Jobban játszott a Puskás, de nem sikerült a bravúr
Közel volt a csodához a Puskás Akadémia, de végül nem sikerült kiejteni az Fiorentinát a Konferencia-ligából. Hornyák Zsolt csapata ismét meglepte jóval erősebb olasz riválisát magas, kiválóan szervezett letámadásának köszönhetően. A felcsútiak hatékony védekezése áthúzta Raffaele Palladino terveit, az olasz edző sokáig csak tátott szájjal figyelte, hogyan kerekedik a Fiorentina fölé a magyar együttes a játék minden szegmensében.
Az első mérkőzés felcsúti szempontból mesébe illő, 3–3-as végeredménye komoly változásra ösztönözte a Fiorentina edzőjét. A védelmet leszámítva szinten a teljes kezdőcsapatát kicserélte Palladino a visszavágóra. Az előző találkozó harmadik olasz gólszerzője, Moise Kean kezdőként kapott lehetőséget, míg a legutóbb a félidőben becserélt Dodo és Jonathan Ikoné jobb oldali kettőse ezúttal az első perctől kezdve pályán volt. A két középpályás személye szintén megváltozott, Rolando Mandragora és Alessandro Bianco helyére Sofyan Amrabat, illetve Amir Richardson került be, a bal oldali szárnyvédő pozíciójában Cristiano Biraghi váltotta Fabiano Parisit.
A Puskásnál csupán egy változás történt. Brandon Ormonde-Ottewill sérülését követően Nagy Zsolt került a bal oldali szélső védő pozíciójába, míg a balszélső ezúttal az odavágón beállása után remeklő Jonathan Levi lett.
A felcsúti letámadás zavarba ejtette a Fiorentinát
A párharc első meccsét követően arra lehetett gondolni, hogy a Fiorentina tanul a hibáiból, a visszavágóra felkészülten érkezik és gyorsan eldönti a továbbjutás kérdését. Végül ez egyaltalán nem így történt.
A Fiorentina csapatán végrehajtott jelentős változás semmilyen hatással nem volt a játék képére. Az olaszok ugyanúgy próbáltak építkezni egy 3–4–3-as játékrendszerben, ami viszont nagyon statikus volt, hiányoztak belőle az elmozgások és a dinamikus pozíciócserék. Nem volt olyan játékeleme a Fiorentinának, ami ki tudta volna zökkenteni a Puskás játékosait az előre megbeszéltekből.
Hornyák Zsolt csapata, ahogy arról már arról az odavágó után is beszámoltunk, magsasan, agresszívan és szervezetten támadott le egy 4–2–3–1-es formációban. A felcsútiak célja az volt, hogy újból középre tereljék az ellenfelet, mivel a pálya centrumában minden firenzeit nyomás alatt tartottak. A szoros helyezkedésüknek köszönhetően többször rá tudtak segíteni egymás védekezésére, ezzel többször kettőzték az ellenfeleket. A Puskás letámadása annyira hatékony volt a visszavágón is, hogy több alkalommal a büntetőterület előterében szerzett labdákat, majd vezetett igen veszélyes támadásokat. A mérkőzés ezen időszakában David de Gea bravúrjai nélkül könnyen jelentős hátrányba kerülhetett volna a Fiorentina.
A pálya közepét ezúttal is uralni tudta a Puskás Akadémia, a hazaiak viszont abban léptek igazán előre, hogy a pálya szélén sem hagyták előre törni az olaszokat. Az odavágón az oldalvonal mellett többször kijött a nyomásból Palladino együttese, viszont ez a Pancho Arénában már nem történt meg. A két felcsúti szélső védő (Quentin Maceiras és Nagy Zsolt) folyton fellépett a labdát kapó firenzei szárnyvédőre, Dodóra vagy Biraghira. A Fiorentina-játékosokat szemből támadták, míg oldalról a vonal közelsége szorította őket. Két opciójuk maradt: visszapasszolni középre a labdát, ahol a társak nagy nyomás alatt vannak vagy előre juttatni azt. Az ívelés nem is volt rossz gondolat, hiszen a fellépő hazai védők mögött folyton óriási üres terület nyílt, amit támadni lehetett. Viszont erre a problémára is talált ellenszert Hornyák. A két Puskás-hatos közül az egyik, jellemzően Artem Favorov, folyton mélyebben helyezkedett a védelem előtt és abban a pillanatban, amikor szélre került a labda betagozódott a védősorba. Ezzel formációváltás történt, a felcsútiak hátul egy ötös lánccal álltak fel az addigi négy védő helyett. A plusz egy játékos a hátsó sorban megszüntette a problémát, mivel így már a fellépő szélső védők mögé nyugodtan kitolódhatott valamelyik társ belülről, hiszen a helyére visszazáró Favorov biztosította őt.
