Hét a hat ellen is hiába támadott a Szeged, a norvégok ellenszere vált be

Sajátos lelki előzmények

Az OTP Bank-Pick Szeged a mostani Bajnokok Ligája-sorozatban először készülhetett úgy egy meccsre, hogy magabiztos győzelmet vár tőle mindenki, más megfogalmazás szerint pedig kötelező otthon a siker a csoport sereghajtója ellen. Az ősz első felének szárnyalása után ugyanakkor már az Aalborg vendégeként érezhető volt egy hullámvölgy a játékban, a szerencsétlen végjáték tovább rontotta a helyzetet. Ezek után valószínűleg senki sem vágyott egy csurgói túrára, úgy is sikerült – csakhogy a Kolstad sem él vidám napokat: egyrészt Sander Sagosent nélkülöznie kell, másrészt a Kielce ellen hiába egyenlített az utolsó 10 másodpercen belül, megint pont nélkül maradt. A szegedi arénába úgy érkezett, hogy a legutóbbi kilenc idegenbeli BL-meccsét egyet sikerült megnyernie. Idegesen is kezdett, közel öt percen át nem talált a kapuba, sőt a labdát is hiába kereste.

Thulin vs. Bergerud: lábbal vs. kézzel

Tobias Thulinnak következetesen lefelé lőttek az első félidőben a norvégok, ő pedig következesen hárított lábbal és középről is hatékonyan védte a ziccereket. Torbjörn Bergerudnak sokkal több kézi munkája akadt, megoldotta, és már a fordulás előtt érzékelni lehetett, hogy a szélről nem nyerhető a meccs a Szegednek (11–12-t mutatott az eredményjelző). A rutinos északi kispadnak, Cristian Berge vezetőedzőnek és segítőjének, Stian Gomo Nilsennek ezt nem lehetett nehéz felismerni, ami alapvetően meghatározta a második félidő taktikáját, és végül a két pont sorsát.

A lövések irányában is észlelni lehetett változást, Thulin teljesítménye visszaesett, Bergerud azonban majdnem ugyanúgy folytatta. A félidő derekán érett meg az idő a változtatásra a szegedi kapuban, a hétről hétre parádézó Mikler Rolandnak viszont talán kevés volt a játékidő ahhoz, hogy belejöjjön (27–29 lett a vége).

7 a 6 elleni játék a szegedi oldalon

Michael Apelgren ezúttal is a második félidőben tartott ki a létszámfölényes támadások mellett, ami korábban bejött, nem utolsósorban Bodó Richárd kiemelkedő formájának köszönhetően. A Kolstad azonban nagy erőket mozgósított a magyar balátlövő elé, a kilences vonal tájékára, miközben a beállókkal való kapcsolatot is megnehezítette. A védők középre tömörültek, felkínálták a széleket, onnan viszont Bergerud továbbra is kiválóan védett. Sebastian Frimmel és Marin Jelinic, vagyis a két balszélső összesen tíz lövésig jutott a meccs során, kettő ment be, ami példátlanul kevés. Tovább csökkentette a gólszerzési lehetőségeket, hogy a másik saroknál Mario Sostaricot is érezte a skandináv hálóőr, a szélső ziccereinek a felét megfogta, ami a délszláv gólgyáros ellen nagyon sok. Sostaric főként a heteseknek köszönhetően még így is kilenc gólig jutott, de 7 a 6 elleni játékban őt sem tudta igazán hasznosítani a csapat.

Bodó mindezek után időnként kifelé próbált cselezni és betörni, Bergerud ellen viszont rossz szögből neki is kevés esélye maradt, különösen úgy, hogy kifelé kellett beugrania. Az egyetlen irány így, amerre érdemes volt passzolnia, a pálya közepén mutatkozott, az irányító és a jobbátlövő posztján. Tovább romlott viszont a helyzet azzal, hogy Janus Smárason hiába dolgozott ki magának helyzeteket, elrontotta őket, így rendezett védelem ellen Imanol Garciandiára maradt minden.

A mozgékony és ruganyos spanyol az eddigi szerényebb ősz után kiváló százalékkal jutott el kilenc gólig, de ez is bőven belefért a Kolstadnak.

Magnus Röd hiányát ugyan nem érezte meg a Szeged jobbátlövőben, annál inkább Lazar Kukicsét irányítóban; ez a meccs is megmutatta, hogy a játéka – ha sokszor nem is látványos –, nagyon hasznos a csapatnak.

7 a 6 elleni játék a norvég oldalon

A túloldalon sokkal jobban működött a kapus nélküli kézilabdázás a második játékrészben, ami alighanem eldöntötte a csatát. A szegedi védelem létszámhátrányban sem ragaszkodott a szaggatott vonalon belüli területhez, de a sarkoknál sem hagyott nagy területet a szélsőknek, amit persze a beállók elhelyezkedése is befolyásolt. A norvég irányító-átlövő sor pedig sokkal könnyebben megtalálta a középső védők mögött, mellett mozgó társakat, ők pedig nem hibáztak. A Kolstad közelről és távolról is élt vele, hogy a szegedi kapusok nincsenek a csúcson.

Hogyan tovább?

Meglepő képet fest a kiesőzóna a B-csoportban: Magdeburg és Zagreb, az egyik Barcelonában, a másik Nantes-ban maradt ezúttal alul. A jövő héten a csoportkör feléhez érkezünk, a tabella közepén pedig ötven százalékról próbál majd elmozdulni a Szeged és a Kielce, egymás ellen.

A lengyel fél demoralizáló vereséget szenvedett otthon az Aalborgtól (28–35), Magyarországon rá is ráfér a javítás a BL-sorozat háromhetes szünete előtt. Az elmúlt időszak alapján szenvedős meccs lehet belőle a szegediek számára.

Kiemelt fotó: Délmagyar