Féktelen Minnesota, avagy újra veszélyes a Timberwolves

Ha a Minnesota Timberwolvesra gondolt valaki az elmúlt két évtizedben, és filmek terén mindenevő (vagy rossz ízlésű), akkor beugorhatott neki az 1996-os romantikus bűnügyi komédia, a Féktelen Minnesota (Feeling Minnesota).

A fekete komédiában Jaks (Keanu Reeves) és Sam (Vincent D’Onofrio) 20 év után találkozik egymással, mikor a fiatalabb és világlátott Jaks a testvére esküvője miatt látogat el a minnesotai porfészekbe. Sam mennyasszonya a gyönyörű és Las Vegas-i karrierről álmodozó Freddie (Cameron Diaz) pénzt lopott a maffiától, és ezért kell hozzámennie Samhez. A két fiú, akárcsak gyermekkorukban, továbbra is mindenen képesek összeveszni és viaskodni. Konfliktusukat jobban elmélyíti Freddie és Jaks románca, akik együtt akarnak elszökni a poros kisvárosból. Az ehhez szükséges pénzt Samtől próbálják megszerezni, de lebuknak. A két testvér csúnyán összeverekedik, majd a páros megpróbál lelépni Vegasba, a sebesült Sam pedig a nyomukba ered.

Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz az Unibetre, 100%-os befizetési bónuszt és 60 ingyenes pörgetést kapsz ajándékba!

A Timberwolves is minden bizonnyal ott szeretne lenni Nevada állam legnépesebb városában december második hetében, mivel ott rendezik majd meg az NBA In-Season Tournament döntőjét, és ez a remekül rajtoló csapatnak újabb lökést is adhatna a folytatásra. Pedig néhány hónappal ezelőtt nem volt ennyire rózsás a helyzet Minnesotában, sőt rettentően mérgezőnek tűnt a csapat körüli hangulat. Az előző szezon egyik csúcspontja az volt, amikor a Los Angeles Lakers elleni hosszabbítással zárult, elvesztett play-in-meccsen a center Rudy Gobert megütötte a vele vitatkozó Kyle Andersont.

A következő meccsen Jaden McDaniels annyira frusztrált volt a New Orleans Pelicans ellen, hogy az öltözőbe menet eltörte a kezét, mert beleütött a falba. A csapat még így is bejutott a rájátszásba, ahol a későbbi bajnok ellen öt meccs alatt esett ki. Gobert akkor megjegyezte, hogy a kiesés ellenére pozitívumnak tartja, hogy három mérkőzésen is tíz ponton belül tudtak maradni a Denver Nuggets ellen, amire később azért lehet építeni.

Gobert visszatért

A francia center az előző szezonban 1,4 dobásblokkolást átlagolt mérkőzésenként, ami az újoncszezonja óta (2013–2014) a legalacsonyabb volt. Az előszezon nyolc lejátszott mérkőzése után a 216 centiméter magas Gobert átlagosan több mint két „sapkát” (2,2) osztott ki az ellenfeleknek, ami biztató jel volt az új idény előtt. A Minnesota négy meccset nyert meg a 2023/2024-es szezon elején, köztük olyan nagyágyúk ellen, mint a Denver vagy a Boston Celtics. A 30 felett járó magasemberek sokszor lassulnak karrierjük ezen szakaszában, de a 31 éves Gobert fürgébbnek és atletikusabbnak tűnik a szezon eleje óta.

„Visszatért ahhoz a játékoshoz, aki évekig nagy gondot okozott minden ellenfelének”

– mondta a centerről a Minnesota vezetőedzője, Chris Finch az előszezon utolsó meccse után.

A háromszor az év legjobb védőjének választott Gobert-ért 2022 nyarán négy elsőkörös picket, a tavalyi első minnesotai választottat (Walker Kesslert) és további négy játékost (Patrick Beverly, Malik Beasley, Jarred Vanderbilt, Leandro Bolmaro) adott a Timberwolves, a francia kosaras a következő idényben 42 millió dollárt keres. A Timberwolves igazgatóját, Tim Connellyt sokan lehülyézték, hogy a Target Centerbe hozta a fakezűként ismert és a festékben egyénileg limitált támadórepertoárral rendelkező franciát, és hogy soha nem fog játékban összeérni Ant-Mannel (Anthony Edwards) és KAT-tel (Karl-Anthony Towns).

