Gulácsi hiánya kinek nyithat utat a válogatottba?

Ahhoz, hogy megtudjuk, kik az ideális jelöltek, először meg kell határoznunk, hogy milyen játékot vár el Rossi a magyar válogatott kapusaitól. Abból a feltételezésből indultam ki, hogy Gulácsi Péter és Dibusz Dénes képviselik az ideális jelöltet, így azok illenek leginkább a válogatottba, akik az egyes mutatókban hozzájuk a leginkább hasonlók, és képesek a csapat stílusának megfelelően teljesíteni.

Ez elsősorban a támadások felépítésénél mutatkozik meg, Rossi válogatottja ugyanis előszeretettel építkezik a kapus bevonásával, gyakran a kirúgást sem Gulácsi vagy Dibusz végzi el, hanem az egyik védő passzolja le nekik a labdát. A jelölteknek tehát a passzjátékban is jól kell teljesíteniük a klasszikus kapuserények mellett.

Rossi együttese 2020 szeptemberében tért át a háromvédős felállásra, az eredmények attól az időponttól kezdve mutatnak jelentős javulást, így az elemzésben az azóta eltelt időszak szerepel. Ahogy a diagramon látható, Gulácsi és Dibusz is kevesebb gólt kapott ebben az időszakban, mint amennyit a helyzetek minősége alapján kapniuk kellett volna. A támadások felépítésében hasonló módon kapcsolódnak be. Találkozónként 14-15 rövid átadást és nyolc hosszú passzt adnak a társaiknak. A passzpontosságuk kisebb távolságon kiemelkedő, Dibusznál 99, Gulácsinál 98 százalék feletti, a hosszabb passzoknál viszont Dibusz hatékonyabb (71,3 és 61,49 százalék). A hosszú kirúgások számában sincs közöttük eltérés, ellenben a rövid kirúgásoknál tapasztalható 2,4-es differencia jelentősnek mondható. Az adatok alapján olyan kapust keresünk, aki a védésekben jól teljesít, a hosszú átadásoknál nyolc, a rövideknél 15 körüli értéket produkál, míg a hosszú kirúgásoknál 2,5-nél nem átlagol jelentősen többet.

A vizsgálatban azok a kapusok szerepelnek, akik az elmúlt időszakban megfordultak az OTP Bank Ligában, illetve Hegyi Krisztián esetében a válogatott keretében. Az adatok 2022. január 1-től szerepelnek, így másfél év eredménysora támasztja alá az elemzést. Elöljáróban ki kell emelni azt is, hogy ez az elemzés pusztán az adatokra hagyatkozik, azt azonban egyéb tényezők elferdítik.

Mások esetében viszont pont fordított a helyzet, klubjuk játékstílusa miatt fognak jobb megoldásnak tűnni, mint amilyenek valójában.

Az első diagramon azt láthatjuk, hogy az egyes kapusok mennyire teljesítenek jól a védéseket tekintve. Az érthetőség kedvéért: a pozitív értékek jelzik a jó teljesítményt. Ezek alapján a korábbi válogatott Megyeri Balázs, a kecskeméti sikerekben is komoly szerepet vállaló Varga Bence, a válogatott keretbe korábban már behívott Demjén Patrik és Hegyi Krisztián, a fehérvári Kovács Dániel, valamint az utánpótlás-válogatott Senkó Zsombor az, aki teljesítményével közel kerülhetett egy meghívóhoz.

A mérkőzésenkénti passzok száma és az átadások hossza alapján megint Megyeri bizonyul a legalkalmasabbnak, mellette pedig Kovács játéka illeszkedik leginkább Rossi válogatottjához. Az őket követő hat játékos kisebb-nagyobb eltérésekkel, de szintén hasonló mintát követ. Nem meglepő, hogy közülük ketten már voltak kerettagok, míg Dúzs Gellért és Senkó utánpótlás-válogatott.

A diagramon látható, hogy a Gulácsinál és Dibusznál meghatározott 2,5-es értéket csak ketten, Senkó és Dúzs hozzák, míg mindenki más ettől jelentősen eltér. Simon Benedek, Megyeri, Tóth Balázs, Kovács és Varga Ádám van még olyan távolságban, hogy egy esetleges stílusváltás nem okozna náluk problémát.

A fiatal kapusok közül Senkó tűnik ideális jelöltnek, de Hegyi és Dúzs is olyan számokat produkál, ami alapján érdemes követni a pályafutásukat. Nem illik az előzetesen felvázolt képbe az adatok alapján Gróf Dávid, Nagy Gergely, de Varga Bence vagy a keretbe gyakran behívott Szappanos Péter sem. Utóbbi kettő esetében ez magyarázható azzal, hogy az együtteseik által megkövetelt játék távol áll a válogatottnál elvárttól.

Kiemelt fotó: AFP