addigi formával, aki dacolt az esélyekkel, akitől elállt a lélegzet, aki kiérdemelte az éljenzést, és aki le is fölözte a sikert”

– búcsúzott tőle a klub honlapja tavaly áprilisban. Íme, a ‘66-ban világbajnok angol válogatott tartalékkapusa, a Macska becenévre hallgató egykori klasszis pályája.

Peter Bonetti pazar karrierjéhez mérten méltatlanul sok szó esik az 1970-es világbajnoki negyeddöntőről, az angol válogatott NSZK elleni 120 percéről, amikor a 2–0-s háromoroszlános előnyt megfordítva, hármat vágva jutottak Beckenbauerék a legjobb négy közé.

Épp a Császár gólját írják elsősorban az ő számlájára (az volt az első), amikor a 18 méterről eleresztett labda a hóna alatt csusszant be a kapuba. A 68. percben született találat, amivel az addig megnyugtatónak tűnő előny tovatűnt, reményt csepegtetett a vertnek hitt német seregbe. Ami azt illeti, eleve nem neki kellett volna a gólvonal előtt pózolnia, csakhogy a tornán az Évszázad védését is bemutató Gordon Banks (a csoportkörben Pelé bólintását ütötte ki hihetetlen robinzonáddal) ételmérgezés miatt kénytelen volt kihagyni a rendkívüli jelentőségű összecsapást. Uwe Seeler elképesztő fejese (a kapunak háttal stukkolt a hosszú sarokba) kapusszempontból ugyancsak rosszul festett, de azért kevésbé volt okolható a Chelsea hálóőre, ahogy Gerd Müller győztes találata is inkább a védelmen múlt. Anglia azonban nem bocsátott meg kapusának; az volt legalábbis Bonetti utolsó fellépése a nemzeti csapat mezében. A hetedik.

A Chelsea kapusaként ellenben több, mint 700-ig jutott, közmegelégedésre. Az 1970-es vb-ig angol válogatottként is csupa dicséretben részesült, minthogy a hat bevetésén egyetlen gólt kapott mindössze, és kis híján rekorder lett azzal, hogy válogatottbeli szereplése első 317 percében nem kellett kapitulálnia. 180 centijével és 70 kilójával nem tartozott a monstrumok közé, annál inkább kitűnt bátorságával, s például az a fajta idegesség, ami alighanem az NSZK elleni, leóni meccsen rabul ejtette, sem volt rá soha jellemző. Olyannyira nem, hogy a Stamford Bridge-en mint a klubhistória egyik legnagyobbjára emlékeznek rá.

Londonban született svájci emigráns szülők gyermekeként, nem volt még hét, amikor a fővárosból délre, a tengerparti Worthingba költözött a családjával, szülei ott nyitottak kávézót. A kisváros csapatában kezdett el futballozni, tehetségét hamar megmutatva. Felfigyelt rá a Reading, azok után azonban, hogy édesanyja levélben kérte a Chelsea-t, legalább egy próbajáték erejéig vessenek rá néhány pillantást, a londoni kékek esélyt kínáltak. Bonetti pedig élt vele. 19 évesen első számú kapus lett a Stamford Bridge-en, 1962-ben azonban vele a kapuban búcsúzott a Chelsea az első osztálytól, Tommy Docherty irányításával ugyanakkor mindjárt vissza is jutott.

És ha a korábbi skót half meg is nyerte a kékekkel 1965-ben a Ligakupát, kapus és edzője között nem volt épp felhőtlen a viszony.

1970-ben Dave Sexton irányításával az FA-kupa-győzelem is összejött a londoniaknak, kellett hozzá, hogy a Leeds elleni újrajátszáson Bonetti parádézzon (széles körű elismertsége szempontjából épp a legjobbkor, a királyságban 28 millióan látták ugyanis azt a kupafinálét). Amúgy sem volt az hétköznapi győzelem: a klub 1905-ös alapítása óta először nyert FA-kupát a Chelsea. Hiába, akkoriban még elkerülték a sorozatos diadalok. Nem állt le mindenesetre a londoni gárda: a KEK-ben elindulva mindjárt meg is nyerte a kiírást, nem akármilyen ellenféllel szemben: a még akkor is félelmetes Real Madridot (Pirrivel, Gentóval, Amancióval a csapatban) győzte le megismételt meccsen Athénban.

Bonetti a bajnoki karrierjét 729 mérkőzéssel fejezte be, ami viszont igazán megsüvegelendő: a mintegy 200 clean sheet mellett elmondhatta magáról, hogy a találkozók kétharmadán legfeljebb egy gólt kapott.

Érdekes, hogy visszavonulása után a skóciai Mull szigetén lakott és amellett, hogy vendégházat működtetett, postásként dolgozott. Sőt, egy időre a pályára is visszatért: előbb amikor a Dundee Unitedbe szerződött második számú kapusnak, másodszor pedig 45 évesen, az angol sokadik ligás Wokingban egy-két találkozót játszva (utóbbiban azért még egy FA-kupa-meccset is lehozott clean sheettel). Nem bírt azonban szakítani a labdarúgással: a kapusedzői szakma egyik úttörőjeként vált Anglia-szerte elismertté. Segítette Kevin Keegant a Newcastle-ben, a Fulhamben és a Manchester Cityben is, ugyancsak dolgozott a Chelsea-ben és az angol válogatott mellett.

„Emlékszem, mikor azt mondták nekem, a kapusedzősködésből sosem fogsz tudni megélni – idézte fel a kezdeteket 2012-ben. – Azt gondolom egyébként, manapság sok szempontból könnyebb a kapusok dolga. Fittebbek, többet foglalkoznak velük, nagyon odafigyelnek az étkezésükre, az egészségi állapotukra, elkötelezett edzőkkel dolgozhatnak, akik a technikájukat igyekeznek minél inkább csiszolni. Imádnám, ha ma lehetnék kapus. Mi délelőtt fél tizenegytől edzettünk két órát, lezuhanyoztunk, majd indultunk is haza. Nem volt speciális kapusedzés, a védést akkor gyakoroltam, ha lövőgyakorlat szerepelt az edzésprogramban, vagy az oldalról belőtt labdákat gyakoroltuk. Hallom persze a panaszt is, hogy a mai labdák könnyebbek, szitálnak, de ezt megszokod. A legnagyobb előny, amiben a jelenkor kapusai részesülnek, az az, hogy nem ütik-vágják őket, mint minket a mi időnkben. Emlékszem, hogy leterített Bobby Smith, amikor először szerepeltem a Spurs ellen. Elintézték azzal, hogy váll a váll elleni küzdelem volt. Bennünket még nem védtek annyira, mint a maiakat.”

Abban azonban, hogy a maiak olyan kiváló kapusokká érjenek, elévülhetetlenek a 2020. április 12-én, 78 évesen elhunyt Chelsea-legenda érdemei.

Megnyeri a Bajnokok Ligáját a Chelsea?

9,00 – Igen

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Magyarország/Bajnokok Ligája/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.