Játékosként gólrekorder, edzőként trófeahalmozó volt Carlos Bianchi
Az argentin labdarúgás egyik legendája, Carlos Bianchi már egy évtizede visszavonult az edzői munkától. A Vélez Sarsfielddel és a Boca Juniorsszal is Libertadores-kupa-győztes szakember játékosként hazájában három, Franciaországban öt alkalommal volt gólkirály, nem véletlenül tartották őt az 1970-es évtized egyik legjobb csatárának. A 75 éves egykori kiválóság a pályán és a kispadon egyaránt páratlan sikereként ért el, gólerős csatárként és sikeredzőként is visszatekinthetünk pályafutására.
Carlos Bianchi 1949. április 26-án született Buenos Airesben. Gyermekkorában eleinte kisebb utánpótláscsapatokban játszott, majd 11 éves korában került a Vélez Sarsfieldhez. 1967-ben mutatkozott be a Fortín első csapatában, és hazájában egyedül a kék-fehéreket szolgálta aktív labdarúgóként. Két időszakban, 1967 és 1973, valamint 1980 és 1984 között erősítette nevelőegyesületét.
Bianchi 324 mérkőzés alatt 206 gólt szerzett az argentin bajnokságban, mellyel a liga valaha volt 14. legjobb gólszerzője, egyúttal a Vélez Sarsfield történetének legeredményesebb játékosa.
A kiváló támadó az 1968-as Nacional-bajnokságban aranyéremhez segítette csapatát. Továbbá 1970-ben, 1971-ben és 1981-ben egyaránt gólkirályi címet szerzett az argentin bajnokságban – leggólerősebb idényében 36 találatig jutott.
Hét szezon alatt ötször lett gólkirály
Bizonyára sokkal több sikert ért volna el hazájában, ha nem áll légiósnak. Bianchi 1973 és 1980 között három különböző klub színeiben szerepelt Franciaországban, és az ottani első osztályban is rögtön a legjobb góllövők közé emelkedett. Hét szezonja közül ötben hódította el a gólkirályi címet – a kivételt egy sérülés miatt idejekorán félbeszakadt szezon, valamint a gyengébben sikerült strasbourgi idénye jelentette.
A Stade Reims színeiben háromszor, a Paris Saint-Germain játékosaként kétszer volt a francia élvonal gólkirálya – menet közben három szezonban is legalább 30 gólt szerzett. Az 1979–1980-as idényben az RC Strasbourg színeiben csupán nyolcszor volt eredményes 22 bajnoki pályára lépés alatt. A Véleznél töltött második szerepvállalást követően egy utolsó szezonra visszatért a másodosztályba kiesett Reimshez, az 1984–1985-ös kiírásban 18 meccsen nyolc gólt szerzett a Division 2-ben is gyengélkedő csapatban.
„Amikor a PSG tagja voltam, a csapatnak gyenge volt a támadójátéka. Ennek ellenére az első szezonomban 38 bajnoki mérkőzésen 37 gólt szereztem, egyszerűen mindig tudtam, hogy hová érkezik a labda, és a legjobb idényemet hoztam”
– elevenítette fel a párizsi időszakot.
Bianchi 220 mérkőzésen szerzett 179 góljával a francia bajnokság történetének tizedik legjobb góllövője, egyúttal a második legeredményesebb légiós a listavezető honfitárs, Delio Onnis (299 találat) után.
Hiába tartozott korának legjobb argentin csatárai közé, a válogatottban csupán az első otthoni időszakában szerepelt. Bianchi ezalatt 14 mérkőzésen nyolc gólt szerzett az égszínkékek színeiben, majd miután légiósnak állt, a bevett gyakorlatnak megfelelően nem hívták többet a nemzeti csapathoz. Így nem lehetett ott a hazai rendezésű 1978-as világbajnokságon sem, pedig éppen a tornát megelőzően idényben futotta az említett 37 gólos idényét a PSG-ben. (Az 1978-as vb-győztes csapat keretének egyetlen légiósa a Valenciában szereplő Mario Kempes volt.)