A Fiorentina egyetlen megoldása a Puskás letámadása ellen az volt, hogy játékosai hosszú labdákkal keresték a center pozícióban helyezkedő Keant. A 24 éves olasz eleinte sikeresen tartotta meg a felívelt labdákat, ezt követően pedig remekül fordult le védőjéről. Viszont ez az elgondolás mindössze nagyjából az első tíz percben működött. Kean mozgása és döntései nagyon kiismerhetők voltak, folyton megpróbálta megtartani a labdát ugyanazzal a módszerrel, két-három ütemet várt, majd jellemzően balra indult a védőjéről. Patrizio Stronati, Wojciech Golla és a visszazáró Favorov ezt nagyon gyorsan lereagálta, szinte mindig Kean előtt jártak egy lépéssel. Tisztában voltak mikor fog lefordulni, így mindig a lehető legjobb pillanatban léptek közbe. Emellett több alkalommal is az átvétel pillanatába már megkettőzték az olasz centert: Keant hátulról az egyik belső védő, szemből pedig valamelyik középpályás támadta.
A döntő faktor
Összeségében mindenre fel volt készülve a Puskás, a Fiorentina egyeltalán nem tudta kihozni a labdát, pár kósza esetet leszámítva, míg a felcsútiak sorra dolgozták ki a magas labdaszerzéseket követően a veszélyesnél veszélyesebb helyzeteiket. Mindezek ellenére a befejezéseket rendre elhibázták.
Palladino viszont az 54. percben frissített, a támadósorba érkezett Andrea Colpani és Christian Kouamé, Ikoné, illetve Riccardo Sottil helyére. A cserék jelentős taktikai változtatást nem jelentettek, de új impulzust hoztak a mérkőzésbe. Az 59. percben a szélről befutva Kouamé kapott egy hosszú ívelt labdát, ami meglepte az abban az esetben visszazáró Urho Nissilät. Kouamé továbbcsúsztatta a labdát Kean irányába, ahol az olasz vitatható körülmények között párharcot nyert az őt megelőzni igyekvő Stronatival szemben. A játékvezető nem látott szabálytalanságot, a támadást végül Kean góllal zárta le.
Az olasz csatár találata mutatta meg legjobban, mi az igazán nagy különbség a Puskás és a Fiorentina, az OTP Bank Liga és a Serie A között. A mérkőzés rendes játékidejében, majd emberelőnyben természetesen a hosszabbításban is, a magyar csapat alakította ki a lényegesen több helyzetet. A Puskás 25 alkalommal próbálkozott kapura lövessél, míg a Fiorentina csak hétszer. Hornyák játékosai ráadásul kilenc alkalommal próbára tették a vendégek rutinos kapusát, De Geát. A találkozó során a felcsútiak négy nagy lehetőséget is kialakítottak, amiből hármat elhibáztak, míg a firenzeieknek Kean lövésén kívül nem volt veszélyesnek nevezhető kísérletük. A döntő különbséget egyértelműen a helyzetkihasználás jelentette.
A játékosok minőségi különbsége megmutatkozott abban, hogy a ziccereiket képesek voltak-e nyugodtan, hideg fejjel értékesíteni vagy sem.
A Fiorentina labda nélkül 5–3–2-ben védekezett, az olaszok középen nagyon szűken helyezkedtek és lezárták a pálya centrumát, de a széleket teljesen üresen hagyták. A Puskás 4–3–3-ban folyton tudta hátul forgatni a labdát, mivel a négy hátvéd gyorsan körbepasszolta az ellenfél elöl lévő játékosait. A Fiorentina passzivitása abban mutatkozott meg, hogy a szárnyvédők sosem léptek fel megtámadni az ellenfelet. Nagy és Maceiras egyaránt számos alkalommal kapott labdát a forgatásokat követően, majd vezette előre szabadon a labdát a pálya szélső részén. Főleg a második félidőben többször 20-30 métert törtek előre zavartalanul.
0–0-nál a Fiorentina magasan húzta meg a védővonalat, így a fellépő felcsúti szélső védők főleg mélységi indításokkal próbálkoztak helyzetbe hozni társaikat. Kean gólját követően visszaállt az olasz csapat. A mély védelemmel szemben a fellépő Nagy és Maceiras főként a tizenhatoson belülre igyekeztek beadni a labdákat a gyakran négy-öt érkező támadónak vagy lapos felpasszal keresték a tizenhatos előterébe visszalépő társaikat.
A sok beívelés és felpassz viszont csupán pár kisebb helyzetet eredményezett egészen a 90+5. percig, amikor Maceiras beadását követően Lamin Colley-t lerántotta Luca Rainieri a büntetőterületen belül. Az olasz hátvéd második sárgával a kiállítás sorsára jutott, míg Nagy Zsolt nem hibázott és értékesítette a megítélt tizenegyest. A párharc kétszer 15 perces hosszabbítással folytatódott. A 97. percben ugyancsak Maceiras játszotta középre a labdát, ezúttal laposan közvetlenül Colley-nak. A 195 centiméter magas támadóval ezúttal Pietro Comuzzo szabálytalankodott, másodjára is sárga lapot érően, így újabb firenzei hagyta el a játékteret.
A kettős emberelőny ellenére nem sikerült a Puskásnak eldönteni a mérkőzést, következett a büntetőpárbaj. Az első három lövő egyik csapatnál sem hibázott, a nyomás egyre jobban nőtt. Szolnoki Roland állt negyedikként a labda mögé a Puskás részéről, lövését De Gea hárítani tudta. Ezt követően egyik rúgó sem hibázott, így a Fiorentina megnyerte a párbajt és ezzel továbbjutott a párharcból, így újra ott lesz a Konferencia-ligában.
Kiemelt fotó: puskasakademia.hu
Szerző