Forrás: AFP

Az előző szezonban az Edwards–Towns–Gobert trió a Minnesota 21 meccséből 19-en kezdett együtt, és a csapat ebből kilenc találkozót tudott megnyerni. Towns tavaly november végén megsérült, és így idén márciusig nem tudott pályára lépni, ami elég fájó pont volt a még csak formálódó csapatnak. A nyáron azonban minden megváltozott.

Sok-sok meló a Mississippi partján

Az előző szezonban a csapat egyik vezére, Anthony Edwards 4,4 asszisztot és 3,3 labdaeladást produkált átlagosan. A Wolves hátvédje sokat próbálkozott középtávolról, és bizony gyakran nem olvasta az üres passzsávokat, olykor mondhatni csőlátással játszott a meccseken. Tavaly 67 meccsen, összesen 1600 játékperc alatt mindössze 15 olyan pick and roll akciót vezetett az Edwards–Gobert páros, aminek a végén a francia torony vállalta a dobást. Ez annyira kevés, hogy mindössze minden negyedik meccsen fordult csak elő.

„Nem volt időnk és lehetőségünk összecsiszolni a kettejük közötti játékkapcsolatokat”

– mondta Finch tavaly az ESPN-nek.

A szeptemberi világbajnokság előtt Gobert hamar elutazott a francia válogatotthoz, Edwards közben a Minnesota edzőközpontjában különböző játékosokkal (Nazreon „Naz” Reid, Josh Minott, Leonard Miller) úgy gyakorolta az elzárást-leválást, mintha ők lennének Gobert. Pattintott ütempasszokkal (pocket pass), sarokba kilőtt labdákkal, alley-oopra fellöbbölt assisztokkal találta meg a társakat úgy is, hogy ők közel sem rendelkeztek olyan paraméterekkel, mint a 216 centiméter magas center.

„Sokkal jobban olvassa egyes helyzetekben a passzsémákat, mint tavaly”

– mondta el Finch Edwardsról.

A Minnesota hátvédjének azonban még mindig többet kellene passzolnia a jobb helyzetben lévő társainak, mivel az összes pick and rolljainak az 58 százalékát dobta el november közepén. Ez a hatodik legmagasabb szám a 155 legtöbbet labdát vezető játékos (ballhandler) között, akik legalább 50 hasonló játékhívást tettek mérkőzésenként a Second Spectrum adatai szerint. Ebben az időszakban a Minnesota vezette a középtávoli dobások hatékonysági sorrendjét (49 százalék) a ligában.

A csapaton belüli javuló kémia jele az is, hogy az idei világbajnokságon (csalódást keltő) negyedik helyen végzett amerikai válogatott egyik legjobbja, Edwards és a veterán irányító Michael Conley a legtöbb meccs előtt alaposan megbeszélik, hogy milyen passzopciókkal próbálják majd megtalálni a társakat.

Conley három és fél évet töltött Salt Lake City-ben a Utah Jazznél. Érkezése azért is volt fontos, mert hasznos tapasztalatokat osztott meg Gobert-rel való játékáról a többieknek (2019 és 2022 között játszottak együtt), akik ebből profitálhattak. Edwards már öt gólpassz felett átlagol meccsenként, és Gobert-rel 100 támadásra vetítve már hattal több pick and rollt játszottak meg, mint az elmúlt szezonban. A francia center november közepén vezette a feladott (lob) zsákolások számában a ligát.

Nézzünk egy tipikus akciót a San Antonio Spurs elleni mérkőzésről. A triplavonalon álló Gobert zárása után azonnal váltanak a védők Edwardsra, így a francia center azonnal belép a festékbe, ahol egy könnyed passzt kap az amerikaitól.

A Golden State Warriors ellen gyakran a széleken próbálta megbontani a védekezést a Minnesota. Az alábbi videón látható, hogy zárás után az emberről leváló Gobert miatt beljebb húzódtak a Warriors védői, így a két wing (bedobó) poszton üresen maradtak a Wolves játékosai. Edwards meg is találta egy lőtt passzal McDanielst, aki egy alapvonali betörés után végül ziccert dobott, de akár egy kiosztás is lehetett volna a triplavonalra Edwards vagy KAT irányába az akció folytatása.