A Vélez és a Boca legendás trénere
Bianchi pályafutása befejezése után azonnal edzőnek állt, és átvette a Reims irányítását. Három éven át vezette egykori csapatát, majd egy szezont az OGC Nice kispadján is eltöltött, mielőtt visszatért hazájába. Bianchi 1993 és 1996 között páratlan sikereket ért el a Vélez mestereként, hiszen három bajnoki címet ünnepelt az együttessel – 1993-ban a Clausurát, 1995-ben az Aperturát, 1996-ban pedig újfent a Clausurát nyerték meg. Emellett a José Luis Chilavert által erősített csapat a klub történetének legnagyobb sikereként 1994-ben elhódította a Libertadores-kupát és a Fabio Capello vezette BL-győztes AC Milan legyőzésével az Interkontinentális-kupát is hazavihette.
Ezt követően 1996-ban egy rövid ideig az AS Roma edzője is volt, de igazi világhírnévre a Boca Juniors mestereként tett szert. A Buenos Aires-i klubot három periódusban is irányította. Ezalatt Bianchi négy bajnoki címet és három Libertadores-kupa-elsőséget söpört be, miután irányításával az együttes 2000-ben, 2001-ben és 2003-ban is Dél-Amerika legjobbjának bizonyult. 2000-ben és 2003-ban a világ trónjára is felülhetett, a Real Madrid és az AC Milan felett aratott győzelmekkel Toyota-kupát (világkupát) nyert. 2004-ben viszont a Boca jókora meglepetésre tizenegyesrúgásokkal elvesztette a kolumbiai Once Caldas elleni finálét, melyet követően Bianchi saját bevallása szerint az ezüstérmet sem vette át, mivel nem tudta, hogy a második helyezettnek is jár érem – ez volt az első elvesztett döntője.
Irányítása alatt olyan kiváló játékosok teljesedtek ki a Bocánál, mint a klub gólrekorderévé váló Martín Palermo, az azóta elnökként dolgozó Juan Román Riquelme, Carlos Tévez vagy éppen Rodrigo Palacio.
Riquelme egy interjúban elárulta, hogy Bianchi csapatában érezte magát a legboldogabbnak a pályán, mivel a tréner nagyszerűen motiválta a játékosokat, miközben mégis mindenki válláról levette a terhet, így felszabadultan játszhatott.
A 2005–2006-os idény első felében az Atlético Madrid kispadján is feltűnt, utoljára 2013 januárja és 2014 augusztus között irányította a Bocát, melyet később tanácsadóként támogatott.
Mindkét egykori argentin csapata, a Boca és a Vélez szoborral tisztelgett a rendkívül sikeres edzője előtt. Idén áprilisban a 75. születésnapján a La Bombonera publikuma megható fogadtatásban részesítette.
Legnagyobb edzői sikerei
Bianchi edzőként tehát hét alkalommal nyert argentin bajnoki címet, és két argentin csapatával együttesen négyszer hódította el a Libertadores-kupát – ezutóbbival máig csúcstartó az 1960 óta íródó sorozat történetében.
A valaha volt első edző lett, aki háromszor is megnyerte a klubvilágbajnokság elődjének számító Interkontinentális-kupát – azóta Josep Guardiola és Carlo Ancelotti utolérte őt.
Bianchit öt alkalommal választották az év edzőjének Dél-Amerikában (1994, 1998, 2000, 2001, 2003), emellett 2000-ben és 2003-ban a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó nemzetközi szervezet, az IFFHS az év klubedzőjének nevezte.
Az általános vélekedés szerint Bianchi a legjobb argentin edző, aki sosem irányította az argentin válogatottat. Sokan úgy tartják, hogy klubedzőként elért sikerei vetekednek César Luis Menottinak és Carlos Bilardónak a válogatott élén elért világbajnoki címeivel.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Szerző
