Gerd Müller, Burruchaga, Brehme, Iniesta... – akik győztes gólt lőttek vb-döntőben

1934: egy forró római délután

A vb-döntők első győztes gólja Angelo Schiavio nevéhez fűződik, aki az 1934-es olaszországi világbajnokság aranymeccsén a hosszabbítás ötödik percében vette be a csehszlovák kaput, 2–1-re alakítva az állást. A házigazdák csatárötösének tagja volt Giuseppe Meazza, partjelzőként Iváncsics Mihály is közreműködött a mérkőzésen. A nyár elején, kora délután közel 40 fokban játszották a finálét a római Stadio Nazionaléban.

1950: egy tragikus riói délután

A második vb-győzelmet jelentő gólt háromszor annyian látták a helyszínen, mint az elsőt, pedig Rómában sem voltak kevesen. Ám 1950 júliusában 174 000 néző tolongott a Maracanában, elsősorban azért, hogy megünnepeljék Brazília első világbajnoki címét. Ehelyett meg kellett siratniuk a mérkőzést: Alcides Ghiggia, Uruguay jobbszélsője, szintén 1–1-nél a 79. percben talált a hálóba.

A lefújás után valóban tragédiába torkollt a délután, Rio de Janeiróban a szurkolók összecsaptak, az ünneplő uruguayiak közül nyolcan meghaltak.

1954: az Aranycsapat ezüstje

1954. július 4-én Magyarország számára sötétedett el az ég, az Aranycsapat 2–0-s vezetésről kapott ki a mindenki által ismert berni fináléban. Helmut Rahn a 84. percben szerezte a fordítást jelenő gólt. Puskás Ferenc pedig hiába egyenlített, lesnek ítélték, így válogatottunk máig az egyetlen csapat, amely kétgólos előnyről veszített el vb-döntőt. A vesztes nemzet és a magyar átok mítoszának kialakulásához jelentősen hozzájárulhatott a végjáték, e mítoszt igyekeztünk lerombolni sorozatunkban.

1974: mágikus első félidő

Idén részletesen elemeztük már az 50 évvel ezelőtti müncheni finálét, amelyen a nyitógól előtt a nyugatnémetek bele sem tudtak érni a labdába, a totális futball pedig átmenetileg győzedelmeskedett.

Ám a hollandoktól megszokott arrogancia és önteltség végül a vesztüket jelentette, amihez azért kellett egy olyan befejezőcsatár, mint Gerd Müller. Ő az egyetlen olyan győztes gól szerzője a vb-döntők történetében, amely nemhogy a hosszabbításban vagy a hajrában, de még az első félidőben született.

1986: a németek nem adják, hanem kapják

Egy másik kivételt jelent minden idők egyik legnagyobb vb-meccse, amelyet korábban már szintén bemutattunk. A németek megint visszajöttek kétgólos hátrányból, ráadásul a második félidőn hajrájában, de pillanatok alatt ismét leterítette őket Jorge Burruchaga. Az atlétikus képességeiről híres Hans-Peter Briegel hiába vágta le a torna legnagyobb sprintjét, miután Diego Maradona passzánál a lesre állításkor beragadt. Burruchagával pedig a további pályafutása alatt – mint mondta – bármi történhetett, mindig arra gondolt, hogy ezt a gólt ő rúgta.

A németek négy elveszített döntője közül a mexikói az egyetlen, amelyen csak egy góllal maradtak alul.

1990: Brehme legyőzte Goycocheát

Négy évvel később már az NSZK ünnepelhetett. A Rudi Völler által kiharcolt büntetőt az idén elhunyt Andreas Brehme váltotta gólra, elvileg a rosszabb lábával, miután Lothar Matthäus, az első számú felelős nem állt oda a labda mögé. Brehme lövése a német precizitás tökéletes mintája; Sergio Goycochea, a tizenegyesölő ifjú argentin hiába repült a jó irányba. Az egyetlen világbajnokság a mai napig a 1990-es, amely szabálytalanságért megítélt büntetővel dőlt el.

2010: Iniesta

A most visszavonuló Barca-legenda élete legfontosabb góljának köszönheti Spanyolország az egyetlen világbajnoki címét, az önmaguk sorsát megint megnehezítő hollandok ellen. Háromból a harmadik vb-döntőjüket úgy bukták el, hogy az első pillanattól durván bántak az ellenféllel, már régen meg kellett volna fogyatkozniuk, amikor a hosszabbításban végül emberhátrányba kerültek. A rendes játékidőben kontratámadásokból ziccereket rontottak, a folytatásra viszont egyértelmű lett a spanyol fölény, amelyet a legfényesebb korszakát élő – az előtte és az utána következő évben is BL-t nyerő – Barcelona játéka alapozott meg. Xavival és Iniestával – persze Lionel Messi nélkül. A 87. percben becserélt Francesc Fabregas előbb Iniesta mesteri kiugratásánál elhibázta a meccslabdát, de a 116. percben gólpasszal tette jóvá.

2014: a negyedik német csapás

Egy újabb kaotikus döntő, amelyet – szemben az 1990-essel – Argentína is többször megnyerhetett volna a németek ellen. A forgatókönyv azonban a leginkább a négy évvel korábbira hasonlított: a csereként, a 88. percben beálló játékos lett az egyik kulcsember a hosszabbításban. A gyerekarcú, 22 éves Mario Götze a 113. percben lőtte a szépségdíjas gólt, a fenti elittársasághoz képest viszont nem vált korszakos egyéniséggé.

Az 1–0-s német diadal pedig azt is jelentette, hogy Messi és az argentinok a legjobb négy között egyetlen gólt sem hoztak össze. A németek viszont nyolcat is szereztek az utolsó két meccsükön: a házigazda brazilok 7–1-es kiütése után koronázták meg a világbajnokságukat.

Kiemelt fotó: Sky Sports