A Minnesota látványos javulásának másik kulcsa, hogy Finch elérte Townsnál, hogy a kis játékokban segítse a csapatot a pályán. Támadja a festéket, védekezzen, a periméteren is akár. Adjon zárásokat, játsszon egy kevésbé öncélú kosárlabdát. Jelenleg Edwards közel 20 dobást átlagol meccsenként, és négy kísérlettel mögötte van Towns, akinek már nem esik nehezére, hogy átengedje a labdát a fiatal dobóhátvédnek.

Emellett Towns támadóoldalon is kivirágzott, mivel november harmadik hetére már sorozatban a hatodik meccsén volt túl, ahol legalább 20 pontot szerzett. Mindez persze nagyon nehéz lenne, ha Edwards nem tenné oda magát a védekezésben. A csapathoz érkezése után Gobert hasznos tanácsokat adott a fiatal hátvédnek, aki korábban gyakran pihent védekezésben a gyengébb játékosokon. Conley elmondása szerint Edwards külön kérte a Dallas Mavericks elleni meccsen, hogy ő foghassa Kyrie Irvinget, akit nem kell különösképpen bemutatni, hogy mire képes labdával egy-egy ellen.

„Senki nem kéri külön, hogy ő fogja Lukát vagy Kyrie-t. Nem szokványos dolog. Ő viszont kiállt keményen oda, majd később eladta a labdát a Mavs, mi pedig megnyertük a meccset”

– mondta el Conley.

Egy brutális hangya az óriások között

Ahhoz, hogy igazán féktelen legyen ez a Minnesota, egyértelmű volt, hogy kell egy (vagy akár kettő) kimagasló tehetségű szupersztár. A robbanásszerű zsákolásai mellett a fergetes nyilatkozatairól (is) ismert három éve draftolt „Ant-Man” Edwards már a mozivásznon is megmutatta magát, mivel szerepelt az Adam Sandler által fémjelzett Netflixes sportdrámában, a Hustle-ben. Az atlantai születésű dobóhátvéd Kermit Wilts szerepében annyira meggyőző alakítást nyújtott, hogy az ESPN szakírója, Marc J. Spears még díjat is adott volna neki az alakításáért, ahogy húzta Bo Cruz (Juancho Hernangómez) agyát egy edzőmeccsen.

Talán egyik profi labdajátékban sincs akkora szerepe a játékosok egymás közötti heccelésének (trash talk) a pályán, mint a kosárlabdában. Egy jó időben feltett kényes kérdés vagy egy pikírt mondat kizökkentheti a pszichésen kevésbé erőseket, akik így nagyobb eséllyel hibáznak el egy dobást, vagy kelnek ki magukból.

Persze az kevés lenne Edwardstól, ha csak a mocskos szövegeket tolná a pályán. A 193 centiméter magas hátvéd remekül kezdte a 2023–2024-es szezont: a Timberwolves kosarasa az első hét meccsén 27,9 pontos átlagot rittyentett, mezőnyből 51, triplából 43, büntetőből pedig 82 százalékos pontossággal célzott. Emellett a hatékony középtávoli játékára (is) támaszkodó Edwards a liga egyik legjobb periméter védekezését mutatta be estéről estére, így a francia torony Gobert hathatós segítségével a festékben a Timberwolves a legjobb védekezési mutatókkal (100,4 defensive rating) büszkélkedhetett az első meccseken, és azóta csak picit lett rosszabb (az első háromban van) ebben a kategóriában.

Edwards támadó és védőoldalon egy félelmet nem ismerő játékos. A 2022-es döntős Boston Celtics elleni, hosszabbítással véget érő diadal során Edwards öt faulttal játszott a végjátékban, a Boston játékosai pedig folyamatosan rajta keresztül próbáltak meg eljutni a gyűrűig, hogy kipontozzák. Ennek ellenére az atlantai hátvéd védekezésben is helyt állt (ellopta Jayson Tatumtól a labdát), majd három sikeres dobással eldöntötte a meccset.

„A hosszabbításban állandóan húzta az agyam. Én pedig mondtam neki, hogy gyere, itt vagyok. Egy-egyeket erőltetett ellenem, és én pedig úgy álltam hozzá, hogy védekezem, hiszen még csak öt faultom van”

– árulta el Edwards a Tatummal folytatott csatájáról a végjátékban.

