Imre Bence pályafutásában újabb mérföldkövet jelent a Bundesligában lőtt 10 gól

Parádés premier a válogatottban

A Krakovszki fivérekkel együtt Imre Bence hozta vissza a válogatottba a sokáig hiányolt szélsőjátékot, tavaly tavasszal. Igaz, nem a világ legerősebb ellenfeleivel szemben, ám így is nagy előrelépést jelentett a Svájc és a Litvánia elleni Eb-selejtező. Imre Géza és Kökény Beatrix fia – ekkor még így emlegettük, ma már fordított a helyzet – a balti államban mutatkozott be, ahol még nem az első számú jobbszélsőként számított rá Chema Rodríguez. De minden várakozást felülmúlt a premier az akkor húszéves kézilabdázótól: úgy lőtt kilenc gólt, hogy Krakovszki Zsolttal közel egyenlő arányban osztotta meg a játékperceket. Ebben az is benne volt, hogy már az első válogatott meccsén számított rá a kapitány büntetőfelelősként, négyet hetesből vágott. Feltűnő volt, hogy az ifjú szélsők milyen bátran elvállalják a sarokból a beugrásokat, bevetődéseket, szinte minden akciógólt – ebben a műfajban Imre és Krakovszki Zsolt is ötig jutott – így szereztek. (A még alig működő védekezés miatt gyors ellentámadások sem léteztek).

A kispadtól az európai hírnévig

Az európai hírnevet maga a kontinensviadal hozta meg idén januárban, nem egyetlen meccs, hanem egy megterhelő meccssorozat a világ legnehezebb tornáján. Nem úgy indultunk most sem, hogy első számú jobbszélsőként látjuk majd őt, de a csoportmeccsek végére ezt kivívta magának, a középdöntő hajrájáig pedig egyetlen lövést sem hibázott. A németországi műsorközlő mellett természetesen a topcsapatok is felfigyeltek rá, így a Bundesliga és a BL egyik óriásának számító Kiel, Szilágyi Viktor sportigazgatóval az élen. A támadójáték mellett feltűnt Imre Bence védekezése is: a visszafutásnál is nagyon gyors és remekül kapja el a tempót, labdaszerzések sokaságát köszönhetjük neki. Az Eb ráadásul minden idők legjobb magyar szereplését hozta.

Az eddigi csúcselőadás

A csúcsot egyelőre a márciusi olimpiai selejtező jelenti, ha a tétet, a színvonalat és az ellenfél erejét is figyelembe vesszük. Tatabányán a selejtezőtorna zárását jelentő magyar–portugálon már-már kimerülni látszott nemzeti csapatunk egy olyan élet-halál csatában, ahol az ellenfél játékstílusa a legkevésbé sem feküdt nekünk. A hajrá azonban felemelő lett, hátul Bartucz László különleges bravúrjainak, elöl Imre Bence tökéletes befejezéseinek köszönhetően. Az olimpiai ezüstérmes szülők jelenlétében olimpikon lett a balkezes szélsőből; kilenc góllal segítette Párizsba a csapatot.

Fotó: MTI

Eb és olimpia után a vb-re

Két hónappal később a világbajnokságra is kijutott a válogatott: a selejtezőben Litvánia megint sajátos szerepet kapott. Túl azon, hogy az esélyesebb Magyarország magabiztosan nyert idegenben, Imre Bence ezúttal tizenegy gólt szerzett (az összes magyar gól harmadát), a milyenségük azonban hatalmas különbséget jelentett az egy évvel korábbihoz képest. Valamennyit akcióból lőtte, miközben egyéni és csapatszinten is alig lehetett ráismerni a válogatottra, annyit fejlődött.

Emlékezetes búcsú a Fraditól

Két héttel később kevesen látták Balogh Zsolt és Imre Bence ferencvárosi búcsúmeccsét, de a klubnak köszönhetően egy csapatnyi martonvásári kölyköt kivihettünk a Népligetbe, és ők életre szóló élményt kaptak. A szélső a korosztályos kézilabdázóknak már példakép lett, pedig Lékai Máté és Balogh Zsolt mellett még szinte gyereknek látszik. A gálameccsbe majdnem belezavart a Dabas, amely végig rohant az eredmény után, a hajrában azonban fordított. Végül 38–38-nál, egy időkérés után tizenegy másodperce maradt az FTC-nek a győztes gólra: 7 az 5 elleni támadásból, egy hosszú passz után Imre Bence be is talált a sarokból (az alábbi videón 1:50:20-tól):

Skandináv thriller

Az elmúlt négy év csúcseseménye döbbenetes pillanatokat hozott: nem tudjuk, de nem is kell kitörölni az emlékeinkből a párizsi olimpia Norvégia elleni csoportmeccsének utolsó másodperceit. Hihetetlen, mi mindennek kellett történnie ahhoz, hogy a válogatottunk végül alulmaradjon, miközben néhány pillanattal korábban még arra mutatkozott a legnagyobb esély, hogy Imre Bence újabb győztes gólt lő. Mintha minden a visszájára fordult volna a tizenkét évvel korábbi londoni olimpia magyar–izlandi negyeddöntőjéhez képest, de a családot ismerve hosszú távon ebből is erőt merít majd a játékos.

Áttörés a Bundesligában

Az olimpia utáni csendben Imre Bence északra költözött, az elszakadás feldolgozása és a beilleszkedés nála sem volt egyszerű, ami a nyilatkozatokból is kiderült. A Bundesliga 5. fordulójában ragyogtatta meg először a talentumát, az önmagát is kereső Kielben, amelyet a Stuttgart ellen két extra teljesítmény juttatott át a holtpontokon: Andreas Wolffé és Imre Bencéé.

Negyedórával a vége előtt, egygólos fórnál bajba került a Kiel Magnus Landin piros lapjával, de Wolffból mindez a legjobbat hozta ki: páratlan bravúrsorozata alatt különleges védési formát is bemutatott – egy szélről jövő lövésnél lábbal védte a rövid felső sarkot (2:00-nál):

A fenti, rövidebb összeállításban nem sok helyet kapott a mezőny legjobbjaként Imre Bence, mindjárt az elején viszont érdemes megfigyelni a védekezését: az éppen felé tartó vendégakció közben szokatlan módon a mezőnynek háttal, a kapu felé fordulva készül a kipattanóra, a labdaszerzésre.

A meccs után a klub honlapján és a Bundesliga összeállításában is ő a főszereplő, képben, szövegben, videón. Az itt látható tartalmasabb összevágásban már sokkal jobban kiderül, mi mindent tett a csapatáért: öt perc után végre megszerezte az első hazai gólt, nehéz szögekből vállalkozott bátran és jól, a hajrában üres kapus góllal növelte kettőre az előnyt, és négy hetest értékesítve összesen tíz gólig jutott – tizenegy lövésből. A világ legerősebb bajnokságában mindez kimagasló teljesítmény, a 29–24-es sikerrel pedig pozitív lett a Kiel mérlege.

(Kedd este az Európa-liga nyitányán folytatódott a gólgyártás, az október 15-én huszonkettedik születésnapját ünneplő játékos otthon négyszer volt eredményes a spanyol Bathco BM Torrelavega 32–27-es legyőzésekor.)

Kiemelt kép: Marcel von Fehrn / DPA / Alamy Stock Photo