A 2020-as draft első választottja jó úton halad afelé, hogy Janisz Adetokunbo (Giannis Antetokounmpo) után a liga legjobb two-way (védekezésben és támadásban is kimagasló) játékosa legyen.

Túl sok hús a csontokon

A Minnesota vezetőedzőjének gyakran hangoztatott mondata volt a Golden State Warriors elleni meccs sajtótájékoztatója után, miszerint „minél többet nyerünk, annál többször akarok győzni”.

A Stephen Curryék elleni siker a sorozatban hatodik győzelme volt a Timberwolvesnak november közepén. Ilyen hosszú győzelmi szériára utoljára 2022 márciusában volt példa a Minnesotánál, és a 7–2-es szezonrajt 22 éve óta a legjobb a klub történetében. Bár Finch edző keményen kritizálta csapatát a győzelem ellenére, mivel az első két negyedben rosszul szedték a lepattanókat, és rossz döntések eladott labdákhoz vezettek, amivel mindig a Warriorst hozták helyzetbe a túloldalon. A Minnesota csak a meccs utolsó bő 20 percében tudta átvenni a vezetést.

„Nem hiszem, hogy nagyon jók vagy rosszak lennénk. Mi most itt tartunk épp. Korábban megízleltük, hogy milyen sokszor kikapni, és már nem akarunk arra a szintre visszakerülni

– mondta el a 33 pontot, hat asszisztot, és hat pattanót szerző Edwards, aki a meccs legszebb pontját mutatta be egy hangtime-zsákolás során Dario Saricson.

A Golden State Warriors elleni első győzelemben nagy szerepet vállalt még a korábban említett 213 centiméter magas Towns is. A magasbedobó első hat meccse elég rosszul sikerült, mivel a Minnesota játékosa mindössze 38 százalékkal célzott mezőnyből, a triplamutatója 24 százalék alá esett, de később a Golden State elleni meccseken sikerült összeszednie magát.

KAT egyébként néha úgy tör be, mint egy életre kelt szélmalom, akinek cséphadaró van a kezében. Mégis, a hosszú lépések és csapkodó karok erdejében ő harcolta ki eddig a második legtöbb szabálytalanságot kosárszerzés közben az NBA jelenlegi idényében.

A Wolves kilenc lejátszott mérkőzéséből hatszor 40 vagy annál is alacsonyabb mezőnybeli dobószázalékot engedélyezett az ellenfeleinek, köztük a bajnok Denvernek vagy a Bostonnak is.

„Ma sok húst hagytunk a csontokon. Ennél sokkal jobban is tudunk játszani, és ezzel nem azt akarom mondani, hogy könnyű győzelmet vártunk ma. Nagy fejlődési potenciál van még bennünk”

– árulta el Finch a Warriors idegenbeli legyőzése után.

Fontos lökés volt a Warriors elleni győzelem, és talán a csapatkohézió szempontjából még nagyobb jelentősége volt a back to back második meccsének. A két csapat következő összecsapásán a jobb térdét fájlaló Curry hiányzott, és így minden adott volt a Minnesota újabb győzelméhez. Lehet ezt érezte Draymond Green is a meccs előtt, és valami megmagyarázhatatlan frusztráció tetőfokán elkapta Gobert-t a nyakánál fogva, aki épp szét akarta választani Klay Thompsont és McDanielst.

A jelenetet látva szinte már kiáltott egy felkérés valamelyik profi pankrátor világszervezet részéről Green felé. Ha belegondolunk, hogy olyan játékosok, mint Karl Malone, Dennis Rodman, vagy Shaquille O’Neal is lenyomtak pár menetet a ringben, akkor a Warriors magasembere is kedvet kaphat majd ehhez a pályafutása vége felé. Bár a meccset a Timberwolves nyerte, de a Warriors szurkolói egy új reménységet is felfedezhettek maguknak. Steve Kerr vezetőedző Brandin Podziemskinek szavazott bizalmat, és a Wisconsinból származó játékos 39 perc alatt 23 ponttal, hét lepattanóval és öt asszisztal hívta fel magára a nézők és a pompomlányok figyelmét. A szezonban ez volt a legtöbb pont olyan GSW-játékos részéről, akit nem Currynek hívtak.

A Warriors elleni végjáték után a szezont gyengén kezdő Towns is megtáltosodott: a New Orleans Pelicans ellen 29 pontot, kilenc asszisztot, hat pattanót és egy győztes dobást tett be a közösbe.

A Minnesota ekkor 9–3-mal állt a főcsoport élén, ami a 2003–2004-es szezon óta először történt meg ez a klubbal.

Meddig roboghat a falka?

A Timberwolves a legutóbbi Sacramento Kings elleni meccsen vereséget szenvedett. Az elképesztően jól dobó (10/7 tripla az első negyedben) és kiváló passzjátékkal operáló Kings ellen az első negyed végére mindössze öt pattanót szedtek le Finch játékosai. Bár a védekezésben sokszor duplázott Edwards és az elképesztő mezőnymunkát toló Towns vezetésével próbáltak felzárkózni a hazaiak, a fontos lélektani pillanatokban betaláló (De’Aaron Fox) Sacramento már 20 ponttal is vezetett a második negyed elején. A kispadról hozott pontokban is óriási volt a különbség (45–25). A Timberwolvesnak így legalább nyolccal több ponttal kellene legyőznie az Oklahomát kedden, mint amennyivel a Golden State legyőzné a Sacramentót, hogy bejusson az In-Season Tournament negyeddöntőjébe.

Bár még csak 15 mérkőzés ment le az alapszakaszból, azt érdemes megjegyezni, hogy a Minnesota legutóbbi meccsein négy olyan csapatot is legyűrt, amelyek az elmúlt két NBA-döntő résztvevői voltak. Ez most egy nagyon win-now üzemmódban lévő csapat, és a remek szezonkezdet azt sugallja, hogy idén előre léphet a Minnesota. A három húzóember (Edwards, Towns, Gobert) mellett olyan játékosok viszik a farkascsordát, mint a periméteren pásztázó őrnaszád McDaniels, aki Curry dolgát is megnehezítette a két győztes mérkőzésen. McDaniels akár egy kiváló two-way opcióvá is érhet tavaszig.

A nagy reményekkel várt D’Angelo Russell helyett az egyes poszt veterán játékosa Conley, aki rengeteg tapasztalatot és egy érettebb playmakinget hozott a csapatba. A Memphis Grizzlies és a Utah korábbi egyesének besegítő védekezése sokat érhet még később a csapatnak, bár sosem volt a világ legjobb védője, de mindig beletette a munkát.

Forrás: AFP

Nickeil Alexander-Walker a második számú opció a kispadról, ha játékszervezésről van szó. Kyle Anderson pedig bármit hoz-visz, tesz-vesz, ami a csapat győzelméért kell, és hozzá elképesztően csúnya technikával dobja a büntetőket a Slo Mo becenevű kiscsatár.

Finch remek edző hírében áll, és a rájátszásra még jobban finomíthatja a matchupokat. Kérdés, hogy a Gobert–Towns páros mennyire lesz életképes együtt a pályán a playoffban, főleg a negyedik negyedekben. Pár a két magasember remek munkát végez védekezésben, de egy alacsonyabb és gyorsabb rotációval bíró csapat megbüntetheti átmenetekben a Timberwolvest.

Ráadásul pénzügyi okok miatt nem biztos, hogy együtt tudják tartani majd a csapat magját. Towns, Edwards, és Gobert maximum szerződéses játékosok, Reid három évre 42 milliót kap, McDaniels öt évre 136 millió dollárt. Anderson és Conley szerződése lejár a nyáron, és szabadügynökök lesznek. A kiscsapatoknál kibírhatatlan tételnek számító luxusadó miatt képtelenség, hogy a csapat magját sokáig együtt tartsák, de erre a szezonra minden esély megvan, hogy valami vadítóan új dolgot érjenek el, még ha Las Vegas és az In-Season Tournament döntője egyre távolodóban is van.

Ha a topvédekezéshez a ligaátlagnál jobb támadójáték is párosul, akkor messzire juthat a csapat. Év végéig azonban vár néhány rázós meccs a Timberwolvesra. November végén az egyre markánsabb Oklahoma Thunder látogat a Target Centerbe, majd december közepétől Edwardsék lenyomnak egy igen húzósnak ígérkező, tíz meccsből álló sorozatot, köztük olyan ellenfelekkel, mint a Dallas, az Indiana Pacers, a Philadelphia 76ers és a Sacramento. Az évet pedig a Los Angeles Lakers elleni hazai rangadó zárja majd.

Kiemelt kép: AFP